1964-es Formula–1 mexikói nagydíj

autóverseny-futam

Az 1964-es Formula–1-es világbajnokság szezonzáró futama a mexikói nagydíj volt.

Mexikó 1964-es mexikói nagydíj
Az évad 10. versenye a 10-ből
az 1964-es Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum1964. október 25.
Hivatalos elnevezés III. Gran Premio de Mexico
Helyszín Autódromo Hermanos Rodríguez, Mexikóváros, Mexikó
Versenypálya5,000 km
Táv325,000 km
Körök 65
Pole-pozíció
VersenyzőUK Jim Clark
(Lotus-Climax)
Idő 1:57,24
Leggyorsabb kör
VersenyzőUK Jim Clark
(Lotus-Climax)
Idő1:58,37 (?. a(z) 65-ből)
Dobogó
ElsőUSA Dan Gurney
(Brabham-Climax)
MásodikUK John Surtees
(Ferrari)
HarmadikOlaszország Lorenzo Bandini
(Ferrari)

Futam szerkesztés

A szezonzáró mexikói nagydíjon Clark indult az első helyről, Gurney, Bandini és Surtees előtt.

A skót bajnoki esélyei jelentősen megnőttek, amikor a rajt után megtartotta a vezetést, míg riválisai jelentősen visszaestek. Hill sisakja megsérülése miatt a tizedik, Surtees kihagyó motorja (később megjavult) miatt a tizenharmadik helyre esett vissza, de mindketten vissza tudtak zárkózni az élmezőnybe. Hill a 12. körben szerezte meg a címéhez szükséges harmadik helyet. A mögötte haladó Bandini megpróbálta megelőzni Hillt, de a hajtűkanyarban nekiütközött, mindketten kicsúsztak, így Surteesé lett a harmadik hely. Bár mindketten vissza tudtak állni (Bandini később visszaelőzte Surteest), Hill a BRM sérült kipufogói miatt kiállt a boxba, címe innentől kezdve riválisai helyezésén múlt. Úgy tűnt, az élen haladó Clark megszerzi második bajnoki címét, de hét körrel a leintés előtt a Lotusból olaj kezdett szivárogni, majd a motor az utolsó körben meg is állt. A versenyt így Dan Gurney nyerte. Bandini elengedte Surteest, aki így második helyével elegendő pontot szerzett, hogy világbajnok legyen.

A 40 pontos John Surtees az egyetlen versenyző, aki a Gyorsaságimotoros-világbajnokságban és a Formula–1-ben egyaránt bajnok lett. Graham Hill második, Jim Clark harmadik lett a bajnokságban. A konstruktőri versenyt a Ferrari nyerte a BRM és a Lotus-Climax előtt.

Helyezés # Versenyző Csapat/Motor Futott körök Idő/Kiesés oka Rajthely Pontszám
1 6   Dan Gurney Brabham-Climax 65 2:09'50,32 2 9
2 7   John Surtees Ferrari 65 + 1'08,94 4 6
3 8   Lorenzo Bandini Ferrari 65 + 1'09,63 3 4
4 2   Mike Spence Lotus-Climax 65 + 1'21,86 5 3
5 1   Jim Clark Lotus-Climax 64 Motorhiba 1 2
6 18   Pedro Rodríguez Ferrari 64 + 1 kör 9 1
7 9   Bruce McLaren Cooper-Climax 64 + 1 kör 10
8 4   Richie Ginther BRM 64 + 1 kör 11
9 10   Phil Hill Cooper-Climax 63 Motorhiba 15
10 17   Moisés Solana Lotus-Climax 63 + 2 kör 14
11 3   Graham Hill BRM 63 + 2 kör 6
12 11   Innes Ireland BRP-BRM 61 + 4 kör 16
13 23   Hap Sharp Brabham-BRM 60 + 5 kör 19
14 15   Chris Amon Lotus-BRM 46 Váltó 12
15 5   Jack Brabham Brabham-Climax 44 Elektronika 7
16 14   Mike Hailwood Lotus-BRM 12 Motor túlmelegedés 17
17 22   Jo Siffert Brabham-BRM 11 Üzemanyag-pumpa 13
18 16   Jo Bonnier Brabham-Climax 9 Felfüggesztés 8
19 12   Trevor Taylor BRP-BRM 6 Motor túlmelegedés 18

A világbajnokság végeredménye szerkesztés

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1.   John Surtees 40 1.   Ferrari 45 (49)
2.   Graham Hill 39 (41) 2.   BRM 42 (51)
3.   Jim Clark 32 3.   Lotus-Climax 37 (40)
4.   Lorenzo Bandini 23 4.   Brabham-Climax 30
5.   Richie Ginther 23 5.   Cooper-Climax 16
6.   Dan Gurney 19 6.   Brabham-BRM 7
7.   Bruce McLaren 13 7.   BRP-BRM 5
8.   Jack Brabham 11 8.   Lotus-BRM 3
9.   Peter Arundell 11 9.   Derrington-Francis-ATS 0
10.   Jo Siffert 7 10.   Honda 0

(A teljes lista)

Statisztikák szerkesztés

Vezető helyen:

  • Jim Clark: 63 (1-63)
  • Dan Gurney: 2 (64-65)

Dan Gurney 3. győzelme, Jim Clark 18. pole-pozíciója, 17. leggyorsabb köre.

Források szerkesztés

Előző nagydíj:
1964-es Formula–1 amerikai nagydíj
FIA 1964-es Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
1965-ös Formula–1 dél-afrikai nagydíj
Előző nagydíj:
1963-as Formula–1 mexikói nagydíj
Formula–1 mexikói nagydíj Következő nagydíj:
1965-ös Formula–1 mexikói nagydíj