Ódry Lehel

operaénekes, librettista

Pacséri Ódry Lehel, Ódry András Boldizsár Lehel (Nemesmilitics, 1837. november 30.[1]Arad, 1920. február 5.) magyar operaénekes (bariton), operarendező. Ódry Árpád édesapja.

Ódry Lehel
Ódry Lehel.jpg
Életrajzi adatok
Született 1837. november 30.
Nemesmilitics
Elhunyt 1920. február 5. (82 évesen)
Arad
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer ének
Hang bariton
Tevékenység operaénekes, operarendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Ódry Lehel témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

 
Hamletként
 
Ódry Lehel

Nemes Ódry Gergely és Pinkovits Karolina fiaként született, 1837. december 3-án keresztelték a nemesmiliticsi római katolikus templomban. Eleinte a pécsi katonai nevelőintézetben, később Halason tanult. A szabadságharc alatt apja sok anyagi csapást szenvedett, ezért gyermekei nevelését az öreganya vette át. Ódry a gimnáziumot Baján folytatta 14 éves koráig, amikor is saját hajlamából vaskereskedő lett, ahol fel is szabadult. Vándoréveit Bécsben és Pesten töltötte. Ezalatt a kereskedelmi könyvvitelt is megtanulta és könyvviteli minőségben egy pesti gyárban működött.

1857-ben hazatért és vaskereskedést akart nyitni, de apjától nem nyert pártfogást; ezért egy színtársulathoz szegődött; nagy hajlamot érezvén a színi pályához, melyen csakhamar feltűnt ritka szép bariton hangjával. Molnár György 1858. október 8-án pécsi társulatához szerződtette. 1862-ben Somsich Pál ajánlatára a Nemzeti Színház énekkarának lett tagja Radnótfáy Nagy Sámuel intendánssága alatt, aki Stoll Péter színházi énektanár által képeztette. 1862-ben Kolozsvárott szerepelt. 1863–64-ben a Nemzeti Színház karénekese, majd magánénekese lett.

A Nemzeti Színháznál nem tudván értékesíteni tehetségét, a kolozsvári színházhoz szerződött, melynek 1865-től 1869-ig kedveltje volt, szólistaként lépett színre. Ekkor ismét a Nemzeti Színház operájához tért vissza, ahol rokonszenves hangjával és alakító tehetségével rövid idő alatt első szerepekben tűnt ki és a magyar dalművészet egyik legjelesebb képviselője lett. 1872-ben elhagyta a Nemzeti Színházat és csak egy évi külföldi távollét után tért oda vissza.

A Hamletben lépett fel újra, melyet a Bolygó Hollandi, Brankovics György (melynek címszerepét Erkel Ferenc Ódrynak írta), a Mignonban Lothario szerepe, a Sába királynőben Salamon király és más erőteljes alakításai követtek. Erkel valamennyi operájának bariton szerepét énekelte. 1876-ban új szerződésre lépett a Nemzeti Színházzal és időközben a dalműrendező Böhm elhalálozván, Ódry vette át e tisztséget. Közreműködött az írók és művészek társaságának létesítése és fennállása körül; annak ünnepélyein folyton tevékeny részt vett. 1895-ben nyugdíjazták.

Drámaírással is foglalkozott: népszínműveket és vígjátékokat írt (Piros Panna, A fehér páva, A virágasszony leánya).

Főbb szerepeiSzerkesztés

MunkáiSzerkesztés

  • Az életből és a színpadról. Bpest, 1875. Két kötet.
  • Brankovics György, Szerbia despotája. Eredeti dalmű négy felv., zenéjét szerzé Erkel Ferencz, a szövegét Obernyik Károly drámája után Ormai Ferencz és Odry. Bpest, 1875. (Nemzeti Színház Könyvtára 82. Először adták 1874. máj. 20. a budapesti nemzeti színházban).
  • Piros Panna. Énekes népszínmű három felv. Bpest, 1877. (Népszínház Könyvtára 8.).
  • Az ének- és játékmester. Ujpest, 1893.

KéziratbanSzerkesztés

  • Szórakozott, vígj. egy felv., Nemesek kapitánya és Falu nyelve c. népszínművek; A házi politika, vígj.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés