Örsi Ferenc (író)

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 30.

Örsi Ferenc (Barcs, 1927. április 17.Budapest, 1994. augusztus 13.) József Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró. Leghíresebb műve a filmsorozatban majd regényben is megjelent A Tenkes kapitánya.

Örsi Ferenc
Élete
Született1927. április 17.
Barcs
Elhunyt1994. augusztus 13. (67 évesen)
Budapest
Nemzetiségmagyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény
Első műveTestvértüzek (1955)
Fontosabb műveiA Tenkes kapitánya (1967)
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1984)
A Wikimédia Commons tartalmaz Örsi Ferenc témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Pécsett kezdte középiskoláit. A második világháború alatt hadifogságba került, onnan hazatérve 1946-ban érettségizett, majd joghallgató lett; 1950-ben szerzett jogi doktorátust. Dolgozott gyógyszertári laboránsként, könyvelőként, 1954-től a pécsi rádió falu rovatának munkatársa. Közben az 1952-1956 között megjelent Dunántúl című folyóirat egyik felfedezettjeként riportokat, elbeszéléseket, egyfelvonásost publikált. 1957-től a Pécsi Nemzeti Színház segédrendezője, dramaturgja volt. 1963-1968 között a Magyar Televízió szerkesztője volt. 1968–1976 között a Pajtás című folyóirat főmunkatársa volt. Ezen tisztségei közben, 1960-1971 között jelentéseket írt az állambiztonsági hivatalnak.[1]

Munkássága

szerkesztés

1948 óta publikált, első regénye 1957-ben jelent meg. Ifjúsági műveiből sikeres tévésorozatokat készített, számos művét, drámáját, filmjét mutatták be külföldön is. A Szovjetunióban és Mongóliában „Tovaris Tenkescs”-nek szólították, Saigonban „Miszter Tenkez"-nek.[1]

A Tenkes kapitányán kívül drámát írt Zrínyiről, a Zöld Notesz című regényében hadapród iskolások németországi viszontagságait ábrázolja a II. világháború utolsó évében. A Princ a katona, a Patyolat akció és a Négyen az árban egyformán közönségsikert aratott.

Színházi munkái

szerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 21; íróként: 1.[2]

Szerzőként

szerkesztés
  • Testvértüzek (1955)
  • Az aranyember (1959)
  • A kapitány (1959-1960, 1962)
  • Fekete ventillátor (1960)
  • Örvényben (1960)
  • Kilóg a lóláb (1960-1962, 1984)
  • Aranylakodalom (1962)
  • Láthatatlan szerelem (1963)
  • Princ, a civil (1972, 1978)
  • Napkirály (1974)
  • A Tenkes fia (1987)

Íróként

szerkesztés
  • A Tenkes kapitánya (1963)
  • Testvértüzek (1955)
  • Aranylakodalom (regény, 1957)
  • A kapitány (dráma, 1959)
  • Kilóg a lóláb (1960)
  • Fekete ventillátor (dráma, 1960)
  • Az utolsó pillanat (dráma, 1960)
  • A pékinas lámpása (dráma, 1961)
  • Kincses Baranya (Reismann Jánossal, fotóalbum, 1963)
  • Láthatatlan kérelem (1963)
  • Színház rivalda nélkül (dráma, 1965)
  • A Tenkes kapitánya (ifjúsági regény, 1967; németül: 1970, litvánul: 1975, csehül: 1977)
  • Zrínyi (tv-dráma, 1973)
  • Zöld notesz (regény, 1983)
  • A Bujdosó-zátony foglyai (ifjúsági regény, 1988) Online elérés
  • Szerelmes hírszerzők (Eszes Mátéval, 1990)
  • Jus ultimae noctis, avagy Egy este a siklósi várban. Történelmi látomás 2 részben; szerzői, Bp., 1991 (Z-füzetek)
  • Arany Nimfa-díj (1964)[3]
  • A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1967)
  • Siklós díszpolgára (1969)[3]
  • KISZ-érdemérem (1969)
  • Szocialista Kultúráért (1970, 1973)
  • A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1981)
  • József Attila-díj (1984)
  • A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség pályázatának nívódíja (1993)

Emlékezete

szerkesztés

További információk

szerkesztés