Éva lányom

Az Éva lányom (a magyar Anne Frankként is emlegetett) Heyman Éva, egy zsidó kislány naplója, amelyet a második világháború idején írt, amikor deportálták. Zsolt Ágnes, Éva anyja könyvvé formálta lánya naplóját, amit 1945-ben kapott meg szakácsnőjüktől, aki addig őrizte. Éva anyja később depresszióba esett, majd öngyilkos lett lánya sorsa miatt. A napló először 1948-ban jelent meg először az Uj Idők Irodalmi Intézet RT. (Singer és Wolfner) kiadónál.

Éva lányom
Az első kiadás
Az első kiadás
SzerzőZsolt Ágnes, Heyman Éva
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
TémaHolokauszt
Műfajnapló
Kiadás
KiadóUj Idők Irodalmi Intézet RT. (Singer és Wolfner)
Kiadás dátuma1948
Média típusakönyv
Oldalak száma83 (1948)
ISBNISBN 978-963-8926-20-3 (2011)
SablonWikidataSegítség

A könyv angolul és héberül is megjelent, magyarul viszont csak 2011-ben (a 21. Század Kiadó gondozásában; ISBN 9789638926203). A napló 1944. május 30-án szakadt félbe, amikor Évát elhurcolták a németek.

A naplóban megemlített személyek

szerkesztés
  • Heyman Éva
  • Heyman Béla – Éva édesapja
  • Zsolt Ágnes – Éva édesanyja
  • Zsolt Béla – Ágnes férje
  • dr. Rácz Rezső – Nagypapa
  • Kecskeméti Marica – Éva unokatestvére (Kecskeméti Lipót főrabbi unokája)
  • Pajor Anikó – Éva egyik barátnője
  • Vadas Pista – Éva plátói szerelme
  • Mengele – náci orvos

Rövid összegzés

szerkesztés

1944 februárjában, amikor a napló kezdődik, a nagyszülői ház még viszonylagos védettséget nyújt a gyereknek, bár a háború hangjai már ide is behallatszanak. Éva azonban igyekszik élni a tizenévesek mindennapjait: iskolába jár, meg a barátnőihez, örül a kitűnő félévi bizonyítványnak. A normalitás máza azonban már erősen repedezett a fasizmus előtörése miatt. A zsidótörvények, egyáltalán, hogy ki számít zsidónak és ki nem, és a munkaszolgálat réme mind-mind erősen foglalkoztatja a kislányt. Fokozatosan fosztják meg őt azoktól, akik és amik a legdrágábbak neki. Elhurcolják a barátnőjét, letartóztatják édesapját, elviszik a piros biciklijét, amelyre hosszú hónapokig gyűjtögették a pénzt. Ekkorra már a család idegei is teljesen felmondják a szolgálatot: a nagypapa egyik napról a másikra szinte összemegy, a nagymama hisztérikus rohamokban tör ki, az anya egyfolytában attól retteg, hogy férjét, Éva nevelőapját is bármikor elvihetik. Évának nincsenek különösebb illúziói: elejtett szavakból, félmondatokból ugyanis tudja, mi történhetett a Lengyelországba hurcolt kis barátnőjével, és tudja azt is, hogy rá és a családjára is ugyanez a sors várhat. Éva azonban élni akar; talán nem is akar semmit sem ennél jobban. Életszeretete és élni akarása átsüt a lapokon. A családból egyedül Éva anyja, Ágnes, és férje, Zsolt Béla élték túl a háború borzalmait.

Az, hogy Heyman Éva naplója fennmaradt, Szabó Mariskának köszönhető, aki évekig a család szakácsnőjeként dolgozott. A deportálás előtti napokban az egyik csendőr beengedte az asszonyt a váradi gettó falai közé; Éva vélhetően ekkor bízta legdrágább kincsét a szakácsnőre.

Ami Évával elhurcolása után történhetett

szerkesztés

Éva sorsa 1944. október 17-én teljesedett be. Auschwitzban minden szörnyűségből kivette a részét, csakúgy, mint sok millió sorstársa. Túlélők szerint, akik látták Évát, a testi és lelki gyötrelmek ellenére életszeretete egy pillanatra sem hagyta cserben, és ennek köszönhető, hogy testi állapota a többiekéhez képest végig kielégítő maradt. Unokatestvére és barátnője túlélők szerint Éva kezei között haltak meg, de ezután sem hagyta el élni akarása. Meg akarta élni azt a világot, amiről mindig is álmodozott.

A tizenhárom éves Éva harcolt tehát az életéért a Harmadik Birodalom gonosz, elállatiasodott hóhéraival, de végül a német vadállat legyőzte – azaz Mengele. Mengele az emberiség szégyenére orvosi diplomával rendelkezett. Ő választotta ki a deportáltak százezrei közül azokat, akiket azonnal gázhalálra szánt, és azokat, akiket életre ítélt. Éva október 17-ig az auschwitzi „C” lágerben a krematóriumok füstfelhője mögött élte az engedélyezett életét.

1944. október 17-én valószínűleg a felszabadító orosz csapatok közeledése miatt Mengele végrehajtotta az utolsó, leghatalmasabb méretű kiválogatását. Jobbra és balra mutatva irányította a hosszú sorban álló szerencsétlen sorsú embereket, akik várták, hogyan folytatódik az életük. Mengele kereste a rejtőzködőket is. Egy jólelkű orvosnő rejtegette Évát is, azonban Mengele rábukkant. Éva szerencsétlenségére megrühesedett, és mindkét lába kisebesedett.

„No nézd csak – üvöltött Mengele –, még rühes is vagy, te béka. Mars fel az autóra!”

Mengele sárgára festett teherautóval szállította a halálra ítélt embereket a krematóriumokba. Évát szemtanúk szerint maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra: amitől 1941 óta félt, az bekövetkezett.

Éva élete ekkor ért véget Lengyelországban, 13 évesen.

Külső hivatkozások

szerkesztés