Az örmény névadás eredete az ősidőkbe nyúlik vissza, a személynevek többnyire pozitív jelentést hordoztak, a szülők a névadással is megpróbálták pozitív irányba befolyásolni gyerekük jövőjét, akárcsak más népek.

Az örmény nevek eredeteSzerkesztés

A női nevek a nőiesség: Jeranjak (szerencsés), Caghkanus (virág édessége), Makruhi (tiszta), Nazeli (bájos), Vardanus (rózsa édessége), a férfinevek a férfiasság: Bazuk (erő), Vahan (pajzs), Gurgen (farkas), Iskhan (herceg) kifejezői.

Voltak óvónevek is, amiknek egykori jelentése már nem ismert, ilyen az Anus, Anahit név is. Ezekhez a nevekhez hozzátették az a- fosztóképzőt. Ilyen óvónév a Nvard is, a vard (rózsa) ősi fosztókézős alakja. A mai fosztóképzős alakok jelentése pozitív töltetű, például az ar- ősi örmény szótő, megtalálható nemcsak az egyik legrégibb protoörmény törzs nevében (armen), és a nap (arev) szóban, de sok helynévben, földrajzi névben és mintegy harminc férfinévben is (Aram, Armen, Artak, Arszen stb.)

Vannak személynevesült bibliai fogalmak is: Mkrtics (keresztelő), Margar (próféta), Zatik (húsvét), de találkozni személynevesült földrajzi nevekkel is (Tatev, Szevan, Szaszun, Arakszi, Nairi, Ararat, Hajasztan).

A fauna és a flóra egyes megnevezései és továbbélnek személynévként: Aghavni (galamb), Varduhi (rózsa), Manusak (ibolya), Arciv (sas), Jeznik (bikaborjú). Az égitestek nevei pedig már ősidők óta használatosak személynévként: Luszine (holdfény), Arev (nap), Zepjur (szellő), Kajcak (villám).

A 19. századtól kezdődő, meg-megújuló örményellenes pogromoknak is hatása volt a névadásra. A fiúknak a Vrezs (bosszú), lányoknak a Vrezsuhi, Vist (gyász, tragédia) neveket adták. Ezeken kívül máig megőriztek olyan ősi neveket, mint Hajk, Tigran, Szahak, Meszrop, Narek, Komitasz, Andranik.

Névadás a szovjet időkbenSzerkesztés

Az Örmény Szovjet Köztársaság idején nem mindig ragaszkodtak a hagyományos örmény nevekhez. Divatba jöttek az olvasmányemlékek, kitűnni vágyás vagy az orosz kultúra miatt adott nevek. Így kerültek az anyakönyvekbe orosz nevek becézett alakjai: Zsora, Aljosa, Vanjusa, Tanjusa, Grafinia, de adták a Hamlet, Romeó, Dzsuljetta vagy Horació neveket is. Ismert volt a Marlen (Marx-Lenin), Vilen (V.I.Lenin) vagy a Lendros (Lenin zászlaja) név is.

Az örmény névnapSzerkesztés

Az örmény kultúrában nincs névnap, ami az örmény kalendárium sajátosságából fakad. Az ősi örmény kalendáriumban a hónap nem oszlott hetekre, hanem minden napnak külön neve volt, akárcsak a nap 24 órájának. A napok nevei még akkor sem névnapok, ha személynevekkel esnek egybe.

Magyarországi örmények névadási szokásaiSzerkesztés

Az örmények Örményországban élnek, de viharos történelmük miatt sokan elhagyták hazájukat, kialakítva azt az örmény diaszpórát, mely Amerikától Ausztráliáig terjed. A legjelentősebb kolóniák Az USA, Franciaország, Olaszország, Szíria, Irán, Egyiptom és Libanon területén találhatóak, de Magyarországon is élnek örmények, vagy örmény származásúak.

Az örmények már a középkorban megjelentek Magyarországon, jelentős kolóniájuk volt Esztergomban a 13. században, de a nagyobb betelepülésre a 17. század második felében került sor. A hagyomány szerint a Bagratida-királyság fővárosából menekültek az erdélyi örmények ősei a Krímen, Moldován és a Kárpátokon keresztül Erdély területére, ahol Apafi Mihály fejedelem hívására Csíkszépvízen, Gyergyószentmiklóson, Görgényszentimrén, Felfalun, Petelén, Erzsébetvárosban és Szamosújváron telepedtek le. Az örmények már korán beilleszkedtek a magyar társadalomba, egyes csoportok már Moldvából román-szláv vezetéknevekkel érkeztek: Kapdebó (ökörfej), Pátrubány (négy pénz), Bogdán (Isten adta). A magyarországi örmények a 17-18. században még javarészt örmény nevekkel szerepelnek az okiratokban (Esztergár Vártán, Govrik Mánuság), de később, magyarosított vezetéknevük mellett még őrzik az örmény keresztneveket (Pap Máni, Lászlóffy Mánuság). Néhány esetben a vezetéknév felismerhetően örmény (Ávéd Jákó, Gorove István, Csáusz Márton), de a magyar vezetéknév mellett legtöbbször már a keresztnevük is magyar (Csiky Gergely, Mály Gerő, Moldován Stefánia).

Az erdélyi örmények neveit Szongott Kristóf gyűjtötte össze és dolgozta fel,[1] aki elkülönítette az 1850-ig használt keresztneveket. Ezek között vannak ősi örmény nevek, melyek sokszor becézett formában rögzültek az anyakönyvekben, mint például a Nigol (Nikoghajosz, Nikoghosz), Uszep (Hovszep), Hopisz, Horipszime (Hripszime). Latin neveknek is akadt örményesített változata, például Angszend (Auxentius), Geghemesz (Clemens), Antonás (Antonius). Ritkábban fordultak elő a perzsa eredetű Gulab, Gulaf (rózsavíz), Dolváth (törökül szerencse) vagy a Maruf (arabul ismert) nevek.

A magyarországi örmény kisebbség tagjai a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által kiadott hivatalosan anyakönyvezhető utóneveken kívül saját örmény neveiket is adhatják gyerekeiknek.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szongott Kristóf: A magyarhoni örmény családok genealógiája, tekintettel ezeknek egymás között lévő rokonságára, a vezeték- és keresztnevek etymologiai értelmére (1898)
  2. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény alapján

ForrásSzerkesztés

  • Magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek utónévkönyve, Főszerk.: S. Dávid Emese, Örmény nevek, 445-522. old. Aranyhal Kiadó, Budapest, é.n. ISBN 963-348-088-4