Óváros tér (Prága)
Az Óváros tér (csehül:
Staroměstské náměstí?*) Prága óvárosának központjában található. Prága legrégebbi és legfontosabb terét különféle építészeti stílusú történelmi épületek veszik körül, például az Óvárosi városháza a világhírű csillagászati órával, a gótikus Týn-templom, a barokk Szent Miklós-templom és a rokokó Kinský-palota. Középen emelkedik a Husz János-emlékmű. A királyi útvonal, a cseh királyok történelmi koronázási útvonala az Óváros téren vezet át. A négyszög alakú tér területe kb. 0,9 ha.[1]
|
a tér a Prága történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Óváros tér | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Csehország |
| Település |
|
| Névadó | Óváros |
| Irányítószám | 110 00 |
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
 Óváros tér
Pozíció Prága térképén
| |
 é. sz. 50° 05′ 15″, k. h. 14° 25′ 17″Koordináták: é. sz. 50° 05′ 15″, k. h. 14° 25′ 17″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Óváros tér témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Az első kisebb kereskedelmi településeket a Moldva jobb partján, a mai prágai Óváros területén német és zsidó kereskedők, valamint helyi iparosok hozták létre a 10. és 11. században. Ennek egyik legfőbb oka előnyös földrajzi helyzete volt fontos kereskedelmi útvonalak csomópontjában. A mai Károly híd közelében volt a Moldva gázlója. A falvakat két vár védte: a Moldva jobb partján Vyšehrad, a bal parton a prágai vár. Ibrahim Ibn Jakob arab-zsidó kereskedő 965-ös útibeszámolójában Prágát olyan városnak nevezte, amelyben kedvező áron lehet baromfit és gabonát vásárolni, a teherhordó állatairól pedig megfelelően gondoskodtak. A város állítólag kőből és mészből épült, és a szláv nyelvű országok legnagyobb kereskedelmi központja volt. Szőrmék, nyergek, kantárok, pajzsok, de rabszolgák, arany, ezüst és lovak is cseréltek itt gazdát.[2]
Prágai Kozmasz cseh történetíró 1100-ban említi a piacot. A 19. században itt épült meg a fejedelmi Zollhof (Ungelt), amelyben a külföldi kereskedők a cseh uralkodó oltalma alatt jó szállásra és pihenésre találtak, behozott áruik után pedig vámot kellett fizetniük. A Zollhof mellett a 12. században egy kórházat és egy templomot építettek (utóbbi helyén áll ma a Týn-templom.
A település első virágkorát a 12. és 13. században élte. Az új kőből készült Judit híd javította a kapcsolatot a Moldva két partja között, és 1230-ban, I. Vencel király elkezdte a védmű (városfal + árok) építését is. Ugyanebben az évben I. Vencel az Óvárost szabad királyi város rangjára emelte; ez lett a későbbi négy önálló prágai város közül a legrégebbi, és virágzó várossá fejlődött. Amíg a Moldva túlpartján a vár (és a Hradzsin) volt az ország politikai központja, az Óváros vált a , és a város legnagyobb piaca az mai Óváros téren kereskedelem központjává.[3] Népessége megnőtt, az élénk kereskedelem jövedelméből egyre újabb épületeket emeltek a nagy piactér környékétől a Moldváig. A piactér eredeti területét az 1230-as években szabta meg I. Vencel,[1] és az nagyjából változatlan maradt a 19. század végéig.
A román és a korai gótikus házak két-három méterrel a mai utcaszint alatt voltak egy fölöttébb árvízveszélyes területen. Ennek feltöltését már a 13. század végén megkezdték. Az utcaszint fokozatosan emelkedett; a román stílusú földszinteket a gótikus házak alagsorává alakították át tehát a legrégibb építészeti emlékek a házak pincéiben találhatóak.
1338-ban az óváros polgárai János cseh királytól megkapták a jogot, hogy saját városházát építsenek. A városházát az Óváros téren építették fel több régebbi ház lebontásával, majd további szomszédos házak megvásárlásával bővítették. Megerősödött a város önkormányzata, és az Óváros tér a város politikai, gazdasági és kulturális központjává fejlődött. Az óváros jelentősége nagyot nőtt IV. Károly német-római császár idején, amikor Prága a Német-római Birodalom fővárosa lett. Erre emlékeztet a praga caput regni (Prága, a királyság fővárosa) felirat a Kříž-ház reneszánsz ablaka fölött — az épület a 14. század óta a Városháza része.
.jpeg)
Miután a négy független prágai város 1784-ben egy közigazgatási egységgé egyesült, a prágai városvezetés az Óvárosházára koncentrálódott. Az Óváros tér így az egész város központjává vált. A 19. és 20. század fordulóján a radikális modernizáció, az úgynevezett asszanálás (pražská asanace) nagy hatással volt a város arculatára. A teret északról és nyugatról határoló történelmi házakat lebontották, a modern épületek között kialakították az új Párisi (Pařížská) utcát, ahonnan közvetlen kilátás nyílt a Moldva túloldalán lévő Letná-hegyre.
Az 1960-as évek óta nem közlekednek villamosok és buszok a téren, ami 1962 óta nemzeti kulturális emlék.[4] Az Óváros tér ma sétálóövezet és turisztikai célpont. Újjáélesztették a karácsonyi és húsvéti vásárokat.
A tér a középkor óta a cseh történelem jelentős eseményeinek színtere:
- A 14. században cseh reformprédikátorok és a husziták elődjei, Jan Milíč z Kroměříže, Konrad von Waldhausen és Matthias von Janov az Óváros téri Szent Miklós-templomban prédikáltak.
- A 15. században az Óváros volt a huszita mozgalom központja Prágában. A huszita rendek fontos tanácskozásaira az Óvárosházán került sor. A Týn-templom volt a kelyhesek fő temploma; itt székelt Jan Rokycana prágai huszita érsek.
- 1422. március 9-én az Óváros téren végezték ki Jan Želivskýt, a radikális husziták vezetőjét.
- 1458. február 27-én itt választották meg I. György cseh királyt.
- 1621. június 21-én a Habsburgok elleni cseh felkelés 27 vezetőjét az Óvárosháza előtt fejezték le nyilvánosan. Erre emlékeztet a földben található emlékmű 27 kereszttel.[5]
- 1918 októberében Csehszlovákia függetlenségét követelő tüntetésekre került sor.
- 1945 májusában az Óváros tér volt a német megszállás elleni prágai felkelés központja. A városháza súlyosan megsérült a harcokban.[6]
Nevezetes épületek szerkesztés
Óvárosi városháza a csillagászati órával szerkesztés
Az Óváros tér délnyugati sarkán található az Óvárosi városháza (Staroměstská radnice) a 70 méter magas tornyával. Az 1410-ből származó csillagászati óra (Staroměstský orloj) mellett, amely Prága egyik legnagyobb turisztikai látványossága, a gótikus kápolna is figyelemre méltó. Az északi oldalon található neogótikus szárnyat a súlyos tűzkárok miatt a második világháború után le kellett bontani. Helyén ma egy kis park található, az 1945-ös prágai felkelésben elesettek számára állított emlékművel.
A városháza tornyában található kilátóból csodálatos kilátás nyílik az óvárosra.
A városházától nem messze ágazik ki a térből a Melantrich utca (Melantrichová ulice).
A perchez szerkesztés
A régi városháza mellett álló épület A perchez (U Minuty). Prága egyik leggyönyörúűbb reneszánsz épülete. A homlokzat sgraffito díszítése különlegesen szép.[3]
Ház a Fehér Egyszarvúhoz szerkesztés
,_Starom%C4%9Bstsk%C3%A9_N%C3%A1m%C4%9Bst%C3%AD.jpg)
A déli oldalon (551/17.), a Celetná utca torkolatánál található a Fehér Egyszarvúhoz (U Bílého jednorožce) nevet viselő ház, amely nevét a 16. századból származó, egyszarvú bárányt ábrázoló domborműről kapta — korábban a Kőbárány háznak (U Kamenného beránka) is hívták. A 19. században itt volt a címerállatról elnevezett Gyógyszertár a Fehér Egyszarvúhoz . Állítólag ez Prága egyik legrégibb háza; az alagsorban még megtalálhatók az eredeti, román stílusú épület falmaradványai és egy gótikus boltozat. A ház kapuja feltűnően szép reneszánsz munka.[7]
A 20. század elején a ház a Berta és Max Fanta házaspáré volt. Max Fanta gyógyszerész itt találta fel a róla elnevezett mozsarat. Berta irodalmi szalont vezetett az első emeleten, ahol számos ismert prágai értelmiségi megfordult. A látogatók között volt Franz Kafka, Samuel Hugo Bergmann, Franz Werfel és Max Brod. Egy alkalommal ellátogatott ide Rudolf Steiner, az antropozófia megalkotója is. A vendégek között volt Albert Einstein, aki 1911-ben és 1912-ben elméleti fizikát tanított a Prágai Egyetemen; mellszobrát a ház bejárata mellett helyezték el.[8][9]
Týn-templom szerkesztés
A Týn előtti Boldogasszony gótikus templom (Kostel Panny Marie před Týnem; ) egy háromhajós gótikus templom. Két 80 méter magas tornyával a főváros egyik nevezetessége. A 15. században a Týn-templom a huszita mozgalom fő temploma volt, ahol Jan Rokycana huszita érsek prédikált. Ma a római katolikus egyházhoz tartozik. A templom előtt két, ugyancsak gótikus stílusú épület áll:
- a Týn-iskola és
- a Fehér Orrszarvú-ház.
A térről a templomhoz a két ház közötti szűk átjárón juthatunk el.
Týn-iskola (Teynschule) szerkesztés
Az egykori Týn-iskola (Týnská škola) épülete (604/14.) a Týn-templom főbejáratánál áll. Az eredetileg a 14. században épült gótikus épületet a 16. században reneszánsz stílusban átépítették; ekkor alakították ki érdekes pártázatát.[7] A ház homlokzatát barokk freskó díszíti, amely Mária mennybemenetelét ábrázolja. A 19. századig egy latin iskola működött be, amelyben Matěj Rejsek (Matthias Rejsek) cseh építőmester rektorként és tanárként is dolgozott.[9][10]
Goltz–Kinský-palota szerkesztés
A tér keleti oldalán (606/12.) emelkedik a rokokó stílusban épült (Goltz-)Kinský-palota (Palác Goltz-Kinských vagy Palác Kinských), amelyet Kilian Ignaz Dientzenhofer tervei alapján Anselmo Lurago épített fel 1755–1765-ben. A 19. században német nyelvű gimnázium működött benne, amelynek tanulója volt többek között Franz Kafka és Max Brod is. A ház ma a Prágai Nemzeti Galéria (Národní galerie v Praze) tulajdona és művészeti kiállításokat tartanak benne. Itt található az értékes Kinský Könyvtár, valamint a Nemzeti Galéria igazgatása és grafikai gyűjteménye.[7]
Kőharangos ház szerkesztés
A Kinský-palotától jobbra áll a Ház a kőharanghoz (Dům U kamenného zvonu); sokan ezt tartják az Óváros legszebb épületének.[11] A gótikus stílusban épült[1] házat a 17. században barokk jellegűvé alakították, egyebek közt a homlokzat teljes átépítésével. A 18. században fényűző városi rezidenciának rendezték be, ez lehetett Přemysl Erzsébet cseh királyné és János cseh király, a leendő IV. Károly német-római császár szüleinek ideiglenes székhelye. Föltehető, hogy maga Károly is itt született. Az 1975–1988 közötti átfogó rekonstrukcióval nagyrészt helyreállították eredeti gótikus formáját.[12][13] Ekkor tárták fel freskókkal díszített kápolnáját is.[1] A homlokzatot díszítő kőharangok annak aza eseménynek állítanak emléket, hogy 1310-ben egy bonyolult hatalmi helyzetben Luxemburgi János választott király hívei a harangszóra nyitották ki a város kapuit, hogy a király belovagolhasson kíséretével és elfoglalhassa trónját. (A harangot Erzsébetet királyné káplánja húzta meg.) Valószínűsítik, hogy 1333-ban itt szállt meg IV. Károly, amikor Franciaországból és Olaszországbó hazatérve üresen találta a prágai várat.[11]
Ma ez Prága egyik legértékesebb gótikus műemléke. 1988 óta a Prágai Nemzeti Galériához tartozik, művészeti kiállításoknak és koncerteknek ad otthont. A homlokzatot díszítő kőharang másolat.[11]
A volt pálos kolostor szerkesztés
A Szent Szalvátor-templom mellett épült egykori pálos kolostorból (Klášter paulánů) csak egy ház (930/7.) maradt meg a tér északkeleti sarkán, a Dlouhá utcában, mert a többit a 19. és 20. század fordulóján lebontották. A német evangélikusok által épített Szent Szalvátor-templomot a fehérhegyi csatában a katolikusoktól elszenvedett vereség után lefoglalták, és 1626-ban átadták a pálosoknak. Megvásárolták a szomszédos házakat is, és a templom mellett 1684-ben nagy, kora barokk kolostort emeltek a tér felé néző homlokzattal. A ma is őrzött ház attikáját Mathias Wenzel Jäckel szobrászművész 1696-ban készült szobrai díszítik. A tetején áll a szent Megváltó szobra, alul egy fülkében pedig az olasz rend alapítójáé, Paolai Szent Ferencé.[9] Figyelemre méltó az épület pártázata.[1]
A jozefinista reformok részeként a kolostort 1784-ben elvették az egyháztól, és átadták a városnak. Ma a Szent Szalvátor-templom a Cseh Testvérek Evangélikus Egyházáé.
Volt Biztosító Intézet szerkesztés
A pálos kolostor maradéka mellett álló szecessziós épületet (931/6.) 1900-ban, három öreg barokk ház helyén építtette székházául a Prágai Városi Biztosítóintézet. Itt volt a rendszerváltás előtt a csehszlovák belkereskedelmi minisztérium.[1]
Szent Miklós-templom szerkesztés
A tér és a Párizsi út (Pařižská třida) sarkán álló barokk Szent Miklós-templom (Kostel svatého Mikuláše) művészettörténeti szempontból kevésbé fontos, mint a Kisoldal azonos nevű temploma, de az óváros képének egyik meghatározója. 1732 é2 1735 között épült Kiliam Ignaz Dientzenhofertervei alapján; szobrait Antonín Brun faragta.[1] Története eseménydús: többször cserélt gazdát és rendeltetést. Volt az óváros plébániatemploma, a huszita reformáció központja, evangélikus templom, bencés kolostortemplom, de használták raktárnak és koncertteremnek is. Közvetlenül az első világháború előtt az orosz ortodox egyházé volt, ma a csehszlovák huszita egyházé.
Emlékművek szerkesztés
Husz János-emlékmű szerkesztés
Husz János cseh reformátor (Pomník mistra Jana Husa) bronz emlékműve a tér közepén áll. 1915-ben, Husz megégetésének 500. évfordulója alkalmából leplezték le. Ladislav Šaloun műve a cseh szobrászművészet egyik legfontosabb szecessziós alkotása.
Mária-oszlop szerkesztés
1918-ig a Týn-templom előtt egy 14 méter magas Mária-oszlop (Mariánský sloup) állt. III. Ferdinánd császár utasítására emelték nem sokkal a harmincéves háború befejezése után köszönetképpen, hogy megmentették Prága óvárosát a protestáns svéd csapatoktól.
Az oszlop egyúttal gnómonként is szolgált.[14]
1918. november 3-án, néhány nappal a független Csehszlovákia kikiáltása után a tüntetők lerombolták a fehér-hegyi vereség és a Habsburg-fennhatóság jelképének tartott szobrot.[3] 2020. január 23-án a prágai városi tanács megszavazta a Mária-oszlop újjáépítését.[15] 2020 júniusában az oszlop másolatát ismét felállították az Óváros téren,[16] odáig egykori helyét színes kockakövek jelezték.[3]
Prágai meridián szerkesztés
A prágai meridián (pražský poledník) az Óváros téren húzódik, a díszburkolat kövei között egy bronz csík és plakett jelzi a nyomvonalát. Greenwich-től keletre a 14° 25'17″ koordinátákon fekszik, a Husz János-emlékmű közelében. A meridiánt 1652 óta használják arra, hogy megbízhatóan jelezzék, mikor van a Nap a zenitjén, azaz mikor van dél. Ehhez elég megfigyelni, hogy mikor esik egybe a meridián a Mária-oszlop árnyékával. A prágai meridián és a prágai Klementinum által használt pontosabb napórák összehasonlítása csupán 1 másodperces eltérést mutatott.[17][18]
A meridián menetének jelzésére az 1990-es években latin és cseh feliratokkal ellátott bronz csíkot illesztettek a járdába. A felirat így hangzik: "POLEDNÍK, NODHOŽ BYL V MINULOSTI ŘÍZEN PRAŽSKÝ ČAS / MERIDIANUS QUO OLIM TEMPUS PRAGENSE DIRIGEBATUR".
