Főmenü megnyitása

Az 1952-es Formula–1-es szezon volt a harmadik Formula–1-es világbajnoki szezon. 1952. május 18-án kezdődött, és nyolc verseny után szeptember 7-én ért véget. Kikerült a versenynaptárból a spanyol nagydíj, bekerült a holland nagydíj.

1952-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Az évadot uraló Ferrari 500-as
Az évadot uraló Ferrari 500-as
Egyéni világbajnok
Olasz Alberto Ascari36

 ← 1951
1953 → 

Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2). 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A nyolcból csak a legjobb négy pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. A pontokat megosztott autókért egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót.

A szezon meneteSzerkesztés

Az Alfa Romeo képtelen volt finanszírozni egy új autót, ezért visszavonult a Formula–1-ből. A csapat visszavonulásával a Scuderia Ferrari komoly vetélytárs nélkül maradt az 1952-es idényben. Indianapolist nem számolva minden versenyen Ferrari indult az élről, minden versenyen Ferraris pilóta nyert, és futott leggyorsabb kört. Giuseppe Farina a Ferrarihoz igazolt, Fangiónak pedig egy év eleji balesetben megsérültek a nyakcsigolyái, így az egész szezont kénytelen volt kihagyni. Alberto Ascari kihagyta az évadnyitót, mert az 1952-es indianapolisi 500-asra készült, ahol viszont eredménytelenül versenyzett.

 
Az Indianapolisi versenyre készíett Ferrari

svájci nagydíjSzerkesztés

Az évadnyitót, akárcsak egy évvel azelőtt, akkor is Svájcban rendezték meg, Bremgartenben. A Pole pozíciót Giuseppe Farina szerezte meg a szintén Ferraris Piero Taruffi előtt. Farina vezette a versenyt, de a 16. körben motor problémák miatt kiállni kényszerült, ezért átvette francia csapattársa André Simon autóját, de az 51. körben annak is meghibásodott a motorja. A győzelem így Pierro Taruffi ölébe hullott, aki a verseny leggyorsabb köréért járó egy pontot is magáénak tudhatta.

indianapolisi 500Szerkesztés

A második verseny az indianapolisi 500-as volt. Alberto Ascari is indult, ő volt 1952-ben az egyetlen nem amerikai induló. Az olasz a verseny feladására kényszerült.

belga nagydíjSzerkesztés

Az évad harmadik futamát, a belga nagydíjat Spa-Francorchamps-ban rendezték. A rajtrács első három pozícióját a Ferrarisok szerezték meg, Ascari-Farina-Taruffi sorrendben. A három Ferrari zavartalanul körözött az élen, amíg Taruffi a 13. körben balesetet nem szenvedett. Ezután már csak az Ascari-Farina páros autózott a mezőny előtt. Kettőjük közül Ascari bizonyult gyorsabbnak, a 36 körös verseny végére már két percet vert Farinára, és a verseny leggyorsabb körét is ő futotta meg.

francia nagydíjSzerkesztés

 
1952-es HWM

A szezon negyedik versenye a francia nagydíj volt, amit ezúttal új helyszínen, a Rouen-Les-Essarts pályán rendeztek meg. A rajtrács első három pozícióját ismét a három Ferraris szerezte meg, ismét Ascari-Farina-Taruffi sorrendben. Ezúttal minden probléma nélkül, mindhárman be is értek a célba. Az egyes pilóták gyorsaságát jól le lehet mérni az által, hogy Ascari egy kört vert Farinára, aki szintén egy kört vert Taruffira. A leggyorsabb kört ismét Ascari teljesítette.

brit nagydíjSzerkesztés

Az ötödik versenyen, az angliai Silverstone-ban is Ferrarik indultak az első három rajtkockából, de ezúttal Farina-Ascari-Taruffi sorrendben. A versenyt viszont ismét Ascari uralta, megfutotta a leggyorsabb kört, és lekörözte a második helyen befutó csapattársát, Turaffit. Farina a hatodik helyen futott be, így nem szerzett pontot.

