Ștefan Luchian

román festő

Ștefan Luchian (Ștefănești, 1868. február 1.Bukarest, 1916. június 28.) román festő. Nicolae Grigorescu és Ion Andreescu mellett a modern román festészet kiemelkedő alakja.

Ștefan Luchian
Önarcképe
Önarcképe
Született 1868. február 1.[1]
Ștefănești
Elhunyt 1916. június 28. (48 évesen)[2][3][4]
Bukarest[5]
Álneve Babacul
Állampolgársága román
Foglalkozása
  • festőművész
  • pastellist
  • akvarellista
Iskolái
  • Bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetem
  • Müncheni Képzőművészeti Akadémia
  • Julian Akadémia
Sírhely

Ștefan Luchian aláírása
Ștefan Luchian aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ștefan Luchian témájú médiaállományokat.
Kukorica osztásra várva

PályafutásaSzerkesztés

Apja katonatiszt volt, 1873-ban költöztek Bukarestbe. Anyja a gimnázium után katonai akadémiára akarta küldeni, de Luchian a Képzőművészeti iskolát (Școala de belle arte) választotta 1885-ben. Nicolae Grigorescu, akinek művészete nagy hatást gyakorolt Luchianra, arra biztatta, hogy válassza a festőművész pályát.

1889 őszén iratkozott be a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára. Két szemesztert tanult Johann Gaspar Herterichnél, és régi, nagy mesterek (Correggio és Rembrandt) képeit másolta a Kunstareal Münchenben. 1890-ben visszatért Romániába, és részt vett a Cercul Artistic csoport első kiállításán. Luchian nem fogadta el az akadémista festészet szabályait, amelyeket a müncheni akadémia és a román iskola megköveteltek. 1891–93-ban Párizsban, a Julian Akadémián William-Adolphe Bouguereau és Tony Robert-Fleury tanítványa volt, és ott találkozott az impresszionizmussal.

1896-ban Nicolae Vermonttal, Constantin Artachinóval és Alexandru Bogdan-Piteștivel megalapította a Függetlenek szalonját (Salonul Independenților) Bukarestben. 1900-ban, a Párizsban rendezett világkiállításon két pasztellje díszítette a román pavilont, és mindkettőt bemutatták az Exposition Décennale des Beaux Arts kiállításon. 1901-ben súlyosan megbetegedett, gerincvelő fertőzés okozta bénulás érte. Tolókocsiba kényszerült, de az alkotást nem hagyta abba, és attól kezdve szinte kizárólag virágcsendéleteket festett. 1911-ben állapota rosszabbodott, és szanatóriumba került. 1913-ban festette utolsó képeit. Az a hír terjedt el, hogy engedélyezte valakinek, hogy a neve alatt fessen. Csalás vádjával letartóztatták, de rövidesen szabadon engedték. Tudor Arghezi azon kevesek közé tartozott, akik megvédték és kiálltak mellette. George Enescu zeneszerző és hegedűvirtuóz meglátogatta a szanatóriumban, és bár előtte soha nem találkoztak, hegedűjátékával fejezte ki elismerését és tiszteletét a festőművész iránt. Luchiant a Bellu temetőben helyezték örök nyugalomba.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források és életrajzi szócikk (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. BnF források (francia nyelven)
  4. Grove Art Online (angol nyelven)
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лукьян Штефан, 2017. február 25.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ștefan Luchian című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

  • Tudor Arghezi: Scrieri. Proze, Bukarest, 1985.
  • Vasile Drăguț, Vasile Florea, Dan Grigorescu, Marin Mihalache: Pictura românească în imagini, Bukarest, 1970.