Ón-dioxid

Ón-dioxid
IUPAC-név	Ón(IV)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	18282-10-5
EINECS-szám	242-159-0
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	SnO2
Moláris tömeg	150,708 g/mol
Megjelenés	fehér por
Sűrűség	6,95 g/cm³
Olvadáspont	1127 °C
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet	tetragonális
Veszélyek
EU osztályozás	(nincsenek veszélyességi szimbólumok)
R mondatok	(nincs R-mondat)
S mondatok	(nincs S-mondat)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ón-dioxid (vagy ón(IV)-oxid) az ón (Sn) és az oxigén (O) közös vegyülete. Az összegképlete SnO₂. Az ón-dioxid az ón levegőn való égése után keletkezik. Az ón-dioxid stabil vegyület. Benne az ón oxidációs száma +4. A kassziterit vagy ónkő a természetben megtalálható ón-dioxid ásvány, az ón legfontosabb érce. Fehér színű, szilárd anyag. Ha szennyezett, sárgás színű. Vízben nem oldódik.

Kémiai tulajdonságai

Amfoter vegyület. A szilícium-dioxidhoz hasonlóan vízben és savakban alig oldódik, de alkáli-hidroxidok feloldják. Tömény sósavban ón(IV)-klorid, tömény kénsavban ón(IV)-szulfát keletkezése közben oldódik. Kálium-hidroxiddal kálium-sztannáttá, az ónsav sójává alakul.

$\mathrm {SnO_{2}+2\ KOH\rightleftharpoons K_{2}SnO_{3}+H_{2}O}$

Magasabb hőmérsékleten hidrogén vagy szén hatására fémónná redukálódik. Kénnel és nátrium-karbonáttal összeömlesztve a tioónsav sója, nátrium-tiosztannát képződik.

$\mathrm {SnO_{2}+2\ Na_{2}CO_{3}+4\ S\rightarrow Na_{2}SnS_{3}+Na_{2}SO_{4}+2\ CO_{2}}$

Előfordulása

Az ón-dioxid a természetben megtalálható ásványként, kassziterit vagy ónkő néven. A kassziterit az ón legfontosabb érce. Négyzetes kristályrendszerű kristályokat alkot. Általában az ónkő vasszennyezéseket tartalmaz, emiatt nem színtelen, hanem barna színű.

Előállítása, felhasználása

Iparilag az ón levegőn való elégetésével állítják elő. Ón-dioxid keletkezik akkor is, ha az ón salétromsavval reagál. Ón(IV)-klorid oldatból ammónium-hidroxid hatására ón(IV)-oxid csapadék válik le.

Vanádium-oxiddal együtt katalizátornak használják aromás vegyületek oxidációjához, karbonsavak és savanhidridek előállítására. A vegyipar kiindulási anyagként használja más vegyületek előállítására. Növeli az üveg ellenállóképességét és tejszerűen homályossá teszi. Ezért tejüveg, kerámiazománc, tűzzománc pigmentjének készítésére használják.

Források

• Nyilasi János: Szervetlen kémia
• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret