137 (szám)

természetes szám
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. október 11.

137 a 136 és 138 között található természetes szám.

137
(százharminchét)
… 133 134 135 136 « 137 » 138 139 140 141 …
… 100 110 120 130  140 150 160 170 …
… 0 100  200 300 400 500 …
Tulajdonságok
Normálalak1,37 · 102
Kanonikus alakprímszám
Osztók1, 137
Római számmalCXXXVII
Számrendszerek
Bináris alak100010012
Oktális alak2118
Hexadecimális alak8916
Számelméleti függvények értékei
Euler-függvény136
Möbius-függvény−1
Mertens-függvény−2
Osztók száma2
Osztók összege138
hiányos szám
Valódiosztó-összeg0

Matematikában

szerkesztés

Százharminchét a harmincharmadik prímszám; a következő a 139, amellyel ikerprím párt alkot, ezért a 137 Chen-prím. A 137 egy Eisenstein-prím   alakú valós résszel és képzetes rész nélkül. Ő a negyedik Stern-prím. Erős prím is, azaz nagyobb a két szomszédos prímszám számtani közepénél.

Waring feladata szerint minden elég nagy szám fölírható legfeljebb 137 hetedik hatvány összegeként.[1]

Egy körlapot két sugárral az aranymetszés aránya szerint két cikkre közelítőleg 137° és 222° középponti szögekkel lehet osztani.

Szigorúan nem palindrom szám.[2]

Pillai-prím.

Fizikában

szerkesztés

A finomszerkezeti állandó értéke jó közelítéssel 1/137. Ez a természeti állandó az alábbi módon van definiálva:

 ,

ahol   az elemi töltés,   a vákuumbeli fénysebesség,   a redukált Planck-állandó és   a vákuum elektromos permittivitása. A finomszerkezeti állandó dimenziótlan (mértékegység nélküli) mennyiség, ezért mérőszáma tetszőleges mértékegységrendszerben ugyanannyi.

Az állandó jelentősége abban rejlik, hogy kvantum-elektrodinamikában folyton föltűnik az elektromágneses kölcsönhatás nagyságának szorzójaként. Mivel a kölcsönhatások rendjei ennek az állandónak hatványai szerint gyengülnek, ezért az ő kis értéke gondoskodik róla, hogy a közelítéseink jogosak legyenek. Például egy elektron-elektron szórás esetén csak azt az esetet kell figyelembe vennünk, amikor egy foton közvetíti a kölcsönhatást, minden további foton megjelenésének a valószínűsége 137-szer kisebb. Ez tette lehetővé, hogy a kvantum-elektrodinamikával olyan pontosan leírják a valóságot.

Ezzel ellentétben a kvantum-színdinamikában a magasabbrendű kölcsönhatások valószínűsége laboratóriumi energiaskálán csupán egy 1 nagyságrendű szám hatványai szerint csökken, ezért ott sokkal bonyolultabb számításokra van szükség.

Mióta Arthur Sommerfeld 1915-ben először bukkant rá erre a dimenziótlan állandóra, a fizikusok értetlenül állnak előtte. A fizika egyéb területein megszoktuk, hogy a természeti állandók vagy mértékegységgel rendelkeznek, mint a gravitációs állandó vagy a fénysebesség, így nem hasonlíthatóak össze más állandókkal, nem mondhatjuk, hogy nagyok vagy kicsik lennének, vagy az összefüggésekben szereplő mértékegység nélküli együtthatók egyhez közeliek, mint  ,   vagy e, a természetes logaritmus alapszáma. A finomszerkezeti állandó azonban kilóg a sorból. A kvantummechanika legnagyobb kutatói, Wolfgang Pauli, Werner Heisenberg, és olyan nagy fizikusok, mint Richard Feynman próbálták megfejteni a látszólagos titkot, hogy ez az állandó két nagyságrenddel tér el az egytől, és ráadásul meglepően közel áll egy egész szám reciprokához.[3]

Egyéb területeken

szerkesztés

137 még:

  1. Wells, D. The Penguin Dictionary of Curious and Interesting Numbers London: Penguin Group. (1987): 139
  2. T. D. Noe, Table of strictly non-palindromic numbers, n, a(n) for n = 1..10001
  3. "137"

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz 137 (szám) témájú médiaállományokat.