1954-es Formula–1 világbajnokság

Az 1954-es Formula–1-es szezon volt az 5. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1954. január 17-étől október 24-éig tartott, kilenc futamot rendeztek ez idő alatt.[1] Kikerült a versenynaptárból a holland nagydíj, amely mindössze 2 szezont élt meg. Visszakerült viszont a spanyol nagydíj, így 1951 után másodszor rendeztek futamot Pedralbesben.

1954-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Juan Manuel Fangio a Mercedes W 196-tal 1986-ban
Juan Manuel Fangio a Mercedes W 196-tal 1986-ban
Egyéni világbajnok
Argentin Juan Manuel Fangio42

 ← 1953
1955 → 

A sportág első többszörös bajnoka, a kétszeres világbajnok Alberto Ascari elhagyta sikereinek csapatát, és a Officine Alfieri Maserati csapathoz igazolt. Az évad első három versenyét kihagyta, ezzel gyakorlatilag még azelőtt kiszállt a világbajnoki csatából, hogy az elkezdődött volna. Így a Ferrarinál előtérbe került Nino Farina, a sportág első világbajnoka. Bár címvédő évében csak negyedik lett, 1952-ben Ascari mögött második, 1953-ban pedig Ascari és Fangio mögött harmadik lett a bajnokságban, jelezve, hogy még mindig kész a bajnoki címért harcolni. De előtérbe került a fiatal Mike Hawthorn is, aki első Ferraris évében szerzett futamgyőzelmével hívta fel magára a figyelmet, és akit a brit közlemény is nagyra tartott, mivel ő volt az első nem argentin vagy olasz győztese a sportágnak, és az angol autóversenyzés előtérbe kerülését várták tőle. A Ferrari harmadik versenyzője az argentin José Froilán González volt, aki 1951-ben megszerezte a Ferrari első futamgyőzelmét és világbajnoki bronzérmes lett a Ferrarival, két Maseratinál töltött év után tért vissza Enzo Ferrari csapatához. Azonban mindhármuknál nagyobb esélyesnek tartották az argentin versenyzőfenomént, Juan Manuel Fangiót, aki három Formula–1-ben töltött évadja során egy világbajnoki arany- és két ezüstérmével a sportág legeredményesebb versenyzőjének számított Ascari után, de sokan már ekkor is a legnagyobbként emlegették (amire később rá is szolgált). Emellett a Maserati is eléggé megerősödött ahhoz, hogy az elmúlt két évben domináns Ferrarival felvegye a versenyt.

A szezon meneteSzerkesztés

argentin nagydíjSzerkesztés

Az évad első futamát, akárcsak egy évvel korábban, Argentínában rendezték, Buenos Airesben. A pole-pozíciót Nino Farina szerezte meg a Ferrarival, mögötte a hazai pályán versenyző csapattársa, José Froilán González indult, harmadik helyről a szintén argentin Juan Manuel Fangio rajtolt. A versenyt végül a hazai közönség nagy kedvence, a Maestro nyerte meg Farina előtt, a dobogó harmadik fokára is argentin versenyző állhatott González személyében, aki a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. Mike Hawthorn a negyedik helyről rajtolt, de diszkvalifikálták, mert a startnál korán indult.

belga nagydíjSzerkesztés

 
Connaught Type A

Az évad harmadik (Indianapolist nem számolva második) futamát a belga Spa-Francorchamps pályán rendezték. Fangio pole-pozícióból rajtolva nyert, miközben megfutotta a verseny leggyorsabb körét. Mögötte a Ferrari francia versenyzője, Maurice Trintignant lett a második, a dobogó harmadik fokára pedig a fiatal angol tehetség, Stirling Moss állhatott fel. González, bár a második helyről rajtolt, már az első körben motorproblémája lett, mire autót cserélt az ötödik helyről rajtoló Hawthornnal. Végül a negyedik pozícióban ért be, de az azért járó három pontot meg kellett osztania az angollal. A harmadik helyről rajtoló Farina a 36 körös verseny 14. körében kiállni kényszerült. Összességében elmondható, hogy Fangio szárnyalt, miközben vetélytársai nem, vagy csak alig szereztek pontokat.

