Főmenü megnyitása

Az útifűfélék (Plantaginaceae) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó igen heterogén, kozmopolita növénycsalád. Főként mérsékelt égövi lágy szárú növények, cserjék és vízinövények tartoznak ide. A korábbi osztályozás szerint csak 3 nemzetség, az újabb, kibővített leírás alapján 90 nemzetség mintegy 1700 faja sorolható a családba.

Infobox info icon.svg
Útifűfélék
útifűfélék (Plantaginaceae)
útifűfélék (Plantaginaceae)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Juss., 1789
Típusnemzetség
Plantago
L.
Nemzetségcsoportok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Útifűfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Útifűfélék témájú kategóriát.

Orvosi veronika és Veronica latifolia

Származásuk, elterjedésükSzerkesztés

Az új rendszerezés szerinti Plantaginaceae sensu lato igen heterogén, kozmopolita család, amelynek legtöbb faja a mérsékelt övben él.

Megjelenésük, felépítésükSzerkesztés

Lágy szárú növények és cserjék mellett néhány gyökeres vízinövény tartozik ide (pl. a Callitriche nemzetség). Virágaik kétajkúak és sok esetben sarkantyúsak vagy valamelyest sugarasak. Nagy diverzitása miatt a család leírása nem egyszerű.[1]

Leveleik állásaa spirálistól az átellenesig, szerkezetük egyszerűtől az összetett levélig változó. A Lamiales rendben szokatlan vonás a mirigyszőrök fejrészének függőleges tagolódása.

A virágok is meglehetősen változatosak, egyes nemzetségeknek 4 az alapszáma (pl. négytagú csésze és párta), mint az Aragoa nemzetségé (bár ennek éppen öttagú a csészéje), másoknak 5-8 az alapszáma (mint a Sibthorpia nemzetségé). A legtöbb nemzetségben a virágok poliszimmetrikusak. A porzók száma 1-4 (leggyakrabban 4), egy ötödik porzó csökevényei is előtűnhetnek. A szirmok száma 5, ezek közül a két felső teljesen összeforrhat (Plantago, Veronica). A termés toktermés, ami a sejtek közötti rések mentén felnyílik. A Veronica nemzetségben ez hosszirányban történik meg; az Antirrhineae fajaiban ez a felnyílás szabadítja ki a pollent a portok csúcsáról; vagy egy a tok körüli, transzverzális irányú körkörös vonalon is keresztülmehet. A virágporszemek trikolpát-trikolporátok, exinéjük hálózatos.

A család tagjait kémiailag egy iridoid (az aucubin) – bár ez egyes esetekben (Gratioleae, Sibthorpia, Ellisiophyllum, Digitalis) glikoziddal helyettesítődik, a mannit és több zsírsav jelenléte köti össze. A kromoszómák alapszáma x=6 vagy x=11 lehet.

A morfológiai heterogenitás miatt nehéz a többi családtól egyértelmű, külsődlegesen elkülönítő jeleket találni, de azért léteznek szünapomorfiák: ilyen például, hogy a párta kialakulását megelőzi a porzótáj kifejlődése.

A család rovarok porozta fajaiban a virágtakaró színes, különböző mértékben (Veronica – enyhén, Digitalis, Antirrhinum, Linaria, Penstemon – erőteljesen) zigomorf szimmetriájú. A Globularia nemzetségben a virágok ötcimpásak, kétajkúak, ám fejecskébe csoportosulnak. A Plantago nemzetségben erősen redukált virágtakarót találunk, hártyás szirmokkal, hosszú porzókkal; pollenjüket a szél terjeszti. A vízi környezetben élő, testvércsoporti kapcsolatban álló két nemzetség a Callitrache és a Hippuris. A Callitrache csupasz, egyivarú virágai közül a hím virágban egyetlen porzót, a nőivarú virágban két termőlevelet találunk, melyből négy makkocska fejlődik. A pollentömlő a száron át képes a szomszédos virágba áthatolni. A világszerte elterjedt Hippuris vulgaris levélzete örvös, peremszerű csésze, egyetlen porzó és egy termőlevél található virágában.

RendszerezésükSzerkesztés

 
A nagy útifű (Plantago major) virágdiagramja
 
A Veronica virágdiagramja

Korábbi osztályozásokban a Plantaginales rend egyetlen családja volt, de a filogenetikai kutatások az APG által összegzett eredményei szerint a Lamiales rendbe sorolták. Hagyományosan mindössze három nemzetség, a Bougueria, a Littorella és a névadó Plantago tartozott ide. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy a Plantaginaceae sensu stricto nemzetségei több, akkor a Scrophulariaceae (tátogatófélék vagy görvélyfűfélék) családhoz sorolt nemzetség közé esnek. Mivel a Scrophulariaceae típusnemzetsége, a Scrophularia nem volt érintett, a polifiletikusnak bizonyult Scrophulariaceae-t megnyirbálva (de megtartva) a Plantaginaceae-t jelentősen kibővítették.