Az 1621. évi kivégzések emlékműve szerkesztés
Az Óvárosi városháza előtti földben 27 kereszt található, illetve keresztezett kardok töviskoszorúval és az 1621. június 21. dátummal. Ez az emlékmű azon a helyen található, ahol évszázadokkal ezelőtt a Habsburgok elleni felkelés 27 cseh vezetőjét nyilvánosan kivégezték. A mellette lévő városháza falán bronz táblán olvashatóak az áldozatok nevei. A kivégzések a lakosság elrettentésére szolgálták. Több ezer néző előtt zajlottak 4 óra hosszan. II. Ferdinánd király utasítására a levágott fejek közül tizenkettőt felakasztottak a Károly híd gótikus tornyára, a kivégzettek holttestének egy részét feldarabolták és megfélemlítés céljából nyilvánosan kiállították Prága különböző pontjain.[19]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g Szombathy
- ↑ Friedrich Wigger: Bericht des Ibrahîm ibn Jakûb über die Slawen aus dem Jahre 973 Abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ a b c d Barangoló
- ↑ Staroměstské náměstí, Národní památkový ústav, abgerufen am 11. November 2019.
- ↑ Jan Herben. [online Poprava českých pánů na Staroměstském náměstí v Praze 21. června 1621]. Mladé proudy (1921. április 25.) Abgerufen am 11. November 2019.
- ↑ Pražské povstání 5.–9. května 1945, Archiv hl. města Prahy (tschechisch), abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ a b c Idegenvezető
- ↑ Der Salon der Berta Fanta Archiválva 2020. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, Portal Franz Kafka & Prag, abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ a b c altstadter-ring-staromestske-namesti, Tourismusportal der Stadt Prag, abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ tyn-school Archiválva 2021. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, kralovskacesta.cz (englisch), abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ a b c PragueGuide
- ↑ at-the-stone-bell Archiválva 2021. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, kralovskacesta.cz (englisch), abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ galerie-der-hauptstadt-prag-haus-zur-steinernen-glocke, Tourismusportal der Stadt Prag, abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ Kirándulástippek:Olomouc, Olmütz
- ↑ radio.cz
- ↑ Kopie der Mariensäule in Prag aufgestellt
- ↑ old-town-square, PragueCityLine.com (englisch), abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ astronomisches-prag, Tourismusportal der Stadt Prag, abgerufen am 15. November 2019.
- ↑ execution-place-from-1621 Archiválva 2020. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben kralovskacesta.cz (englisch), abgerufen am 15. November 2019.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Altstädter Ring című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Das historische Prag. V Ráji (1991). ISBN 80-900875-0-7
- Helmut Zeller, Eva Gruberová. CityTrip-plus Prag. Reise Know-How (2016). ISBN 978-3-8317-2633-2
- František Ruth. [online Kronika královské Prahy a obcí sousedních], Chronik der Königsstadt Prag und der Nachbarorte. Pavel Körber (1904)
- Jan Herain, Josef Teige. [online Staroměstský rynk v Praze]. Společnost přátel starožitností českých (1908)
- ↑ Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága. Idegenvezető. (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957. p. 25–26.
- ↑ Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. p. 56.
- ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest) p. 74–75.
- ↑ PragueGuide: PragueGuide.fm: Látnivalók
További információk szerkesztés
- Óváros tér térkép a mapy.cz oldalon
- altstadter-ring-staromestske-namesti, Prága város turisztikai portálja, hozzáférés: 2019 november 15.
- old-town-square Archiválva 2021. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben kralovskacesta.cz (angolul), hozzáférés: 2019. november 15.