francia nagydíjSzerkesztés

A bajnokságban két verseny alatt nagy előnyre szert tevő Fangio a belga nagydíj után átigazolt a Mercedeshez, és a Reimsben rendezett francia nagydíjon már a német csapat autójával állt rajthoz. A feltörekvő Mercedes megszerezte az első két rajtkockát Fangio és a német Karl Kling jóvoltából, majd a verseny végéig megőrizték pozíciójukat, ezzel meghozták a Mercedes első kettős győzelmét, ahol a két Mercedes egy tized másodpercre egymástól futottak át a célvonalon. Alberto Ascari átigazolt Fangio helyére a Maseratihoz, és bár a harmadik helyről rajtolt, már az első kört sem tudta befejezni. A dobogó harmadik fokára a Ferrari francia pilótája, Robert Manzon állhatott fel. A verseny leggyorsabb körét a Mercedest vezető Hans Hermann futotta, annak ellenére, hogy már a hetedik körben motormeghibásodás miatt kiállni kényszerült.

brit nagydíjSzerkesztés

A negyedik versenyt az angliai Silverstone-ban rendezték, ahol 1951-ben González meghozta a Ferrari első futamgyőzelmét. Bár Fangio rajtolhatott az élről, végül még a dobogóról is lecsúszott, csupán a negyedik helyen ért célba. A második helyről rajtoló González megismételte három évvel korábbi sikerét, ezzel második és egyben utolsó futamgyőzelmét aratta a Formula–1-ben. Mögötte a harmadik helyről rajtoló Hawthorn ért célba, így a Ferrari kettős győzelmet ünnepelhetett. A dobogó legalsó fokára a szintén argentin Onofre Marimón állhatott a Maseratival, az utolsó pontszerző helyen pedig Trintignant futott be. A leggyorsabb kör tekintetében történelmi esemény következett be a tizedmásodperc pontos időmérésnek köszönhetően. Ascari, Behra, Fangio, González, Hawthorn, Marimón és Moss mind 1:50-es kört futottak, így a leggyorsabb körért járó egy pontot megosztották közöttük. Mindegyikük 1/7 pontot kapott.

német nagydíjSzerkesztés

 
Ferrari 625

Az ötödik versenyt a németországi Nürburgringen rendezték, ahol a német szurkolók nagy örömére a Fangio a Mercedes volánjánál ülve, pole-pozícióból indulva nyert, és a verseny leggyorsabb körét is egy Mercedes futotta, Karl Klinggel a volánjánál, aki végül negyedik lett, Sergio Mantovani előtt. A dobogóra Fangio mögött két Ferraris állhatott fel, Mike Hawthorn és Maurice Trintignant. Hawthornnak meg kellett osztania pontjait Gonzálezzel, akivel autót cserélt hat körrel a 22 körös verseny vége előtt. Fangio ezzel világbajnok lett. A nagydíj szomorú véget is ért, mert ekkor halt meg Onofre Marimón, a Maserati versenyzője a Wehrseifen kanyarnál.

svájci nagydíjSzerkesztés

A svájci nagydíjon, Bremgartenben González szerezte meg a pole-pozíciót Fangio előtt, de végül a Maestro honfitársa előtt ért célba majd egy perccel, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. A két argentin mögé Fangio német csapattársa, Hans Herrmann állhatott fel. A két utolsó pontszerző helyen két Maseratis pilóta, az argentin Roberto Mieres és az olasz Sergio Mantovani ért célba.

olasz nagydíjSzerkesztés

A monzai olasz nagydíjon is Fangio rajtolt az első rajtkockából, mögötte Alberto Ascari indult a Ferrariban, ám az olasz a 48. körben motorhiba miatt kiesett a versenyből, így Fangio hatalmas előnnyel nyert. Egy kört vert Hawthornra, kettőt Gonzálezre, aki ráadásul a harmadik helyért járó pontokat kénytelen volt megosztani Umberto Magliolival, akivel a verseny 16. körében autót cserélt, igaz, a leggyorsabb körért járó egy pontot ő kapta. A további két pontszerző a Mercedes német pilótája, Hans Hermann, és Maurice Trintignant.

