Főmenü megnyitása

1953-as Formula–1 világbajnokság

Az 1953-as Formula–1-es szezon volt a 4. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1953. január 18-ától szeptember 13-áig tartott.

1953-as FIA
Formula–1 világbajnokság
Ferrari 500-as (1975-ben)
Ferrari 500-as (1975-ben)
Egyéni világbajnok
Olasz Alberto Ascari34,5

 ← 1952
1954 → 

Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2) és 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A kilencből csak a legjobb négy pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. A pontokat megosztott autókért egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót.

Bekerült a versenynaptárba az argentin nagydíj, így ebben az évadban már 9 futamot rendeztek.

Tartalomjegyzék

A szezon meneteSzerkesztés

Argentin nagydíjSzerkesztés

Az évadnyitó futamra egy új helyszínen került sor, az 1953-ban először megrendezett argentin nagydíjon, amit az akkor frissen épült Buenos Aires-i pályán bonyolítottak le. A pole-pozíciót a Ferraris Alberto Ascari szerezte meg, aki az egy évvel korábbi eredményeket is beleszámítva sorozatban hetedszerre nyert és futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Mindkét teljesítményével máig(!) vezeti az ez irányú statisztikákat. Az argentin világbajnok, Juan Manuel Fangio ebben az évben már visszatért a versenyzéshez, a Maserati csapatnál versenyezve. Első hazai futamán a második helyről rajtolt, de a 36. körben, váltóhiba miatt feladta a versenyt. Ascari mögött a harmadik helyről induló csapattársa, Luigi Villoresi ért a célba, egy kör hátrányban. A negyedik helyről rajtoló, szintén Ferraris Farina már a 31. körben kiesett a versenyből. A harmadik és ötödik helyen befutó két argentin Maseratis, José Froilán González és Oscar Alfredo Gálvez között az első Ferraris évadját kezdő, fiatal (24 éves) Mike Hawthorn ért célba.

holland nagydíjSzerkesztés

A harmadik versenyt (Indianapolist nem számítva a második) a hollandiai Zadvoortban rendezték. Itt újra Ascari szerezte meg a pole-pozíciót. Mögötte ismét Fangio indult, a harmadik helyet újra Farina szerezte meg. Ezt a versenyt is a Ferrarik uralták. Különösképpen, miután José Froilán González 22. körben kiesett, igaz, ő még beülhetett csapattársa, Felice Bonetto autójába. A 36. körben kieső Fangionak már nem volt ilyen lehetősége, így három futammal a szezonkezdet után is pont nélkül állt. A műszaki hibák a Ferrarit sem kerülték el teljesen. Luigi Villoresi a 67. körben kényszerült kiállni annak ellenére, hogy az addig futott leggyorsabb körénél a verseny végéig sem tudott senki gyorsabbat teljesíteni. Az élen Ascari és Farina értek célba, mögöttük egy kör hátrányban González, aki viszont megosztva kapta a négy pontot Bonettoval, így még a negyedik helyen célba érő Hawthorn is eggyel több pontot szerzett nála. Az utolsó pontszerző helyen, már két kör hátrányban, Toulo de Graffenried végzett a Maseratival.

belga nagydíjSzerkesztés

A negyedik futamot a belgiumi Spa-Francorchamps versenypályán rendezték. A pole-pozíciót Fangio szerezte meg. Az 1951-es spanyol nagydíj óta az első eset volt, mikor nem Ferrari indult a pole-pozícióból. Fangiót ennek ellenére tovább üldözte balszerencséje. A 13. körben elfüstölt a motorja, de akkor még cserélt csapattársával, a belga Johhny Claessel, azzal pedig kicsúszott a rendkívül veszélyes belga pályáról, így a negyedik futam után is pont nélkül maradt. A versenyt Ascari és Villoresi fejezték be az élen. A két ferraris mögött két maseratis következett, mindkettő egy körös hátrányban: Onofre Marimon és Toulo de Graffenried. Az utolsó pontszerző helyen Maurice Trintignant ért be egy Gordinivel. Az évben ő volt az első pontszerző, aki nem Ferraris vagy Maseratis volt.

francia nagydíjSzerkesztés

 
Gordini Type 16

Az ötödik verseny a francia nagydíj volt, ami egy év kihagyás után visszatért az első két évben használt Reims-Gueux-i pályára. A pole-pozíció ismét Ascarié lett. Ezúttal mögötte nem Fangio, hanem a szintén Ferraris Felice Bonetto indult. A harmadik rajtkockában szintén Ferrari állt, Villoresivel a volánnál. Fangio csak a negyedik helyről indult. A Maestro, aki kora legnagyobb edzésmenőjének számított, még soha ezelőtt nem indult a harmadik helynél hátrábbról. A verseny egyébként a Formula–1 addigi történetének legszorosabb versenyét hozta, ugyanis az első négy befutó 5 másodpercen belül volt egymáshoz képest. A szenzációs versenyből ezúttal is egy Ferraris került ki győztesen, a sportágban a második, a Ferrarinál az első szezonját teljesítő, mindössze 24 éves Mike Hawthorn, aki az addig győzni tudó pilóták közül magasan a legfiatalabb volt. Ő volt ezen kívül az első nem olasz vagy argentin győztese Forma–1-es világbajnoki versenynek. A második helyen Fangio futott be. Mivel a leggyorsabb kört is megfutotta, csak egy ponttal kapott kevesebbet a győztesnél. A dobogó harmadik fokára is Maseratis állhatott fel, González személyében. A további két pontszerző a Ferraris Ascari és Farina lett, Villoresi pedig 6.-ként futott be.

brit nagydíjSzerkesztés

A hatodik verseny a Silverstone-ban rendezett brit nagydíj volt. Ascari ismét megszerezte a pole-pozíciót, nyert, és a leggyorsabb kört is megfutotta, igaz, ezt megosztva a Maseratis Gonzálezzel, aki a második helyről indult, de csak a negyedik helyen ért célba. A végeredmény egyébként érdekes, Ferrari-Maserati-Ferrari-Maserati-Ferrari-Maserati lett, név szerint Ascari, Fangio, Farina, González, Hawthorn, Bonetto.

német nagydíjSzerkesztés

Az évad hetedik futama a német nagydíj volt, a hírhedt Nürburgringen. Bár Ascari ismét az első rajtkockából indult, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta, ezúttal őt érte utol a balszerencse. A 15. körben meghibásodott motorja, és bár autót cserélt Villoresivel, nem tudott pontszerző helyen célba érni. A versenyt Nino Farina nyerte meg, aki ezzel élete utolsó, szám szerint ötödik győzelmét húzta be, és ő lett a sportág legidősebb futamgyőztese, a maga 46 évével. (Luigi Fagioli az 1951-es francia nagydíj győzelmekor 53 éves volt, de azt a futamot Fangio nyerte meg, csak épp miután autót cserélt Fagiolival.) Farina mögött Fangio lett a második, Hawthorn a harmadik. Az utolsó két pontszerző helyen két Maseratis gördült be, Bonetto és Graffenried.

svájci nagydíjSzerkesztés

 
Ferrari 500

A nyolcadik verseny a svájci nagydíj volt Bremgartenben. Fangio megszerezte az első rajtkockát Ascari elől, de a motorja a 29. körben felmondta a szolgálatot, és miután Bonetto Maseratijával újra versenybe szállt, már csak a negyedik helyig tudott felkapaszkodni, és persze az azért járó pontokat is meg kellett osztania a csapattársával. A dobogóra három Ferraris léphetett fel, Ascari, Farina, Hawthorn sorrendben. Fangio mögött német csapattársa, Hermann Lang lett az utolsó pontszerző. A leggyorsabb kört ismét Ascari futotta. Ascarinak ezzel annyi pontja lett, hogy még az utolsó futam előtt megnyerte a világbajnokságot.

olasz nagydíjSzerkesztés

Az évadzáró futam hagyományosan Monzában volt, az olasz nagydíj. Az időmérőt a közönség örömére Ascari nyerte Fangio előtt, és a versenyben vezetett is, mígnem az utolsó előtti körben kiesett a versenyből, így a győzelem Fangio ölébe hullott, aki a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. Mögötte a három Ferraris futott be, Farina, Villoresi és Hawthorn sorrendben. Az utolsó pontszerző helyen Maurice Trintignant ért célba egy Gordinivel.

FutamokSzerkesztés

Bajnokság végeredményeSzerkesztés

A bajnok Ascari lett, 6,5 ponttal Fangio előtt. Ascari lett a Forma-1 történetének első többszörös bajnoka, ráadásul az első, aki duplázott. Igaz egy évvel később már Fangio is többszörös bajnok lett, még egy évvel később pedig a duplázás is meg lett neki.

VersenyzőkSzerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. Lk. 6.-20.
Pont 8 6 4 3 2 1 0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

Helyezés Versenyző ARG
 
500
 
NED
 
BEL
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
SUI
 
ITA
 
Pontszám
1   Alberto Ascari 1 1 1 4 1** 8† / Ki 1 Ki 34.5 (46.5)
2   Juan Manuel Fangio Ki HN Ki / Ki† 2 2 2 4† /Ki† 1 28 (29.5)
3   Giuseppe Farina Ki 2 Ki 5 3 1 2 2 26 (32)
4   Mike Hawthorn 4 4 6 1 5 3 3 4 19 (27)
5   Luigi Villoresi 2 Ki 2 6 Ki 8† / Ki† 6 3 17
6   José Froilán González 3 3† Ki 3 4** 13.5 (14.5)
7   Bill Vukovich 1 9
8   Toulo de Graffenried 5 4 7 Ki 5 Ki Ki 7
9   Felice Bonetto Ki 3† Ki 6 4 4† / Ki† Ki 6.5
10   Art Cross 2 6
11   Onofre Marimón 3 9 Ki Ki Ki Ki 4
12   Maurice Trintignant 7† 6 5 Ki Ki Ki Ki 5 4
13   Sam Hanks 3† 2
14   Duane Carter 3† 2
15   Oscar Alfredo Gálvez 5 2
16   Jack McGrath 5 2
17   Hermann Lang 5 2
18   Fred Agabashian 4† 1.5
19   Paul Russo 4† 1.5
20   Stirling Moss 9 Ki 6 13 0
21   Jean Behra 6 Ki 10 Ki Ki Ki 0
22   Roberto Mieres HN Ki 6 0
23   Jimmy Daywalt 6 0
24   Harry Schell 7† Ki 7 Ki Ki Ki 9 0
25   Louis Rosier 7 8 8 10 10 Ki 16 0
26   Ken Wharton Ki Ki 8 7 HN 0
27   Prince Bira Ki 7 Ki 11 0
28   Jacques Swaters 7 Ki 0
29   Jim Rathmann 7 0
30   Sergio Mantovani 7† 0
31   Luigi Musso 7† 0
32   Peter Collins 8 Ki 13 Ki 0
33   John Barber 8 0
34   Ernie McCoy 8 0
35   Max de Terra 8 0
36   Umberto Maglioli 8 0
37   Alan Brown 9 Ki Ki 12 0
38   Tony Bettenhausen 9 0
39   Fred Wacker 9 0
40   Peter Whitehead 9 0
41   Hans Herrmann 9 0
42   Albert Scherrer 9 0
43   Louis Chiron 15 10 0
44   Paul Frère 10 Ki 0
45   Jimmy Davies 10 0
46   Duke Nalon 11 0
47   André Pilette 11 0
48   Bob Gerard 11 0
49   Rodney Nuckey 11 0
50   Johnny Claes HN Ki† 12 Ki Ki 0
51   Carl Scarborough 12 0
52   Theo Helfrich 12 0
53   Kenneth McAlpine Ki Ki 13 HN 0
54   Manny Ayulo 13 0
55   Yves Giraud-Cabantous 14 15 0
56   Hans Stuck Ki 14 0
57   Jimmy Bryan 14 0
58   Rudolf Krause 14 0
59   Bill Holland 15 0
60   Ernst Klodwig 15 0
61   Rodger Ward 16 0
62   Wolfgang Seidel 16 0
63   Walt Faulkner 17 0
  Jack Fairman Ki HN 0
  Lance Macklin Ki Ki Ki Ki Ki Ki 0
  Roy Salvadori Ki Ki Ki Ki Ki 0
  Élie Bayol Ki Ki 0
  Chico Landi Ki Ki 0
  Robert Manzon Ki 0
  Carlos Menditéguy Ki 0
  Pablo Birger Ki 0
  Adolfo Schwelm Cruz Ki 0
  Marshall Teague Ki 0
  Spider Webb Ki 0
  Bob Sweikert Ki 0
  Mike Nazaruk Ki 0
  Pat Flaherty Ki 0
  Jerry Hoyt Ki 0
  Johnnie Parsons Ki 0
  Don Freeland Ki 0
  Gene Hartley Ki 0
  Chuck Stevenson Ki 0
  Cal Niday Ki 0
  Bob Scott Ki 0
  Andy Linden Ki 0
  Johnny Thomson Ki 0
  Georges Berger Ki 0
  Arthur Legat Ki 0
  Jimmy Stewart Ki 0
  Tony Rolt Ki 0
  Ian Stewart Ki 0
  Duncan Hamilton Ki 0
  Tony Crook Ki 0
  Edgar Barth Ki 0
  Oswald Karch Ki 0
  Willi Heeks Ki 0
  Theo Fitzau Ki 0
  Kurt Adolff Ki 0
  Günther Bechem Ki 0
  Ernst Loof Ki 0
  Erwin Bauer Ki 0
  Peter Hirt Ki 0
  Piero Carini Ki 0
  John Fitch Ki 0
Helyezés Versenyző ARG
 
500
 
NED
 
BEL
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
SUI
 
ITA
 
Pontszám
  • * Leggyorsabb kör (1 pont)
  • ** Több versenyző futott ugyanolyan gyors leggyorsabb kört (megosztott 1 pont).
  • † A helyezés ugyanannak az autónak két pilótája között megosztott

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1953-as Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.