Bár a család legrégebbi neve a Veronicaceae (1782), az International Code of Botanical Nomenclature (ICBN) döntése értelmében a Plantaginaceae (1789) a konzervált név, így előnyt élvez a család bármilyen más elnevezésével szemben (az ICBN az 1789 előtt publikált családneveket nem veszi figyelembe). Szóba került még az Antirrhinaceae név is, de az Angiosperm Phylogeny Group a Plantaginaceae nevet fogadta el. Ennek ellenére Olmstead (2003) a Veronicaceae név használatát választotta.

Újabban a Lindernia-t néhány más génusszal együtt (pl. Picria) plasztiszgének elemzése alapján leválasztják[1][2] egy új családba, Linderniaceae néven,[3] melyet Haston et al. 2007, (más néven LAPG II) APG II utáni („Post-APG II”) családnak tekint.[4] Rahmanzadet et al. a Gratiola nemzetség Gratiolaceae családba elkülönítését is javasolják,[3] azonban ezt Haston et al. nem támogatják.[4] Az APG III-rendszer már tartalmazza az új családot.

NemzetségeikSzerkesztés

 
Tribus Antirrhineae: Linaria alpina
 
Tribus Veroniceae: ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys)
 
Tribus Digitalieae: piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea)
 
Tribus Plantagineae: nagy útifű (Plantago major)
 
Tribus Cheloneae: Penstemon triflorus
 
Tribus Russeliae: Russelia equisetiformis
 
Tribus Russeliae: Tetranema roseum
 
Tribus Gratioleae: csikorgófű (Gratiola officinalis)

A kibővített Plantaginaceae s.l. / Veronicaceae 90 nemzetségből, mintegy 1700 fajból áll. A legnagyobb nemzetség a Veronica kb. 450 fajjal. A Veronica magában foglalja a korábban külön nemzetségként kezelt Hebe, Parahebe és Synthyris taxonokat is. A Plantaginaceae valamennyi nemzetsége a Scrophulariaceae családból „jött át”, kivéve ahol ez külön fel van tüntetve. A nemzetségek 12 nemzetségcsoportba (tribus) csoportosíthatók, Albach et al. 2005[1] alapján.

Tribus Antirrhineae
Tribus Veroniceae
Tribus Digitalideae
Tribus Plantagineae
  • Aragoa
  • útifű (Plantago): kb. 275 fajjal; tartalmazza a Bougueria[1] és a Littorella[1] nemzetséget
Tribus Cheloneae
Tribus Russeliae
Tribus Gratioleae
Tribus Callitriceae
Tribus Sibthorpieae
 
Tribus Globularieae: Globularia nudicaulis
Tribus Globularieae
Tribus Hemiphragmeae
 
Tribus Angelonieae: Angelonia angustifolia
Tribus Angelonieae

A következő régi családok sorolódtak át a Plantaginaceae alá: Antirrhinaceae, Aragoaceae, Callitrichaceae, Chelonaceae, Digitalidaceae, Ellisophyllaceae, Erinaceae, Linariaceae, Littorellaceae, Oxycladaceae, Psylliaceae, Scopariaceae, Sibthorpiaceae, Trapellaceae, Veronicaceae.

A korábbi Conobea nemzetség a Picria nemzetséghez sorolódott, amit viszont újabban a Linderniaceae családba választanak külön.[5]

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Plantaginaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wegerichgewächse című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Albach, D. C., Meudt, H. M. & Oxelman, B. 2005. Piecing together the "new" Plantaginaceae. American Journal of Botany 92: 297–315.
  2. a b Oxelman B., Kornhall, P., Olmstead, R. G. & Bremer, B. (2005). "Further disintegration of Scrophulariaceae". Taxon 54(2):411–425.
  3. a b Rahmanzadeh, R., K. Müller, E. Fischer, D. Bartels & T. Borsch. 2005. The Linderniaceae and Gratiolaceae are further lineages distinct from the Scrophulariaceae (Lamiales). Pl. Biol. ( Stuttgart) 7: 67-78.
  4. a b Haston, E., Richardson, J. E., Stevens, P. F., Chase, M. W., Harris, D. J. (2007). „A linear sequence of Angiosperm Phylogeny Group II families”. Taxon 56 (1), 7–12. o.  
  5. a b GRIN Germplasm Resources Information Network. Agricultural Research Service. (Hozzáférés: 2007. augusztus 14.)
  6. P. W. Fritsch, F. Almeda, A. B. Martins, B. C. Cruz und D. Estes: Rediscovery and Phylogenetic Placement of Philcoxia minensis (Plantaginaceae), with a Test of Carnivory. In: Proceedings of the California Academy of Science 58, 2007, S. 447–467, ISSN 0068-547x.

További információkSzerkesztés