spanyol nagydíjSzerkesztés

Az évadzáró spanyol nagydíjon, Pedralbesben a Lanciához szerződött Ascari szerezte meg a pole-t, és a vezetett is a versenyben, megfutva annak a leggyorsabb körét, de a futam 10. körében kiállni kényszerült, így megszülethetett a Ferrari az évi második győzelme, a harmadik helyről rajtoló Mike Hawthorn jóvoltából. A második helyről induló Fangio csak a harmadik helyen ért célba két Maseratis, a második Luigi Musso, és a negyedik Mieres között. Az utolsó pontszerző helyet a Mercedes német versenyzője, Karl Kling szerezte meg.

FutamokSzerkesztés

# Futam Dátum Pálya Pályakép Győztes versenyző Győztes csapat Összefoglaló
33   Formula–1 argentin nagydíj Január 17. Oscar Gálvez     Juan Manuel Fangio   Maserati Összefoglaló
34   indianapolisi 500 Május 31. Indianapolis     Bill Vukovich   Kurtis Kraft-Offenhauser Összefoglaló
35   Formula–1 belga nagydíj Június 20. Spa-Francorchamps     Juan Manuel Fangio   Maserati Összefoglaló
36   Formula–1 francia nagydíj Július 4. Reims     Juan Manuel Fangio   Mercedes Összefoglaló
37   Formula–1 brit nagydíj Július 17. Silverstone     José Froilán González   Ferrari Összefoglaló
38   Formula–1 német nagydíj Augusztus 1. Nürburgring     Juan Manuel Fangio   Mercedes Összefoglaló
39   Formula–1 svájci nagydíj Augusztus 22. Bremgarten     Juan Manuel Fangio   Mercedes Összefoglaló
40   Formula–1 olasz nagydíj Szeptember 5. Monza     Juan Manuel Fangio   Mercedes Összefoglaló
41   Formula–1 spanyol nagydíj Október 24. Pedralbes     Mike Hawthorn   Ferrari Összefoglaló

A világbajnokság végeredményeSzerkesztés

Fangio hatalmas fölénnyel nyerte a bajnokságot,[2] és ezzel Ascari után a második többszörös bajnok versenyző lett. A Mercedes megállíthatatlannak tűnt, így Fangio címvédésre készülhetett. Igaz, Fangio mögött a pontversenyben három Ferraris pilóta következett, González, Hawthorn és Trintignant sorrendben. Farina mindössze két versenyen indult, és csak egy második helyig jutott, így az első világbajnok formája megkérdőjelezhető volt, akárcsak a sportág kétszeres világbajnokáé, Ascarié, aki három különböző csapattal négy futamon indult, de egyen sem tudott célba érni. Viszont feltűnt Stirling Moss, aki a későbbi évek egyik legnagyobb pilótája, és Fangio legfőbb kihívója lett.

VersenyzőkSzerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. Lk. 6.-20.
Pont 8 6 4 3 2 1 0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

Helyezés Versenyző ARG
 
500
 
BEL
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
SUI
 
ITA
 
ESP
 
Pontszám
1   Juan Manuel Fangio 1 1 1 4** 1 1 1 3 42 (57.14)
2   José Froilán González 3 4† Ki 1** 2 2 3† / Ki 25.14 (26.64)
3   Mike Hawthorn KIZ 4† Ki 2** 2† Ki 2 1 24.64
4   Maurice Trintignant 4 2 Ki 5 3 Ki 5 Ki 17
5   Karl Kling 2 7 4 Ki Ki 5 12
6   Bill Vukovich 1 8
7   Hans Herrmann Ki Ki 3 4 Ki 8
8   Luigi Musso NI Ki 2 6
9   Giuseppe Farina 2 Ki 6
10   Jimmy Bryan 2 6
11   Roberto Mieres Ki Ki Ki 6 Ki 4 Ki 4 6
12   Jack McGrath 3 5
13   Stirling Moss 3 Ki** Ki Ki 10 Ki 4.14
14   Onofre Marimón Ki Ki Ki 3** 4.14
15   Robert Manzon 3 Ki 9 Ki Ki 4
16   Sergio Mantovani 7 5 5 9 Ki 4
17   Prince Bira 7 6 4 Ki† Ki 9 3
18   Umberto Maglioli 9 7 3† 2
19   André Pilette 5 9 Ki 2
20   Luigi Villoresi 5 Ki† Ki Ki 2
21   Élie Bayol 5 2
22   Mike Nazaruk 5 2
23   Troy Ruttman 4† 1.5
24   Duane Carter 4† / 15† 1.5
25   Alberto Ascari 21 Ki** / Ki† Ki Ki 1.14
26   Jean Behra KIZ Ki 6 Ki** 10 Ki Ki Ki 0.14
27   Harry Schell 6 Ki 12 7 Ki Ki 0
28   Ken Wharton Ki 8 6 8 0
29   Fred Wacker Ki 6 0
30   Fred Agabashian 6 0
31   Piero Taruffi 6 0
32   Paco Godia 6 0
33   Louis Rosier Ki Ki Ki 8 8 7 0
34   Peter Collins Ki 7 0
35   Don Freeland 7 0
36   Jacques Swaters Ki 8 Ki 0
37   Toulo de Graffenried 8 Ki† 0
38   Paul Russo 8 0
39   Larry Crockett 9 0
40   Cal Niday 10 0
41   Bob Gerard 10 0
42   Jorge Daponte Ki 11 0
43   Art Cross 11 0
44   Don Beauman 11 0
45   Chuck Stevenson 12 0
46   Manny Ayulo 13 0
47   Leslie Marr 13 0
48   Bob Sweikert 14 0
49   Leslie Thorne 14 0
50   Horace Gould 15 0
51   Jimmy Jackson 15† 0
52   Ernie McCoy 16 0
53   Jimmy Reece 17 0
54   Ed Elisian 18 0
55   Frank Armi 19 0
  Clemar Bucci Ki Ki Ki Ki 0
  Paul Frère Ki Ki Ki 0
  Roy Salvadori Ki Ki 0
  Jacques Pollet Ki Ki 0
  Roger Loyer Ki 0
  Sam Hanks Ki 0
  Pat O'Connor Ki 0
  Rodger Ward Ki 0
  Gene Hartley Ki 0
  Andy Linden Ki 0
  Johnny Thomson Ki 0
  Jerry Hoyt Ki 0
  Jimmy Daywalt Ki 0
  Tony Bettenhausen Ki 0
  Spider Webb Ki 0
  Bill Homeier Ki 0
  Johnnie Parsons Ki 0
  Len Duncan Ki 0
  Pat Flaherty Ki† 0
  Jim Rathmann Ki† 0
  Lance Macklin Ki 0
  Georges Berger Ki 0
  Bill Whitehouse Ki 0
  John Riseley-Prichard Ki 0
  Reg Parnell Ki 0
  Peter Whitehead Ki 0
  Eric Brandon Ki 0
  Hermann Lang Ki 0
  Theo Helfrich Ki 0
  Ron Flockhart Ki† 0
  Ottorino Volonterio Ki† 0
  Alan Brown NI 0
Helyezés Versenyző ARG
 
500
 
BEL
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
SUI
 
ITA
 
ESP
 
Pontszám
  • ** Több versenyző futott ugyanolyan gyors leggyorsabb kört (megosztott 1 pont).
  • † A helyezés ugyanannak az autónak két versenyzője között megoszlott

A csapatok számára 1958-ig nem rendeztek világbajnokságot.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az 1954-es Formula–1 világbajnokság (német nyelven). www.motorsport-total.com. (Hozzáférés: 2009. március 30.)
  2. Az 1954-es egyéni világbajnokság végeredménye (német nyelven). www.motorsport-total.com. (Hozzáférés: 2009. március 30.)

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1954-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.