1808-as amerikai elnökválasztás
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1808. november 4-től, péntektől december 7-ig, szerdáig az országban elnökválasztást tartottak. A demokrata-republikánus jelölt, James Madison döntően legyőzte Charles C. Pinckney föderalista jelöltet. Madison győzelmével ő lett az első, aki ugyanannak a pártnak az elnökét követte.
 6. elnökválasztás az Egyesült Államokban | ||
|---|---|---|
| Részvétel | 36,8%
| |
| Párt | 
|
|
|
| |
| Elnökjelölt | James Madison | Charles C. Pinckney |
| Állam | Virginia | Dél-Karolina |
| Alelnökjelölt | George Clinton | Rufus King
|
| Elektorok | 122 | 47 |
| Szavazatok | 124 732 64,8% |
62 431 32,4% |
|
| ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz 1808-as amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat.
| ||
Madison Thomas Jefferson elnök 1801-es hivatalba lépése óta külügyminiszterként tevékenykedett. Jefferson miután nem volt hajlandó harmadik ciklust keresni, erősen támogatta a hozzá hasonlóan szintén virginiai Madisont utódjául. George Clinton alelnök és James Monroe volt nagykövet is kihívta Madisont, ám ő elnyerte pártja jelölését, Clintont pedig újra alelnökjelöltként indították. A föderalisták úgy döntöttek, hogy újra jelölik Pinckney-t, aki a párt 1804-es jelöltje volt.
Az 1807-es embargótörvény népszerűtlensége ellenére – amely megtiltotta az amerikai hajóknak a külföldi kikötőkben történő kereskedelmet – Madison nyerte a föderalista központú Új-Anglia szavazatainak többségét. Clinton hat elektori szavazatot kapott az elnöki posztra hazájából, New York államból. Az a választás az első az amerikai történelem két olyan esete közül, amikor új elnököt választottak, de a hivatalban lévő alelnök megnyerte az újraválasztást, a másik ehhez hasonló eset 1828-ban történt.
Jelölések szerkesztés
Demokrata-Republikánus Párt szerkesztés
 | |||||||||||||||||||||||||||||
| James Madison | George Clinton | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| elnökjelölt | alelnökjelölt | ||||||||||||||||||||||||||||
| |
 | ||||||||||||||||||||||||||||
| Az Egyesült Államok külügyminisztere (1801–1809) |
Az Egyesült Államok alelnöke (1805–1812) | ||||||||||||||||||||||||||||
A demokrata-republikánusok kongresszusi jelölőgyűlést tartottak jelöltjeik kiválasztására. Thomas Jefferson elnök visszavonulásával James Madison külügyminiszter támogatói gondosan dolgoztak azon, hogy ő lehessen Jefferson utódja. Ám az előválasztáson Madisont kihívta George Clinton alelnök és James Monroe diplomata. Monroe-t támogatta az a párton belüli frakció, amely támogatta a központi kormányt és elégedetlenek voltak Louisiana megvásárlásával. Clinton az északi demokrata-republikánusoktól kapott támogatást, akik nem helyeselték az embargó törvényt, mely szerintük potenciálisan egy Nagy-Britanniával való háború felé vezethet és arra törekedtek, hogy véget vessenek a Virginia-dinasztiának. A kongresszusi testület 1808 januárjában ülésezett, Madisont választották elnökjelöltnek, Clintont pedig alelnökjelöltnek.
Monroe és Clinton támogatói közül sokan nem fogadták el a jelölőgyűlés eredményét. Monroe-t a virginiai demokrata-republikánus frakció jelölte és bár nem kívánta aktívan legyőzni Madisont, nem volt hajlandó visszalépni a versenyből. Clintont a New York-i demokrata-republikánusok egy csoportja is támogatta elnökként, még akkor is, amikor ő volt a párt hivatalos alelnökjelöltje.[1]
| 1808-as demokrata-republikánus elnökjelölt választás eredményei | ||
|---|---|---|
.jpg)
83 |
Nagy-Britannia volt amerikai nagykövete 3 |
3 |
Az 1808-as demokrata-republikánus alelnökjelölt választás eredményei:
| Jelölt | Szavazat |
|---|---|
| George Clinton | 79 |
| John Langdon | 5 |
| Henry Dearborn | 3 |
| John Quincy Adams | 1 |
Föderalista Párt szerkesztés
 | |||||||||||||||||||||||||||||
| Charles C. Pinckney | Rufus King | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| elnökjelölt | alelnökjelölt | ||||||||||||||||||||||||||||
 |
_-_Google_Art_Project.jpg) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Franciaország volt amerikai nagykövete (1796–1797) |
Nagy-Britannia volt amerikai nagykövete (1796–1803) | ||||||||||||||||||||||||||||
A föderalista képviselő-testület 1808 szeptemberében ülésezett és úgy döntöttek, hogy újra jelölik az 1804-es elnökválasztás jelöltjeit. Charles C. Pinckney tábornok lett az elnökjelölt, Rufus King pedig alelnökjelölt.
