Üstökösgém

madárfaj

Az üstökösgém (Ardeola ralloides) a madarak (Aves) osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó gázlómadár.[1][2] Népies nevei: hajasgém, kontyosgém, hajaskócsag, sárgakócsag, galambkócsag, tyúkgém, vértesgém, selyemgém.

Infobox info icon.svg
Üstökösgém
Ardeola ralloides.üstökösgém.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Gémfélék (Ardeidae)
Alcsalád: Gémformák (Ardeinae)
Nem: Ardeola
Faj: A. ralloides
Tudományos név
Ardeola ralloides
(Scopoli, 1769)
Elterjedés
Ardeola ralloides map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üstökösgém témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökösgém témájú médiaállományokat és Üstökösgém témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Giovanni Antonio Scopoli osztrák természettudós írta le 1769-ben az Ardea nembe Ardea ralloides néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Európában és a Közel-Keleten fészkel, teleni Afrikába vonul. Természetes élőhelyei a szabad vízfelületű mocsarak, bokros folyópartok vagy szigetek. Óvatos, rejtőzködő életet él.[4]

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon rendszeres fészkelő, áprilistól szeptemberig tartózkodik itt. Tisza mentén és a Hortobágyon észlelhető. Fészkelő-állománya 250-450 párra tehető (2008-2012). Délnyugat felé vonul, Olaszországon és Szicílián keresztül Tunéziába s onnan tovább a Szaharán átkelve Nigériába. Vándorlása során kb. 4000 kilométeres utat tesz meg.[5]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 44-47 centiméter, szárnyfesztávolsága 80-92 centiméter, testtömege 230-370 gramm.[5] A szeme világossárga. Meglehetősen erős csőre orma és hegye fekete. Fejtetejéről a tarkóra nyúló sörényszerű üstöke van, melynek tollai rozsdásan sárgásfehérek, feketésbarna szegéllyel. A fej oldalai és a nyak világos rozsdássárgák. Dolmánya és a szőrszerű válltollak fakó, sárgásbarna színú, többi része fehér.

 
Szárazon
 
vízen
 
és a levegőben

ÉletmódjaSzerkesztés

Tavakban, mocsarakban és nádasokban keresi rovarokból, rákokból, apró halakból, békákból, kisemlősökből, férgekből, puhatestűekből álló táplálékát.[5] A sekély vízben vadászik.

SzaporodásaSzerkesztés

Ártéri erdőkben, fűzbokros mocsaraknál és nádasokban telepesen fészkel. Ágakból, avas nádszálakból álló fészkébe rakja 4-6 zöld tojását, melyeken 22-24 napig kotlik.

 
Tojásai

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint forint.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 11.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 11.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 11.)
  5. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2022. január 11.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés