Ónok
Ónok románul: Bârlea, falu Romániában, Kolozs megyében.
| Ónok (Bârlea) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarszarvaskend |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarszarvaskend (Cornești) |
| Irányítószám | 407251 |
| SIRUTA-kód | 57467 |
| Népesség | |
| Népesség | 129 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 315 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 59′ 28″, k. h. 23° 43′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 28″, k. h. 23° 43′ 23″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ónok témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Dobokától északra, a Lozsárd völgyében fekvő település.
Története szerkesztés
Ónok nevét 1317-ben említette először oklevél Onuk néven. Ekkor István fiai Ágoston, János és Pethő voltak a település birtokosai, majd elkobzás után Károly Róbert király a Kökényesrénold nemzetségből való Mykud bán fia Miklós dobokai comesnek adta (Gy 2: 83). Későbbi névváltozatai: 1587-ben Olnok, 1733-ban Onak. 1808-ban Onak vel Unok h., Unokul val, 1861-ben Onak, Birle, 1888-ban Onok (Búrla, Birle), 1913-ban Ónok.
1439-ben Olnoki Illés deák mások nevében is ellentmondott Kusalyi Jakcsok birtokbaiktatásának. 1496-ban még mindig az Olnoki Herczeg család birtoka. 1497-ben Ulászló király Olnokot, az örökös nélküli Herczeg Pál birtokrészét Temesseli Désy Imrének, Jánosnak és Mihálynak adományozta, kiket abba ellentmondás nélkül be is iktattak.
1537-ben Olnoki Herczeg László és neje Radó Anna egész Olnokot, gyerőmonostori telekért, Bánffy Lászlónak, Miklósnak és Mihálynak cserébe adta. 1538-ban néhai Bodoni Pósa István Olnoki Herczeg János leányától Magdolnától származó fiai: György és Ambrus magukat egész Olnok birtokába beiktatták, amelyet még Herczeg János fia László ajándékozott nekik és arra királyi beleegyezést is nyertek, de az iktatásnak Bánffy Miklós ellentmondott. Perre kerülve a dolog, Olnokot János király a Pósáknak itélte oda. 1563-ban birtokosai: Pósa, másként Drági Kristóf és Parlaghi Péter, kinek II. János király Olnokot és Szilberekaj, Gyerőkút földeket és Eszék rétet Pósa István magvaszakadtával adományozta oda.
1630-ban Pósa Zsófia itteni jogáról Cseffey László javára lemondott. 1662-ben Apafi Mihály e birtokot, melyet Cseffey László magvaszakadtával az utóbb hűtlenségbe esett Ébeni István foglalt el, most Belényesi Ferencnek és nejének Putnoki Erzsébetnek adományozta.
1837-ben birtokosai: Eszterházy és Teleki grófok, a Szabó család s több kisbirtokú nemes.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott.
1910-ben 493 lakosából 22 német, 466 román volt. Ebből 464 görögkatolikus, 7 református, 22 izraelita volt.
Galéria szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források szerkesztés
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 285–292. o.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}