A választás szerkesztés
Kampány szerkesztés
A választáson Jefferson mindvégig ellenezte az 1807-es embargótörvényt, mely megállította az Európával folytatott kereskedelemet és aránytalanul sértette az új-angliai kereskedőket és úgy vélték, hogy Franciaországot részesíti előnyben Nagy-Britanniával szemben. Mindazonáltal Jefferson ekkor még minden nagyon népszerű volt az amerikaiak körében és Madison nagy vereséget mért Pinckney-re. Pinckney azonban sokkal jobb eredményt ért el, mint 1804-ben.
Eredmények szerkesztés
Pinckney megtartotta az 1804-ben megszerzett két állam, Connecticut és Delaware szavazatait és magával vitte New Hampshire-t, Massachusettset, Rhode Islandot és megkapott három észak-karolinai és két marylandi szavazókörzetet. A hat új-angliai államból csak egyet nem ő vitt.
Monroe Virginiából és Észak-Karolinából kapott néhány szavazatot, míg New York szavazatai megosztoztak Madison és Clinton között.[1]
| Elnökjelölt | Párt | Állam | Szavazatok | Elektor
szavazat |
Futótárs | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Szavazat szám | Százalék | Alelnökjelölt | Állam | ||||
| James Madison | Demokrata-Republikánus Párt | Virginia | 124 732 | 64,7% | 122 | George Clinton | New York |
| Charles C. Pinckney | Föderalista Párt | Dél-Karolina | 62 431 | 32,4% | 47 | Rufus King | New York |
| George Clinton | Demokrata-Republikánus Párt | New York | – | – | 6 | James Madison | Virginia |
| James Monroe | Virginia | ||||||
| James Monroe | Demokrata-Republikánus Párt | Virginia | 4 848 | 2,5% | 0 | Nincs | – |
| Egyéb | 680 | 0,4% | 0 | ||||
| Teljes | 192 691 | 100% | 175 | ||||
| Ennyi szükséges a győzelemhez | 88 | ||||||
Népszavazás államonként szerkesztés
| Állam | James Madison
Demokrata-Republikánus |
Charles C. Pinckney
Föderalista |
James Monroe
Demokrata-Republikánus | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| # | % | # | % | |||
| Kentucky | 2 679 | 98,02% | 54 | 1,98% | Nincs szavazat | |
| Maryland | 15 336 | 63,31% | 8 886 | 36,69% | Nincs szavazat | |
| New Hampshire | 12 793 | 47,60% | 14 085 | 52,40% | Nincs szavazat | |
| New Jersey | 18 670 | 55,97% | 14 687 | 44,03% | Nincs szavazat | |
| Észak-Karolina | 8 829 | 51,08% | 7 523 | 43,53% | 931 | 5,39% |
| Ohio | 3 645 | 60,82% | 1 174 | 19,59% | 1 174 | 19,59% |
| Pennsylvania | 42 518 | 78,37% | 11 735 | 21,63% | Nincs szavazat | |
| Rhode Island | 2 692 | 46,70% | 3 072 | 53,30% | Nincs szavazat | |
| Tennessee | 1 016 | 11 | Nincs szavazat | |||
| Virginia | 15 683 | 78,62% | 761 | 3,81% | 3 505 | 17,57% |
Szoros eredmények szerkesztés
A különbség 5% alatt volt:
- New Hampshire, 4,8% (1 292 szavazat)
A különbség 10% alatt volt:
- Rhode Island, 6,6% (380 szavazat)
- Észak-Karolina, 7,55% (1 306 szavazat)
Az elektori kollégium tagjainak kiválasztása szerkesztés
| Az elektorok megválasztásának módszere | Állam |
|---|---|
| Minden választót az állami törvényhozás nevez ki | Connecticut |
| Minden választót a választópolgárok választanak | New Hampshire |
| Az állam választási körzetekre oszlik, körzetenként egy választót választanak az adott körzet választói | Észak-Karolina |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b John P. Kaminski: George Clinton: Yeoman Politician of the New Republic. 1993. ISBN 978-0-945612-18-6 Hozzáférés: 2021. június 23.
Források szerkesztés
U.S. President National Vote. Our Campaigns. (February 10, 2006).
A New Nation Votes: American Election Returns 1787-1825
- Brant, Irving, "Election of 1808" in Arthur Meier Schlesinger and Fred L. Israel, eds. History of American presidential elections, 1789-1968: Volume 1 (1971) pp 185-249
- Carson, David A. "Quiddism and the Reluctant Candidacy of James Monroe in the Election of 1808," Mid-America 1988 70(2): 79–89
Külső linkek szerkesztés
- Election of 1808 in Counting the Votes Archiválva 2019. október 1-ji dátummal a Wayback Machine-ben.
- Presidential Election of 1808: A Resource Guide from the Library of Congress
- A Historical Analysis of the Electoral College. The Green Papers. (Hozzáférés: 2005. március 20.)
- A New Nation Votes: American Election Returns, 1787-1825
