Újfalvi Sándor

(1792-1866) erdélyi magyar emlékiratíró, mecénás, postahivatali igazgató, vadász
(Újfalvy Sándor szócikkből átirányítva)

Mezőkövesdi Újfalvi Sándor, névváltozat: Ujfalvy (Kackó, 1792. – Kolozsvár, 1866. július 16.) erdélyi magyar emlékiratíró, mecénás, postahivatali igazgató, vadász. Kőrösi Csoma Sándor diáktársa volt a nagyenyedi Bethlen kollégiumban. Wesselényi Miklós, Kisfaludy Sándor és Deák Ferenc barátja volt, ismert szereplője az erdélyi közéletnek.[1]

Újfalvi Sándor
Élete
Született 1792
Kackó, Románia
Elhunyt 1866. július 16. (73-74 évesen)
Kolozsvár, Osztrák Császárság
Sírhely Házsongárdi temető
Szülei Újfalvi Sámuel és Máté Katalin
Házastársa Lészay Júlia
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) emlékíró
Alkotói évei 1854
A Wikimédia Commons tartalmaz Újfalvi Sándor témájú médiaállományokat.

Életrajz szerkesztés

Újfalvi Sándor 1792-ben született. Atyja Ujfalvi II. Sámuel, anyja havadi Máté Kata volt. A nagyenyedi Bethlen kollégiumban nevekedett, melynek diákéletéről, közte Kőrösi Csoma Sándorról adatokat közölt emlékirataiban. Jogi tanulmányokra Kolozsvárra, majd Marosvásárhelyre került, hová atyja patvaristának (gyakornoknak) küldte. A jogi neveléshez szükséges kiegészítés ez a gyakorlat. Főnöke: gr. Teleki Mihály, Ujfalvy elbeszélése szerint annyira durván bánt az ifjakkal, hogy Ujfalvy otthagyta. Atyja kívánságára 1814 őszén Bécsbe ment az udvari kancelláriához, hivatalos szolgálatba, útközben beteg lett. (Szamosújvárról Nagyváradig négy napig utazott). Tizennégy napig tartó utazás után ért föl Bécsbe, ott az udvari kancellária szolgálatába léptették.

Feleségül vette 1820-ban Lészai Lőrinc, főkormányszéki tanácsos és neje, Inczédy Anna leányát, Júliát, kit élete végéig, sőt felesége halála után is szeretett. Hivatalt nem vállalt, sőt írja róla Kőváry László — egy megyegyűlésen atyjával véleménykülönbsége volt s elkedvetlenedve a megyei élettől is visszavonult. Újfalvy a szakaturai szolnokdoboka-megyei birtokán gazdálkodott (Romladék-nak nevezte el) s ott jobbágyaik javára, atyai jósággal és anyai gondossággal valósággal államot rendeztek be feleségével.[2]

1841-től királyi hivatalos táblabíró és a Wesselényiek hű barátja volt. Hanyatló napjait Kolozsvárt töltötte s 1854-55-ben emlékiratainak megírásával foglalkozott. Birtokát (1400 hold) és belső fekvőségét a kolozsvári Nemzeti Színháznak hagyta.

 
Újfalvi Sándor és felesége sírja (Fortepan, 1988)
 
A felújított sírok 2019-ben

Művei szerkesztés

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nagy Domokos Imre - Elfelejtett emberek. [2017. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 8.)
  2. Gyalui Farkas, Mezőkövesdi Újfalvy Sándorról

További információk szerkesztés

  • Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Budapest, Teleki László Alapítvány, 1999.
  • Kozma Dezső: Erdélyi utakon. Régi kolozsvári arcok. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1997.
  • Lászlóffy Aladár: Házsongárd. Fényképezte Kántor László. Bp., Helikon Kiadó, 1989.
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Magony Imre: Székesfehérvári olvasókönyv. Székesfehérvár, Árgus Kiadó, 2002.
  • Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.  
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
  • Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Budapest, Magyar Országgyűlés, 2002.
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7