Örvényférgek

laposféreg osztály

Az örvényférgek (Turbellaria) a valódi szövetes állatok (Eumetazoa) közé tartozó ősszájúak (Protostomia) kládjában a laposférgek (Platyhelminthes) egyik altörzse mintegy 6500 ismert fajjal. Magyar nevüket a hasi oldal csillós hámjának örvénykeltő hatásáról kapták. Tudományos nevük viszont onnan ered, hogy ebben a hámban (epidermisz) — a rend tagjainak kivételével — nyálkapálcák (rhabditok) vannak. az ezekből kilövellhető nyálka egységes rétegként borítja be a hámot, és mind a zsákmányszerzéshez, mind védekezésre eredményesen használható.[1]

Infobox info icon.svg
Örvényférgek
Pseudoceros dimidiatus
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: ParaHoxozoa
Alországág: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Csoport: Eubilateria
Főtörzs: Ősszájúak (Protostomia)
Csoport: Spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia)
Csoport: Platytrochozoa
Csoport: Rouphozoa
Törzs: Laposférgek (Platyhelminthes)
Altörzs: Örvényférgek (Turbellaria)
Ehrenberg, 1831
Osztályok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Örvényférgek témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvényférgek témájú kategóriát.

A füles planária (Dugesia gonocephala) fontosabb szervei:
Kehelyszem és alatta az agydúc (narancssárga)
Tapogató (kétoldalt)
A testen végigfutó hosszanti idegtörzsek és az összekötő harántidegek (narancssárga)
Szájnyílás (a test hátsó felében) és utána az egyenes garat (citromsárga)
Középbél (citromsárga, kétoldalt szétterjedő)
A középbél hátranyúló ága (citromsárga, kétoldalt)

Származásuk, elterjedésükSzerkesztés

Testvércsoportjuk a lánctelepes féregszerűeké (Catenulida). Harmadik altörzsnek hagyományosan a módosult kültakarójú laposférgeket (Neodermata) tekintik. Ez a felosztás kladisztikailag helytelen, mivel a Neodermata az örvényférgekből leszármazott csoport, praktikus szempontból azonban igen kényelmes. Az egész világon megtalálhatók.

Az Acoela és a Nemertodermata rendeket egyesek az Acoelomorpha törzsbe helyezik.

Megjelenésük, felépítésükSzerkesztés

Légzésük diffúz, tehát az oxigént egész testfelületükön veszik fel. A hámsejtek csillóinak két gyökérnyúlványa van, a kaudális és a rosztrális (Állatrendszertan).

A bomlásterméket és a felesleges vizet elővesécskéjük választja ki. A lángzósejtekből a bomlástermékeket az állat testében futó csőrendszer vezeti ki a testfelszínre. Központosított dúcidegrendszerük központja, a fejrészen 1 pár agydúc. Az idegkötegeket az axonok hozzák létre. Méretük változatos az 1 mm-nél is kisebbektől a több tucat centiméteresekig úgy, hogy többségük 1 cm-nél kisebb. Testük rendszerint lapított, ovális vagy levél alakú. Epidermiszük csillós, a levezetett csoportok hámsejtjei gyakran sokcsillósak.

Emésztőrendszerük egynyílású, többnyire gazdagon elágazó. Szájuk rendszerint (de nem mindig) hasuk középtáján nyílik. Garatjuk egyszerű (pharynx simplex) vagy összetett (pharynx compositus) típusú; felépítése fontos rendszertani bélyeg. Fontos jellemzőjük, hogy a legtöbb faj garatja a szájnyíláson kiölthető. Középbelük egyszerű vagy elágazó, utóbbi esetben számos vakbélszerű mellékággal (diverticulum). Ezek a perifériákon összeolvadhatnak, ilyenkor egyfajta hálózatot alkotnak (például a Polycladida rend fajaiban). Az elágazó középbél egyrészt megnöveli az emésztő- és felszívó felületet, másrészt a tápanyagelosztásban is szerepet játszik, mint béledényrendszer (gasztrovaszkuláris rendszer).

A belső élősködő (endoparazita) fajoknál (például a Fecampiida rend fajaiban) a garat és a középbél hiányzik. Egyesek (pl. Haplopharyngida, Kalyptorhynchia) táplálékszerzését a szájnyílástól és a garattól független, kiölthető ormány (proboscis) segíti.

Látószerveik pigmentkehely típusúak; az ilyen szem elsődlegesen a fény erősségét és irányát képes érzékelni.

Hímnősek.

Petesejtjeik ősileg endolecitálisak, de a levezetett csoportokban ektolecitálissá válnak.

Életmódjuk, élőhelyükSzerkesztés

Elsődlegesen (és többnyire) szabadon élők, de lehetnek kommenzalisták vagy élősködők is (például az egyenesbelű örvényféregalakúak (Rhabdocoela) rendjének sok faja). Többségük tengeriek vagy édesvízi, de vannak szárazföldi fajaik is. A vízben élők főleg aljzatlakók (bentikusak).

Többségük ragadozó vagy dögevő, csupán a legkisebb (legfeljebb 3 milliméteres) fajok mikrofágok — ezek baktériumokat és szerves törmeléket (detrituszt) fogyasztanak. A néhány növényevő faj mikroalgákon él.

A ragadozók főleg ostoros- és kovamoszatokkal táplálkoznak. A zsákmányállatok mérete a garat kiképzéséhez igazodik. Zsákmányukat vagy egészben nyelik le és utána emésztik, vagy emésztő enzimeket bocsátanak rá, és az elfolyósított szöveteket szívják fel. Egyes fajok a zsákmányt párzószervükkel döfik le (egyes fajok egyúttal mérget is fecskendeznek bele), mások kiölthető ormányukkal ragadják azt meg. Sokan — például a planáriák (Planariidae) jól regenerálódnak.

SzaporodásukSzerkesztés

A kontinentális (édesvízi, illetve szárazföldi) fajok gyakran ivartalanul (aszexuálisan) szaporodnak, méghozzá

fragmentációval. Megtermékenyített petéiket gyakran petecsomóban (kokonban) rakják le.[2]

Egyedfejlődésük többnyire közvetlen, csak a tengeri ágasbelű örvényférgek (Polycladida) fajai közt fordulnak elő lárvaalakok (Müller-vagy Götte-féle lárvák).

Rendszertani felosztásukSzerkesztés

Az altörzset két osztályra bontják.

JegyzetekSzerkesztés

  1. [file:///C:/Users/Ubul/AppData/Local/Temp/2011-0073_allatrendszertani_gyakorlatok.pdf Szővényi Gergely: 5. fejezet - Törzs: Platyhelminthes. In: Farkas János, Szővényi Gergely, Török János, Török Júlia Katalin (2013): Állatrendszertani gyakorlatok. ELTE, egyetemi jegyzet]
  2. [file:///C:/Users/Ubul/AppData/Local/Temp/2011-0073_allatrendszertani_gyakorlatok.pdf Szővényi Gergely: 5. fejezet - Törzs: Platyhelminthes. In: Farkas János, Szővényi Gergely, Török János, Török Júlia Katalin (2013): Állatrendszertani gyakorlatok. ELTE, egyetemi jegyzet]

ForrásokSzerkesztés