Főmenü megnyitása

Az örvényférgek (Turbellaria) az állatok (Animalia) országába és a laposférgek (Platyhelminthes) törzsébe tartozó osztály.

Infobox info icon.svg
Örvényférgek
Pseudoceros dimidiatus
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetesek (Eumetazoa)
Főtörzs: Laposféregszerűek (Platyzoa)
Törzs: Laposférgek (Platyhelminthes)
Osztály: Örvényférgek (Turbellaria)
Ehrenberg, 1831
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Örvényférgek témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvényférgek témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

TudnivalókSzerkesztés

Az örvényférgek az egész világon megtalálhatók. Nevüket a hasi oldal csillós hámjának örvénykeltő hatásáról kapták. Az állatok húsevők, csupán a legkisebb (legfeljebb 3 milliméter) fajok mikrofágok, ezek ostoros- és kovamoszatokkal táplálkoznak. A zsákmányállatok nagysága a garat kiképzéséhez igazodik.

Az Acoela és a Nemertodermata rendeket, egyesek az Acoelomorpha törzsbe helyezik.

Testfelépítésük, életmódjukSzerkesztés

Légzésük diffúz, ami annyit jelent, hogy egész testfelületükön tudják az oxigént felvenni. Az elővesécskéjük választja ki a bomlásterméket és a felesleges vizet, melyek a sejtek anyagcseréi során keletkeznek. Egy csőrendszer fut az állat testében, mely a testfelszínre távolítja a bomlástermékeket a lángzósejtekből. Idegrendszere központosított dúcidegrendszer, a feji részen 1 pár agydúcot kötegek tartanak. Az idegkötegeket az axonok hozzák létre. Az örvényférgek hímnősek, tehát egy egyed tartalmaz hímivarsejteket és petesejteket is. Emésztőrendszerük egynyílású, gazdagon elágazó béledényrendszer, mely a hasoldal közepén található szájnyíláson kiölthető, ormány-szerűen mozgatható, izmos garattal kezdődik. Látószerveik pigmentkehely típusúak. Ez a szem elsődlegesen a fény erősségét és irányát képes érzékelni.

RendszerezésSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Gammoudi, M., Garbouj, M., Egger, B. & Tekaya, S. 2017. Updated inventory and distribution of free-living flatworms from Tunisian waters. Zootaxa 4263(1): 120–138. doi: 10.11646/zootaxa.4263.1.5. Reference page.