Főmenü megnyitása
Bronzkori üst

Az üst az egyik legrégebbi szabadtűzi főzőedényünk, ami többféle változatban létezik. Eredetileg cserépből, később fémből készítették.

TörténeteSzerkesztés

Az üst számos mitológiai történet kelléke. Dagda kelta istenség egyik jellegzetes tárgya, amely mellől soha senki nem távozott éhesen. A leprechaunok is üstbe rejtik az aranyukat a szivárvány lábához, Shakespeare Macbethje után pedig minden boszorkányábrázolás kötelező kelléke volt a fortyogó üst, általában a klasszikus, háromlábú változat.[1] A kifejezés eredetileg a latin caldarium szóból ered, amely forró fürdőt jelentett, és frank közvetítéssel chauldron néven került az angol nyelvbe, ahol a 13. századból maradtak feljegyzések a szóról.[2]

MagyarországonSzerkesztés

A cserép üst a honfoglaló magyarokkal került a Kárpát-medencébe, mely a 10-13. századi magyar fazekasság legjellemzőbb edénye. A készítés hagyományai a kazár kaganátushoz tartozó Don-vidéki szaltovo-majaki műveltség területéről származtathatóak.[3] A fémművességgel is itt ismerkedhettek meg mélyebben őseink, amiről a magyar nyelv kaukázusi jövevényszavai – réz, vas – tanúskodnak.[4] Az évszázadok során anyagát és alakját tekintve is több változáson ment keresztül az üst. Ebből alakult ki a hazánkban is népszerű bogrács.

JellemzőiSzerkesztés

  • Különböző űrtartalmú és alakú üstök léteznek. A fémből készült üstök falvastagsága 1–3 mm között változik. Az öntöttvas és zománcozott kivitelűek, ennél nagyobb falvastagságúak.
  • Magyarországon napjainkban elterjedt változatnak, felfelé szélesedő szája és két füle van, alja enyhén ívelt.

Főzés üstbenSzerkesztés

Az üstben történő főzéshez elengedhetetlen kellék a tűz. Régebben katlant, építettek a tűzfészek számára, agyagból, vályogból, ami egyben szilárdan tartotta az edényt is. Manapság elterjedtebb az acélból készült üstház használata.

LekvárfőzésSzerkesztés

A szatmár-beregi régióban a szilvalekvárt rőzsetüzelésű rézüstökben, állandó keverés mellett, 10-20 órán át főzik, hogy az eredmény utánozhatatlan ízű és illatú legyen. A gyümölcsből egy kisebb mennyiséget kézzel szétnyomkodnak, hogy levet eresszen, ezzel gátolják meg, hogy a készülő lekvár odaégjen az üst aljára. Amikor felforrt, fokozatosan hozzáadják a többi szilvát, s közben folyamatosan kavargatják. Ciberézés után, sűrítik, öregítik a lekvárt.[5]

SzeszfőzésSzerkesztés

Az égetett szeszek előállításának, azaz a szeszfőzésnek a legrégebbi módszere a kisüsti lepárlás, melynek során az erjesztett alapanyagot üstben főzik, majd az így keletkező, alkoholban gazdag gőzt elvezetik és cseppfolyósítják. A szeszfőző üstök vörösrézből vagy saválló acélból készülnek. A szilárd alapanyagok (például szőlőtörköly vagy gyümölcscefre) lepárlásához gyakran duplafalú vagy duplafenekű üstöket készítenek, melyek tartalma az odaégés veszélye nélkül, vízköpenyen keresztül melegíthető. A kisüsti lepárlókészüléknek a főzőüst mellett elengedhetetlen tartozéka a (jellemzően vörösréz) sisak, az ebből kiinduló páracső és valamilyen párahűtő is, de gyakran egyéb elemekkel is kiegészül.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A bogrács is csak egy üst. origo.hu. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
  2. https://en.wikipedia.org/wiki/Cauldron
  3. Bogrács. magyargulyas.hu. [2017. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 10.)
  4. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kauk%C3%A1zusi_Magyarorsz%C3%A1g
  5. Valóban gyümölcs. fruitdebereg.hu. (Hozzáférés: 2017. május 10.)

ForrásokSzerkesztés