német nagydíjSzerkesztés

A hatodik futam a német nagydíj volt a Nürburgringen. Az Ascari-Farina duó után a Gordini csapat két pilótája következett, és csak mögülük indult Taruffi, valamint a szintén Ferraris svájci, Rudi Fischer. A versenyt végül a négy Ferrari fejezte be az élen (Ascari-Farina-Fischer-Taruffi sorrendben). Ez minden idők legnagyobb Ferrari fölénye (és általában csapat fölény is) a befutók sorrendjét tekintve. A verseny leggyorsabb körét ismét Ascari futotta. Minthogy Ascarinak volt négy első helye és leggyorsabb köre, ezért már elérte az egy évad alatt elérhető legmagasabb pontszámot (4*9=36). A Formula–1 történelmében először fordult elő, hogy egy pilóta a világbajnokság utolsó futama előtt bebiztosította magának a bajnoki címet.

holland nagydíjSzerkesztés

 
Maserati A6GCM

1952-ben újabb nagydíjjal bővült a versenynaptár a holland nagydíj személyében, amit a Zandvoorti pályán rendeztek. Alberto Ascari újra pole-pozícióból indult, rajt-cél győzelmet aratott, miközben a leggyorsabb kört is megfutotta. Fontos volt viszont ez a verseny a második és harmadik hely sorsa miatt. Taruffi 22 ponttal rendelkezett, Farina viszont "csak" 18-cal. Viszont Farina 3 verseny alatt gyűjtötte össze a pontjait, míg Taruffinak már négy versenyt számoltak. Döntő momentumnak bizonyult, hogy Taruffi nem vett részt a versenyen (Luigi Villoresi helyettesítette). Farina viszont a második lett Ascari mögött, ezzel két ponttal Taruffi elé került.

olasz nagydíjSzerkesztés

Az utolsó futamot immár három éve hagyományosan Monzában rendezték meg. Farina már csak egy első hellyel növelhette pontjai számát, Taruffinak Farina előtt kellett volna végeznie az összesítettbeli második helyért. Ascari ismét pole-pozícióból indulva aratott rajt-cél győzelmet, megfutva a leggyorsabb kört is. A második helyen befutó Maseratis José Froilán González leggyorsabb köre tizedmásodpercre megegyezett Ascari leggyorsabb körével, így az azért járó 1 pontot megosztották a két pilóta között, akik így fél-fél pontot kaptak. További pontszerzők Villoresi és Farina, illetve a Maseratis Felice Bonetto voltak. Taruffi hetedik lett, így nem szerzett pontot. Maradt a 22 pontja, ami az összetett harmadik helyhez volt elegendő. Ascari végül 12 pontos előnnyel lett bajnok Farina előtt, de ha a pontjaik valódi számát nézzük, Ascari előnye 26,5 pont. A negyedik helyen pontegyenlőség alakult ki Rudi Fisher, és az ötödiknek rangsorolt fiatal, mindössze 23 éves újonc, Mike Hawthorn között. A korban rendkívül fiatalnak számító újonc tehetségére azonnal felfigyelt Enzo Ferrari is, és a következő évre leszerződtette a Scuderiához.

NagydíjakSzerkesztés

VégeredménySzerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. Lk. 6.-20.
Pont 8 6 4 3 2 1 0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

