Főmenü megnyitása
Ólom(IV)-klorid
t
IUPAC-név Ólom(IV)-klorid
Szabályos név Tetraklórplumbán
Más nevek Ólom-tetraklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13463-30-4
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PbCl4
Moláris tömeg 349.012 g/mol[1]
Megjelenés sárga, olajszerű folyadék
Sűrűség 3,2 g/cm³[1]
Olvadáspont −15 °C
Forráspont 50 (bomlik) °C
Oldhatóság (vízben) vízzel reakcióba lép
Oldhatóság oldódik sósavban
Kristályszerkezet
Koordinációs
geometria
4
Molekulaforma tetraéder[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ólom(IV)-klorid vagy ólom-tetraklorid +4-es oxidációs számú fématomot tartalmazó ólom-klorid, képlete PbCl4. Sárga színű, normál körülmények között olajszerű folyadék. Csak 0 °C alatt stabil, 50 °C fölött bomlik. Tetraéderes szerkezetű, központi atomja az ólom. A Pb-Cl kovalens kötés hossza 247 pm, a kötésenergia 243 kJ/mol.[3]

SzintéziseSzerkesztés

Előállítható úgy, hogy ólom(II)-kloridot sósavban feloldunk, majd klórgázt buborékoltatunk át rajta, ekkor kloroólomsav (H2PbCl6) keletkezik.[4] Ezt ammónium-kloriddal reagáltatják, majd a keletkező ammóniumsót, ammónium-kloroplumbátot ([NH4]2[PbCl6]) tömény kénsavval összeöntik, így kicsapódik az ólom(IV)-klorid. Minden reakciót 0 °C-on végeznek a bomlás elkerülése végett.

 
 
 

Reakciója vízzelSzerkesztés

A szén-tetrakloriddal, egy szintén 4. főcsoportbeli elem kloridjával ellentétben az ólom-tetraklorid reakcióba lép vízzel. Ez azzal magyarázható, hogy nagyobb központi atom lévén (a Pb nagyobb, mint a C) kisebb a zsúfoltság az atomok között, és így a víz könnyen hozzáfér az ólomhoz.[2] Ráadásul mivel az ólomnak vannak üres d-elektronpályái, az oxigén még azelőtt hozzákapcsolódik, hogy a Pb–Cl kötés felbomlana, ez pedig kevesebb energiát igényel. A teljes reakcióegyenlet tehát:

 

StabilitásaSzerkesztés

Az ólom(IV)-klorid klórgáz keletkezése mellett könnyen bomlik ólom(II)-kloridra.[2]

 

Ez azért van, mert a +4-es oxidációs szám stabilitása a széncsoport elemei közt a periódusos rendszerben lefelé haladva csökken.[2] Így, míg a szén-tetraklorid igen stabilnak mondható, az ólom esetén a +2 oxidációs szám stabilabb, mint a +4, ahogy ez a nagyobb tömegszámú fémekre jellemző. A +2-es oxidációs állapotban az ólom s-alhéja telítődik, míg a külső p-alhéja teljesen kiürül. Emiatt van, hogy az ólom esetén a +4-es oxidációs szám igen ritka.[5]

ToxicitásaSzerkesztés

Az ólom egy kumulatív méreg.[3] Bár az ólomvegyületek rákkeltő hatására még nincs elég bizonyíték, az ólom-tetraklorid a többi ólomvegyülethez hasonlóan meglehetősen karcinogénnek mondható az emberi szervezetre nézve.[6] Az ólom számos módon bekerülhet a szervezetbe, legveszélyesebb a belégzése, lenyelése vagy bőrrel való érintkezése. Emellett az ólomnak teratogén hatásait is bizonyították.[7]

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lead tetrachloride című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d Lead compounds: Lead Tetrachloride. WebElements.com. (Hozzáférés: 2012. október 10.)
  2. a b c d The Chlorides of Carbon, Silicon and Lead. chemguide.co.uk. (Hozzáférés: 2012. október 10.)
  3. a b Emsley, John. The Elements. Oxford: Oxford University Press, 114. o. (2000). ISBN 0-19-855819-8 
  4. Neu, John T. (1958. október 1.). „Raman Spectra of Germanium Tetrachloride and Lead Tetrachloride”. ACS 70 (10), 3464–3465. o. DOI:10.1021/ja01190a073. (Hozzáférés ideje: 2012. október 10.)  
  5. Miessler, Gary L.. inorganic Chemistry. Boston: Prentice Hall, 275, 289–290. o. (2011). ISBN 978-0-13-612866-3 
  6. National Toxicology Program, Department of Health and Human Services. Report on Carcinoens, Twelfth Edition (2011) - Lead and Lead Compounds, 251. o. (2011). Hozzáférés ideje: 2015. december 21. 
  7. Environmental Health & Safety - 1: General Information About Chemical Safety. Princeton UNiversity. [2013. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 11.)