Óriás selyemgomba

	Az óriás selyemgomba; mikológiai jellemzői
Étkezési érték:; nyersen mérgező	<img src="//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e1/Tox_Caution_icon.svg/36px-Tox_Caution_icon.svg.png" decoding="async" width="36" height="36" class="mw-file-element" data-file-width="300" data-file-height="300">

Óriás selyemgomba
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák;
Törzs:	Bazídiumos gombák;
Osztály:	Agaricomycetes;
Rend:	Agaricales;
Család:	Amanitaceae;
Nemzetség:	Amanita;
Tudományos név
	Amanita ceciliae; (Berk.&Broome) Bas 1984
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriás selyemgomba témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás selyemgomba témájú kategóriát.

Az óriás selyemgomba (Amanita ceciliae) a galócafélék családjába tartozó, az északi féltekén elterjedt, csak hőkezelés után fogyasztható gombafaj.

Megjelenése szerkesztés

Az óriás selyemgomba kalapja 10–12 cm (ritkán 20 cm) átmérőjű, húsos, kezdetben félgömb, majd tojásdad alakú, kifejletten laposan szétterülő, közepén kissé púpos. Felszíne sima, kissé nyálkás, széle erősen bordázott, gyakran berepedezett. Szürkés- vagy sárgásbarna színű, esetleg némi olívazöldes árnyalattal. A kalapon a burokból megmaradó, szürke, szabálytalan, letörölhető pettyek láthatóak. Húsa közepesen puha, idősen törékennyé válik; fehér vagy szürkés színű, törve nem színeződik, ízetlen.

Lemezei sűrűn állnak, nem nőnek a tönkhöz. Fiatalon fehérek, később szürkés árnyalatúak. Spórája fehér, gömb alakú, 10,2–11,7 mikrométeres.

Tönkje 12–20 cm hosszú, 1,5-2,5 cm vastag, karcsú, fölfelé egyenletesen vékonyodik. Belül üreges. Színe szürkésfhér, rajta pelyhes vagy kígyóbőrszerű mintázattal. Gallérja nincs. Bocskora nincs vagy egészen kicsi, sötétszürke, a tönk tövében egy vagy több széttörhető örvet alkot.

Hasonló fajok szerkesztés

Hasonlít az ehető szürke galócára, de az gallért visel, esetleg összetéveszthető a piruló galócával.

Elterjedése és termőhelye szerkesztés

Európában és Észak-Amerikában honos. Iránba, Kasmírba és Japánba feltehetően behurcolták. Magyarországon ritka.

Lomberdőkben (nagyon ritkán fenyvesekben), főleg tölgyek és bükkök alatt terem májustól októberig. A meszes vagy semleges kémhatású talajt részesíti előnyben.

Csak alaposan megfőzve fogyasztható.