Hely. Pilóta SUI
 
500
 
BEL
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
NED
 
ITA
 
Pont
1   Alberto Ascari Ki 1 1 1 1 1 1** 36 (53.5)
2   Giuseppe Farina Ki / Ki 2 2 6 2 2 4 24 (27)
3   Piero Taruffi 1 Ki 3 2 4 7 22
4   Rudi Fischer 2 11† 13 3 Ki 10
5   Mike Hawthorn 4 Ki 3 4 Ki 10
6   Robert Manzon Ki 3 4 Ki Ki 5 14 9
7   Troy Ruttman 1 8
8   Luigi Villoresi 3 3 8
9   José Froilán González 2** 6.5
10   Jim Rathmann 2 6
11   Jean Behra 3 Ki 7 5 Ki Ki 6
12   Sam Hanks 3 4
13   Ken Wharton 4 Ki Ki 9 3
14   Dennis Poore 4 12 3
15   Duane Carter 4 3
16   Alan Brown 5 6 22 15 2
17   Maurice Trintignant 5 Ki Ki 6 Ki 2
18   Paul Frère 5 Ki Ki 2
19   Felice Bonetto Ki 5 2
20   Art Cross 5 2
21   Eric Thompson 5 2
22   Bill Vukovich 17 1
23   Roger Laurent 12 6 0
24   Toulo de Graffenried 6 Ki† 19 NK 0
25   Peter Collins Ki Ki 6 Ki NK 0
26   André Simon Ki† 6 0
27   Jimmy Bryan 6 0
28   Peter Hirt 7 11† 0
29   Charles de Tornaco 7 Ki NK 0
30   Duncan Hamilton Ki 7 0
31   Jimmy Reece 7 0
32   Reg Parnell 7 0
33   Fritz Riess 7 0
34   Lance Macklin Vi 11 9 15 8 NK 0
35   Eric Brandon 8 9 20 13 0
36   Chico Landi 9† 8 0
37   Johnny Claes 8 Ki 14 10 NK 0
38   Toni Ulmen Ki 8 0
39   George Connor 8 0
40   Philippe Étancelin 8 0
41   Roy Salvadori 8 0
42   Ken Downing 9 Ki 0
43   Cliff Griffith 9 0
44   Helmut Niedermayr 9 0
45   Jan Flinterman 9† 0
46   Prince Bira Ki 10 Ki 11 0
47   Louis Rosier Ki Ki Ki 10 0
48   Peter Whitehead Ki 10 NK 0
49   Johnnie Parsons 10 0
50   Yves Giraud-Cabantous 10 0
51   Eitel Cantoni Ki Ki 11 0
52   Jack McGrath 11 0
53   Hans Klenk 11 0
54   Jim Rigsby 12 0
55   Franco Comotti 12 0
56   Graham Whitehead 12 0
57   Ernst Klodwig 12 0
58   Joe James 13 0
59   Bill Schindler 14 0
60   Robert O’Brien 14 0
61   Tony Gaze 15 Ki Ki NK 0
62   George Fonder 15 0
63   Kenneth McAlpine 16 Ki 0
64   Eddie Johnson 16 0
65   Harry Schell Ki Ki† 17 0
66   Gino Bianco 18 Ki Ki Ki 0
67   Chuck Stevenson 18 0
68   Henry Banks 19 0
69   Manny Ayulo 20 0
70   Johnny McDowell 21 0
71   Tony Crook 21 0
  Stirling Moss Vi Ki Ki Ki Ki 0
  Piero Carini Ki Ki 0
  Bill Aston NI Ki NK 0
  Hans Stuck Ki NK 0
  George Abecassis Ki 0
  Max de Terra Ki 0
  Spider Webb Ki 0
  Rodger Ward Ki 0
  Tony Bettenhausen Ki 0
  Duke Nalon Ki 0
  Fred Agabashian Ki 0
  Bob Sweikert Ki 0
  Gene Hartley Ki 0
  Bob Scott Ki 0
  Chet Miller Ki 0
  Bobby Ball Ki 0
  Andy Linden Ki 0
  Robin Montgomerie-Charrington Ki 0
  David Murray Ki 0
  Willi Heeks Ki 0
  Adolf Brudes Ki 0
  Marcel Balsa Ki 0
  Bernd Nacke Ki 0
  Rudolf Krause Ki 0
  Rudolf Schoeller Ki 0
  Paul Pietsch Ki 0
  Theo Helfrich Ki 0
  Josef Peters Ki 0
  Dries van der Lof Ki 0
  Franco Rol Ki 0
  Élie Bayol Ki 0
  Alberto Crespo NK 0
  Piero Dusio NK 0
Hely. Pilóta SUI
 
500
 
BEL
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
NED
 
ITA
 
Pont
  • ** Több versenyző futott ugyan olyan gyors leggyorsabb kört (megosztott 1 pont).
  • † A helyezés ugyan annak az autónak két pilótája között megosztott

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1952-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.