Óbuda (városrész)

Budapest III. kerületének városrésze
(Óbuda (történelmi település) szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 6.

Óbuda Budapest városrésze a III. kerületben. A jelenlegi városrész területe az egykori, Budával és Pesttel 1873-ban Budapest néven egyesített Óbuda városának csak egy kis részét foglalja magába.

Óbuda
A városháza a Fő téren
A városháza a Fő téren
Közigazgatás
TelepülésBudapest
KerületIII. kerület
Városhoz csatolás1873
Korábbi rangjarendezett tanácsú város
Népesség
Teljes népesség33 836 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Óbuda (Budapest III. kerülete)
Óbuda
Óbuda
Pozíció Budapest III. kerülete térképén
é. sz. 47° 32′ 54″, k. h. 19° 02′ 33″47.548333°N 19.042500°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 54″, k. h. 19° 02′ 33″47.548333°N 19.042500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Óbuda témájú médiaállományokat.

Óbuda egyesítés előtti területe kiterjedt a mai III. kerületben található városrészek majdnem mindegyikére, kivéve Békásmegyert és Csillaghegyet, melyek Békásmegyer községet alkották, illetve Újlakot és Mátyáshegyet, melyek Budához tartoztak. A jelenlegi Óbuda városrész területe csak az egykori város 19. század végi belterületével egyezik meg.

Határai: a Duna folyam a Nagyszombat utcáig – Nagyszombat utca[2] – Bécsi út – Vörösvári út – Hévizi út – Bogdáni út a Duna folyamig.

A szomszédos városrészek északon Kaszásdűlő és Aquincum, keleten a Duna-ág túloldalán Óbudaisziget, délebbre a külön városrészt alkotó Margit-sziget. Délen Újlak, nyugaton pedig Óbuda hegyvidéke található.

Története

szerkesztés

A rómaiak a mai Dunántúl területén kialakított Alsó-Pannonia tartományuk északkeleti központját, Aquincumot e térségben alakították ki. A katonai tábort Óbuda területén létesítették, míg a kapcsolódó polgári város ettől északra, Aquincum városrész területén volt. A katonai amfiteátrumot a honfoglalás után valószínűleg Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán használta. Ezzel a szakirodalomban széles körben elterjedt véleménnyel szemben Kristó Gyula szerint a középkori Óbuda területén található Kurszán vára helynévnek semmi köze nincs a honfoglaló fejedelemhez, akit Kuszálnak vagy Kuszánésznek neveztek, hanem a középkorban a környéken birtokos Kurszán-Kartal nemzetség névadó ősét kell a név mögött keresnünk.[3]

1189-ben az óbudai királyi curiában látta vendégül III. Béla király a keresztes hadjáratra vonuló I. (Barbarossa) Frigyes császárt.

A királynéi vár építését vélhetően a 13. század második évtizedében kezdte meg II. András király.[4] III. András 1290-ben itt tartotta az országgyűlést, amelynek következménye volt az óbudai program kiadása.

1343-ban I. (Nagy) Lajos az óbudai várat édesanyjának, Erzsébetnek adományozta. Vélhetően ez a lépés vezetett Óbuda 1355-ben történő kettéosztásához, mivel addig az óbudai káptalannak a király évente egy márka aranyat fizetett. A város felosztásakor született határjárás Óbuda középkori topográfiájának egyik legfontosabb forrása.[5] A város északi része a káptalan birtokában maradt. A déli fele, óbudai királyi várral együtt Erzsébet anyakirályné, majd a mindenkori magyar királynék birtoka lett. A 14. század második felétől ismert városi pecséten vélhetően a királynéi vár és a Piast-ház sasa látható, amely Erzsébet szerepére utalt. A közeli Buda jelentőségének megnövekedése miatt Óbuda nem tudott országos jelentőségű várossá válni a késő középkorban.

A 14. század végén Zsigmond király egyetemet alapított a káptalani városrészben.

1526-ban a mohácsi csatában győztes oszmán-török sereg elfoglalta Budát. A sereg Óbuda közelében vert tábort, a várost felgyújtották. Buda 1529-es ostroma során ismét Óbuda közelében táborozott le az oszmán-török haderő, amely újra kifosztotta a várost. Véglegesen 1541-ben került török kézre Buda elfoglalásával együtt.

A város a török hódoltság alatt is – 1596–1606 és 1684–88 kivételével – folyamatosan lakott volt, azonban ettől kezdve nem városnak (civitas), hanem mezővárosnak (oppidum) vagy falunak (possessio) számított.[6]

A települést 1659-től 1765-ig a Zichy család (1671-ig id. Zichy István, 1700-ig ifj. Zichy István, 1726-ig Zichy Péter, 1745-ig Bercsényi Zsuzsanna, 1758-ig Zichy Miklós, végül Berényi Erzsébet) birtokolta, ezt követően ismét a kamaráé lett.[7]

A török uralom megszűnése utáni újratelepülés során a település számos barokk épülettel gazdagodott. Ekkor alakult ki a keskeny, kanyargós utcákból álló korabeli településszerkezet.

Az 1838-as árvízben a lakóházak több mint fele összedőlt, további 40%-uk pedig különböző mértékben sérült, viszont halálos áldozat nem volt. (Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy a piacokra járáshoz sok lakosnak volt csónakja.) Az ezt követő újjáépítés során a város központi részén fésűs helyett sorházas beépítés vált jellemzővé, és megjelentek az emeletes házak is.[8]

Óbuda 1872-ig önálló mezőváros maradt (1849–1861 kivételével, amikor rendeleti úton Budához csatolták), ekkor az 1871-es községi törvény szabályai szerint rendezett tanácsú várossá alakult. 1872-ben a Budapestről szóló törvény egyesítette Budát, Pestet és Óbudát.[9] A mai városrész határai nagyjából a beltelkek 19. század végi határait követik.

A városközpontban 1969-1984 között tartott a panelházas lakótelep felépítése, amely szinte teljesen megváltoztatta a Flórián tér környékének addigi jellemzően kisvárosias arculatát. Összesen 13 ezer lakás készült el.[10][11] Az eredeti "földszintes" Óbudából a Fő tér és a Szentlélek tér, illetve a Korona tér környékén maradt meg néhány utcányi házsor, melyeket azóta felújítottak. A Flórián tér legismertebb épülete az 1973-1976 között felépült Flórián üzletközpont. A tér helyén korábban az Aquincumi római tábor bejárata volt. Az 1950-ben átadott és 1984-re kiszélesített Árpád híd felüljárói alatt, a gyalogos aluljáróban őrzi a római kori emlékeket a Fürdőmúzeum.

Alternatív elméletek Ősbudáról

szerkesztés

Az Árpád-kori Budának a mai Óbudával való azonosítása egyesek szerint nem bizonyított. Az elmélet követői szerint valahol a Pilisben található az igazi Óbuda, amelyet Ősbudának szoktak nevezni, megkülönböztetendő a mai Óbudától.[12] Régészek és történészek ezt az elképzelést nem tartják megalapozottnak.[13]

Műemlékek, múzeumok

szerkesztés

Híres emberek

szerkesztés

Óbuda a művészetekben, irodalomban

szerkesztés
  • Bilicsi Tivadar Jöjjön ki Óbudára című operettje Óbuda remek hangulatáról és vendéglátásáról tesz említést.
  1. a KSH 2001-es népszámlálási adatai
  2. Neve a XVIII. században Schneidungs gasse [Határ utca], majd 1874 és 1929 között Határ utca, mivel itt volt a történelmi Óbuda és Buda (Újlak) határa.
  3. Kristó Gyula: Honfoglalás és társadalom. Társadalom, és Művelődéstörténeti Tanulmányok 16. Budapest. 1996. MTA Történettudományi Intézete. 89-109.
  4. Spekner Enikő: Hogyan lett Buda a középkori Magyarország fővárosa? A budai királyi székhely története a 12. század végétől a 14. század közepéig. (Budapest, 2015. Budapesti Történeti Múzeum)
  5. Kumorovitz L. Bernát: Óbuda 1355. évi felosztása. (I. Lajos király és Erzsébet anyakirályné 1355. augusztus 17-i és 1356. október 17-i oklevele). Budapest Régiségei 24/1. (1976) 279-302.
  6. Óbuda évszázadai 225., 227., 228–229. o.
  7. Óbuda évszázadai 230., 231., 233., 234., 245. o.
  8. Óbuda évszázadai 255. o.
  9. Óbuda évszázadai 259. o.
  10. Branczik Márta - Minden az Árpád híd megnyitásával kezdődött / Óbuda központjának kialakulása az 1960-as években (Óbudai anziksz, 2016)
  11. Iván László: Budapesti falanszterek: A tömeges lakásépítés térbeli konzekvenciái. Földrajzi Értesítő, XLV. évf. 1–2. sz. (1996) 73–99. o. Hozzáférés: 2017. június 30. 1. melléklet. Budapest 1945 után épült jelentősebb lakótelepei:
  12. Kanyó Ferenc: Óbudától Ősbudáig. Egy mítosz historiográfiája.
  13. "A castle once stood, now a heap of stones..." The site and remains of Óbuda in medieval chronicles, national epics, and modern fringe theories, Medieval Buda in Context. Leiden: Brill, 92-114. o. (2016. november 3.) 

További információk

szerkesztés