1958-as Formula–1 marokkói nagydíj

autóverseny-futam

A marokkói nagydíj volt az 1958-as Formula–1 világbajnokság szezonzáró futama, amelyet 1958. október 19-én rendeztek meg a marokkói Ain-Diab Circuiten, Casablancában.

Marokkó 1958-as marokkói nagydíj
Az évad 11. versenye a 11-ből
az 1958-as Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum1958. október 19.
Hivatalos elnevezés VII. Grand Prix du Maroc
Helyszín Ain-Diab Circuit, Casablanca, Marokkó
Versenypálya7,618 km
Táv403,754 km
Körök 53
Időjárás napos, száraz, meleg
Pole-pozíció
VersenyzőEgyesült Királyság Mike Hawthorn
(Ferrari)
Idő 2:23,1
Leggyorsabb kör
VersenyzőEgyesült Királyság Stirling Moss
(Vanwall)
Idő2:22,5 (21. a(z) 53-ból)
Dobogó
ElsőEgyesült Királyság Stirling Moss
(Vanwall)
MásodikEgyesült Királyság Mike Hawthorn
(Ferrari)
HarmadikUSA Phil Hill
(Ferrari)

Futam szerkesztés

A sportág történetének máig egyetlen marokkói nagydíjára és az évadzáró futamra a Casablanca melletti rendkívül gyors Ain-Diab versenypályán került sor. Az eseményen az újonnan megkoronázott V. Mohammed király is jelen volt. A verseny előtt úgy állt, hogy Mossnak a világbajnoki címhez a leggyorsabb kört is megfutva kell győznie, Hawthornnak pedig legalább harmadikként kell célba érnie. Ha a felsoroltak közül valamelyik nem teljesül, akkor Hawthorn a világbajnok. Mint ahogy az várható volt, Hawthorn és Moss szerezte meg az első két rajtkockát, mellőlük Lewis-Evans indulhatott. A második sort Jean Behra, illetve Phil Hill foglalta el.

A rajtnál Moss átvette a vezetést, Phil Hill pedig – a monzai versenyhez hasonlóan – kiváló startolását követően feljött a második helyre. Az amerikai több alkalommal is megpróbált az élre állni, de a 3. körben ráment az egyik bukótérre, és visszaesett Hawthorn és Bonnier mögé. Hill hamar megelőzte a svédet, Hawthorn pedig maga elé intette, hogy menjen Moss után. Brooks, aki Hawthorn megelőzésével lelkesen segíteni akart csapattársának, megelőzte Bonniert, majd miután utolérte a világbajnoki esélyes Ferrarit, mellette is elment. Moss a 16 körben beleszaladt a lekörözött Wolfgang Seidel hátuljába, aminek következtében Vanwallja meghorpadt. Moss a 21. körben új körrekordott futott – ami egy pont pluszt jelentett számára –, míg Hawthorn begyorsult, majd 11 körön keresztül csatázott Brooksszal, mielőtt a Vanwall a 30. körben el nem füstölt. Hillnek azt mondták, lassítson, hogy csapattársa átvehesse tőle a második pozíciót.

A harmadik Vanwallban ülő Lewis-Evans megpróbált felzárkózni, de a 42. körben motorja elfüstölt, és ahogy az autó letért a pályáról, a motorból permetszerűen szivárgó olaj lángra kapott. Lewis-Evans lángoló overallban kiugrott, és a lángokat eloltották. Mindezek ellenére súlyos égési sérüléseket szenvedett, repülővel Angliába szállították, ahol hat nap múlva elhunyt.

Az 53 körös megmérettetést végül Moss nyerte Hawthorn, Hill, Bonnier és Schell előtt. Az itt szerzett második helyével és az évad során gyűjtött 42 pontjával Mike Hawthorn lett a világbajnok, honfitársa, Stirling Moss pedig, egy egységgel alulmaradva, sorozatban negyedszerre is csak második lett összetettben. Érdekesség, hogy Hawthorn úgy lett világbajnok, hogy mindössze egyetlen alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokára a szezon során (Franciaország). Hasonló eset eddig csak egyszer, 1982-ben fordult elő a Formula–1-ben, akkor Keke Rosberg lett a világbajnok.

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat/Motor Futott kör Idő/Kiesés oka Rajthely Pont
1 8   Stirling Moss Vanwall 53 2h09:15,1 2 8
2 6   Mike Hawthorn Ferrari 53 + 1:24,7 1 6
3 4   Phil Hill Ferrari 53 + 1:25,5 5 4
4 18   Jo Bonnier BRM 53 + 1:46,7 8 3
5 16   Harry Schell BRM 53 + 2:33,7 10 2
6 22   Masten Gregory Maserati 52 + 1 kör 13
7 28   Roy Salvadori Cooper-Climax 51 + 2 kör 14
8 30   Jack Fairman Cooper-Climax 50 + 3 kör 11
9 38   Hans Herrmann Maserati 50 + 3 kör 18
10 34   Cliff Allison Lotus-Climax 49 + 4 kör 16
11 50   Jack Brabham Cooper-Climax 49 + 4 kör 19
12 26   Gerino Gerini Maserati 48 + 5 kör 17
13 20   Bruce McLaren Cooper-Climax 48 + 5 kör 21
14 58   Robert La Caze Cooper-Climax 48 + 5 kör 23
15 48   André Guelfi Cooper-Climax 48 + 5 kör 25
16 32   Graham Hill Lotus-Climax 46 + 7 kör 12
Ki 12   Stuart Lewis-Evans Vanwall 41 Baleset 3
Ki 54   François Picard Cooper-Climax 31 Baleset 24
Ki 56   Tom Bridger Cooper-Climax 30 Baleset 22
Ki 2   Olivier Gendebien Ferrari 29 Baleset 6
Ki 10   Tony Brooks Vanwall 29 Motorhiba 7
Ki 14   Jean Behra BRM 26 Motorhiba 4
Ki 20   Ron Flockhart BRM 15 Motorhiba 15
Ki 24   Wolfgang Seidel Maserati 15 Baleset 20
Ki 36   Maurice Trintignant Cooper-Climax 9 Motorhiba 9

A világbajnokság végeredménye szerkesztés

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1.   Mike Hawthorn 42 (49) 1.   Vanwall 48 (57)
2.   Stirling Moss 41 2.   Ferrari 40 (57)
3.   Tony Brooks 24 3.   Cooper-Climax 31
4.   Roy Salvadori 15 4.   BRM 18
5.   Peter Collins 14 5.   Maserati 6
6.   Harry Schell 14 6.   Lotus-Climax 3
7.   Maurice Trintignant 12 7.   Connaught-Alta 0
8.   Luigi Musso 12 8.   Osca 0
9.   Stuart Lewis-Evans 11 9.   Porsche 0
10.   Phil Hill 9


(A teljes lista)

Statisztikák szerkesztés

Vezető helyen:

Stirling Moss 14. győzelme, 12. leggyorsabb köre. Mike Hawthorn 4. pole-pozíciója.

  • Vanwall 9. győzelme.

Stuart Lewis-Evans és Mike Hawthorn utolsó versenye. Hawthorn 1959. január 22-én Londonba tartva Lotus sportkocsijával teherautóval ütközött és életét vesztette.

Források szerkesztés


Előző nagydíj:
1958-as Formula–1 olasz nagydíj
FIA 1958-as Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1959-es Formula–1 monacói nagydíj
Előző nagydíj:
nem rendeztek
Formula–1 marokkói nagydíj Következő nagydíj:
nem rendeztek