Főmenü megnyitása

Újházi Ede

magyar színész, jellemkomikus, a realista színjátszás egyik úttörője

Újházy Ede (Debrecen, 1841. január 28.Budapest, 1915. november 5.) magyar színész, jellemkomikus, a realista színjátszás egyik úttörője. Az Újházi tyúkhúsleves névadója.[1]

Újházi Ede
Újházi Ede.jpg
Született 1841. január 28.
Debrecen
Elhunyt 1915. november 5. (74 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása színész
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

A Wikimédia Commons tartalmaz Újházi Ede témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

 
Újházi Ede
 
Blaha Lujza és Újházi Ede
 
Újházi Ede sírja Budapesten. Kerepesi temető: 28-díszsor-28.

Mint előkelő család gyermeke jó nevelésben részesült, azonban szüleinek, Ujházy Károly Debrecen szabad királyi város orvosának (meghalt 81 évesen, 1897-ben, Debrecenben)[2] és Bock Mária (meghalt 59 évesen 1879-ben, Debrecenben) ellenzése dacára iskolai tanulmányainak végeztével a színészi pályára lépett: 1864-ben kardalosnak állt Szigeti Imre soproni színtársulatához, innen a Bényei-Laczkó-társulathoz, majd a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1867-ben Kassára, Latabár Endréhez szerződött. 1870-ben a Nemzeti Színház tagja, 1888-ban az Operaház játékmestere is lett, 1910-től a Nemzeti Színház örökös tagja. 1886. augusztus 30-án, 34 éves korában, házasságuk 9. évében elhunyt első felesége Klee Lujza.[3] 1891. június 17-én nőül vette Székely Kornélia színésznőt. Huszonöt éven át a Színiakadémia tanára volt, 1913-ban ment nyugdíjba. Sikerét természetes játékmodorának köszönhette. Érzelmes, meleg humorral ábrázolta az élet elesettjeit és kisemmizettjeit. Magas, nehéz testű ember volt. Széles harcsabajuszos, mély és dörmögő hangú, megszólalása a színpadon és az életben is mindig eseményszámba ment.

Elhunyt 1915. november 5-én éjjel 12 óra 50 perckor, élete 74., Novák Margittal kötött házassága 3. évében; örök nyugalomra helyezték 6-án délután a Kerepesi úti temetőben, a református egyház szertartása szerint.

Kitüntetései: a Ferenc József-rend lovagja

Fontosabb szerepeiSzerkesztés

Shakespeare-szerepeket is játszott.

A „Leves”Szerkesztés

Esküvői ebédek, lakodalmak kedvelt első fogása az Újházi-tyúkhúsleves, amelynek névadója Újházi Ede. A szakma leginkább jeles szerepeiről emlegeti Újházit, de a nagyközönség szemében gasztronómiatörténeti alak is. Pályafutását számos legenda övezi, ezek egyike „tyúklevesének” története, mely elválaszthatatlan a mai Gundel elődjétől, a Wampeticstől. Ott született a nevezetes leves.

Újházi Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője. Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkhúsleves első változatával. A Mester megkóstolta. További utasításokat adott a készítéshez. Így alakult, finomodott olyanná, amely a századfordulótól napjainkig a rangosabb vendéglátóhelyek kínálatából még véletlenül sem hiányozhat.

Nagy Endre író, konferanszié, színigazgató írta meg leghitelesebben az Újházi tyúkhúsleves kakashússal történő elkészítésének igazi titkát:

„Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált. Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.”

Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubrand-ok, Wellingtonok között ott szerepel az Újházi-leves is.”

MunkáiSzerkesztés

  • Benedix, A nőgyűlölő, vígjáték 1 felvonásban, ford. Bpest, 1875. (Nemzeti Színház Könyvtára 66.)
  • Bayard, A czárnő foglya, vígjáték 2 felvonásban, ford. uo., 1875
  • Régi színészekről. Bródy Sándor előszavával. uo., 1908
  • A reggeli gyakorlat. Víg katonai életkép énekbetétekkel. uo., 1909 (Kabaré-kincstár 13.). Kéziratban: Aszalai uram leányai. L’Arronge után magyar színre alkalmazta (Először a Nemzeti Színházban 1878. június 28.).

JegyzetekSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare (Budapest, 1919)
  • Bálint Lajos: Újházy Ede Nagy magyar színészek (Budapest, 1957)
  • Balázs Mester: Történetek terített asztalokról és környékükről (ISBN 963-9207-18-7)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés