Štefanje
Štefanje falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.
| Štefanje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Štefanje |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ivo Emić |
| Irányítószám | 43246 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1688 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 165 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 00″, k. h. 16° 43′ 12″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 00″, k. h. 16° 43′ 12″ | |
| Štefanje weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Belovártól légvonalban 14, közúton 18 km-re délnyugatra, a Belovárt Csázmával összekötő 43-as számú főút mentén fekszik.
A község települései szerkesztés
A községhez Štefanjén kívül Blatnica, Daskatica, Donja Šušnjara, Gornja Šušnjara, Laminac, Narta, Starine és Staro Štefanje települések tartoznak.
Története szerkesztés
A település kezdetei a 11. századig nyúlnak vissza. 1094-ben kelt Szent László adománylevele, melyben Štefanjét az általa alapított zágrábi püspökségnek adja. Temploma 1242-ben épült, első írásos említése 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák összeírásában történt „ecclesia sancti Stephani” alakban.[2] A falut és templomát a 16. század első felében még többször is megemlítik, de 1552-ben a térséget megszálló török az egész települést elpusztította. A lakosság az ország biztonságosabb északnyugati részeire menekült.
A falu a török kiűzése után a 17. században, 1640 és 1650 között települt újra horvát katolikus lakossággal. Ekkor építették újjá a középkori templomot és alapították meg ismét a štefanjei plébániát. Az 1767-es egyházi vizitáció már megemlíti a falu tanítóját Jány Pétert is, aki nagyon művelt ember volt, hiszen a horvát mellett latinul és magyarul is beszélt. Az oktatás ekkor még magánházaknál zajlott. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Stephanie” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Steffanye” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Steffanye” néven 60 házzal, 313 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 258, 1910-ben 625 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a falunak 336, a községnek összesen 2030 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 258 | 663 | 734 | 451 | 586 | 625 | 579 | 666 | 671 | 699 | 626 | 544 | 465 | 434 | 410 | 336 |
Nevezetességei szerkesztés
- Szent István első vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] a falu központjában áll. A templom középkori eredetű, 1242-ben közvetlenül a tatárjárás után építették, de a középkori templomot a török a 16. században lerombolta. A mai templom a horvát lakosság betelepítése után 1640 és 1650 között épült barokk stílusban, felszentelése 1805-ben történt. Nagyon szép a főoltár, melynek központi alakja a Fájdalmas Szűzanya szobra karjaiban a halott Jézussal. Szent István vértanú szobra felette látható, rajta kívül az oltárt még hat szobor díszíti. Orgonáját 1909-ben építették Heferer mester zágrábi műhelyében. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy ebben a templomban temették el a muhi csatában súlyos sebet szerzett Kálmán herceget IV. Béla király öccsét.
- A faluban található egy több száz éves hársfa, melyet a nép török hársnak nevez.
Kultúra szerkesztés
Zvon kulturális egyesület
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 608. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1910.
Források szerkesztés
- Štefanje község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Magazin.hrt.hr: Na Štefanje u Štefanju Archiválva 2016. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
