1963-as Formula–1 olasz nagydíj
Az 1963-as Formula–1-es világbajnokság tizedik futama az olasz nagydíj volt.
 1963-as olasz nagydíj | |
| Az évad 7. versenye a 10-ből az 1963-as Formula–1 világbajnokságon. | |
 | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 1963. szeptember 8. |
| Hivatalos elnevezés | XXXIV. Gran Premio d'Italia |
| Helyszín | Autodromo Nazionale di Monza, Monza, Olaszország |
| Versenypálya | 5,750 km |
| Táv | 494,500 km |
| Körök | 86 |
| Időjárás | meleg, napos |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző | .svg){kind=small} John Surtees(Ferrari) |
| Idő | 1:37,3 |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző | Jim Clark (Lotus-Climax) |
| Idő | 1:38,9 (60. a(z) 86-ból) |
| Dobogó | |
| Első | Jim Clark (Lotus-Climax) |
| Második |  Richie Ginther(BRM) |
| Harmadik |  Bruce McLaren(Cooper-Climax) |
Futam szerkesztés
Úgy tervezték, hogy az olasz nagydíjon az ovál pályát is belekombinálják a monzai versenybe, de pénteken délután úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból tanácsosabb lenne mégiscsak a rövidebb pályán megrendezni a futamot. A verseny előtt néhány változás történt a pilóták körében. A Ferrari Lorenzo Bandinivel helyettesítette a Nürburgringen megsérült Willy Mairesse-t, aki helyére Tino Brambillát ültették a Scuderia Centro Sudnál. A Lotus színeiben versenyző Trevor Taylor látványos balesetet szenvedett a világbajnokság keretein kívül megrendezett ennai Földközi-tengeri Nagydíjon, és mivel a csapat tartalékpilótája, Peter Arundell egy másik versenyen indult, így az alakulat Mike Spence-t tette meg Clark csapattársául.
Az időmérőn Chris Amon látványos balesetet szenvedett, aminek következtében súlyos sérüléseket szenvedett. John Surtees szerezte meg a pole pozíciót új Ferrarijával, mellőle Graham Hill indulhatott az első sorból. Clark és Richie Ginther a harmadik, illetve a negyedik rajtkockából kezdhette meg a futamot. Clark és Hill egymás mellett haladva kezdték meg a futamot. Az első kör végére Hill a skót elé került, de Surtees és a harmadik helyre visszaeső Clark folyamatosan támadta. A 4. körben Surtees vette át a vezetést, Clark pedig feljött a második pozícióba. Mindketten előnyt szereztek Hill-lel szemben, de Surtees versenye a 17. körben a motor meghibásodása miatt véget ért. Clark kissé visszaesett, s Hill és Dan Gurney mellett izgalmas csatát folytatott az élen. Hillnek azonban gondja akadt a kuplunggal, ezért kénytelen volt kiszállni a vezető helyért zajló küzdelemből. Amikor az amerikai az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt a 65. körben kiállt, Clark visszavehetett a tempóból, ami azt eredményezte, hogy Ginther visszavehette tőle a körét, és több mint másfél perc hátrányban másodikként haladt át a célvonalon. A dobogó legalsó fokára a Cooperes Bruce McLaren állhatott fel, miután Jack Brabhamnek, Jo Bonniernek és Innes Irelandnak is gondjai akadtak az autójukkal az utolsó körökben. Annak ellenére, hogy nem fejezte be a versenyt, Irelandot a negyedik, Brabhamet az ötödik, Tony Maggst pedig a hatodik helyen klasszifikálták.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Statisztikák szerkesztés
Vezető helyen:
- Graham Hill: 13 (1-3 / 24-26 / 29-30 / 32 / 34-35 / 39 / 41)
- John Surtees: 13 (4-16)
- Jim Clark: 48 (17-22 / 28 / 36 / 40 / 42-43 / 45 / 47-51 / 56-86)
- Dan Gurney: 12 (23 / 27 / 31 / 33 / 37-38 / 44 / 46 / 52-55)
Jim Clark 8. győzelme, 10. leggyorsabb köre, John Surtees 3. pole-pozíciója.
- Lotus 13. győzelme.
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Dávid Sándor: A Forma-1 világbajnokság története Sportpropaganda 1986 ISBN 963-7543-38-4
| Előző nagydíj: 1963-as Formula–1 német nagydíj |
FIA 1963-as Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1963-as Formula–1 amerikai nagydíj |
| Előző nagydíj: 1962-es Formula–1 olasz nagydíj |
Formula–1 olasz nagydíj | Következő nagydíj: 1964-es Formula–1 olasz nagydíj |
