Főmenü megnyitása

Őrszigethy Erzsébet

magyar újságíró, szociográfus, falukutató

Őrszigethy Erzsébet (1946. február 28.2019. augusztus 29.) magyar újságíró, szociográfus, falukutató.

Őrszigethy Erzsébet
Született 1946
Elhunyt 2019. augusztus 29. (72-73 évesen)[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • szociográfus
  • újságíró

ÉleteSzerkesztés

1946-ban született, középiskolái után a szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakát végezte el, majd a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Újságíró Aka­démiáját is kijárta. Évekig dolgozott népművelőként, majd újságíróként, de igazán szociográfusként vált ismertté és elismertté. Tanulmányai készítése során mindig arra törekedett, hogy azok ne csak a szűk szakmai közönségnek szóljanak, hanem a társadalom és a mindennapi élet problémái iránt érdeklődő civil olvasók is olvashassák.

1976-tól jelentek meg írásai olyan közéleti folyóiratokban, mint a Moz­gó Világ, később a Valóság, a Beszélő, a Forrás és a Kapu; rövidebb cikkei olvashatók voltak a Nők Lapjában és a Népszabadságban is, valamint több tanul­mánykötetben is megjelentek írásai. Jelentősebb terepi kutatómunkát végzett Hévízgyörkön, Besenyőtelken, Dormándon és Környén. Hévízgyörki kutatásairól tanúskodik (a korabeli gender-kutatásnak is tekinthető) Asszonyok férfisorban című könyve, amely a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyarország felfedezése című sorozatában jelent meg 1986-ban); Heves megyei kutatásai szülték a Besenyőtelki életutak – A századforduló szülöttei (Néprajzi Mú­zeum, Néprajzi közlemények XXXII., Múzsák közművelődési Kiadó, 1990.) és a Birsalmasajt – Két szomszéd falu az Alföld peremén (Magyarország felfedezése, Sík Kiadó, Bp., 1995.), környei megállapításait pedig harmadik önálló kötetében foglalta össze (A nép keveredik, a falu kerekedik – Találkozások Környén. Új Mandátum Könyvkiadó, Jelenkutató Alapítvány. Bp., 2006.).

Az 1970-es évektől szinte folyamatosan szabadúszó értelmiségiként élt, újságírói tevékenysége mellett több intézmény kutatója, néhány esetben kutatásvezetője volt, és előadóként tanított a Pécsi Tudományegyetemen is óraadóként. 1997-ben a Magyarország Felfedezése Alapítvány kura­tóriumának tagjává választották, majd 2014–2018 között elnöke is volt a grémiumnak. Gyors lefolyású betegség végzett vele; 2019. augusztus 29-én hunyt el, temetése 2019. szeptember 17-én, 14 órakor lesz Újpesten, a Megyeri temetőben.

Életéről és munkásságáról így vallott Asszonyok férfisorban című munkájában:

"Soha nem készültem falukutatónak, mégis falujáró lettem. Határozott terv és cél nélkül utaz­gattam az országban és a határon kívül is. Művészettörténeti, néprajzi könyvek, történelmi tanulmányok és barátaim segítettek eligazodni. Ezerszámra gyűltek fényképfelvételeim ormán­sági és kalotaszegi, szatmári és őrségi, borsodi és göcseji, Balaton melléki és széki, beregi és mezőségi, palóc és székely nevezetes műemlék-templomokról, archaikus paraszt­házakról, viseletes lányokról, asszonyokról. Eközben akarva-akaratlanul, de észre kellett ven­nem, hogy ahol sértetlen és pompás az öregtemplom festett fakazettás mennyezete, szegény a harangozó. Ahol szép az emberi hajlék, nyomorúságos az emberi élet. Tudom, hogy fejlődésre orientált világunkban ez nem újszerű fölfedezés; aki egy fél életen át szabadkéményes pitvarban vacsorál, ha módja van rá, legalább élete másik felében takaréktűzhelyt szeretne."

MagánéleteSzerkesztés

Férje Földiák András volt, házasságukból két fiuk született.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés