1969-es Eurovíziós Dalfesztivál

14. Eurovíziós Dalfesztivál, Spanyolország


Az 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizennegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Spanyolország fővárosa, Madrid adott otthont. A helyszín a madridi Teatro Real volt.

1969-es Eurovíziós Dalfesztivál
Teatro Real, Madrid, Spanyolország Spanyolország
Döntő 1969. március 29.
Műsorvezető Laurita Valenzuela
Rendező
csatorna
Spanyolország TVE
Győztes dal Spanyolország Salomé (Vivo cantando)
Egyesült Királyság Lulu (Boom Bang-a-Bang)
Hollandia Lenny Kuhr (De troubadour)
Franciaország Frida Boccara (Un jour, un enfant)
Magyar versenyző
Szavazási rendszer Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak.
Indulók száma 16
Először
részt vevő
országok
Visszatérő
országok
Visszalépő
országok
Ausztria Ausztria
Nulla pontos
dal
Meghívott előadók
Előző
Következő
◄1968
1970►
SablonWikidataSegítség

A résztvevők szerkesztés

Először fordult elő, hogy egy ország politikai okok miatt maradt távol: Ausztria Spanyolország diktátora, Francisco Franco elleni tüntetésként nem indult el a versenyen, így tizenhat dal versenyzett ebben az évben.[1]

A Monacót képviselő Jean Jacques, mindössze 12 éves volt, így ő a verseny történetének egyik legfiatalabb résztvevője.

Másodszor vett részt a versenyen a portugál Simone de Oliveira, a Luxemburgot képviselő Romuald Figuier (bár 1964-ben Monacót képviselte), és az 1960-ban Svédországot képviselő Siw Malmkvist (aki ebben az évben a német színeket képviselte), míg a norvég Kirsti Sparboe már harmadszor vett részt.

Liechtenstein is csatlakozni akart a versenyhez, de ez nem volt megoldható, mivel az ország nem volt az EBU tagja, és nem rendelkezett saját műsorsugárzóval sem. Emellett érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály, ami szerint a liechtensteini dalnak német nyelvűnek kellett volna lennie. Vetty "Un beau matin" című dala pedig francia nyelvű volt.

A verseny szerkesztés

A szürrealista spanyol művészt, Salvador Dalít felkérték, hogy vegyen részt a verseny színpadra vitelében. A Dalí által készített látványos fémszobor a színpad közepén kapott helyet.

Helyszíni riportok szerint a fiatal műsorvezetőnő, Laurita Valenzuela a verseny kezdete előtt megkérdezte az EBU jelenlévő felügyelőjét, Clifford Brownt, hogy mi a teendő, ha döntetlen az eredmény. Brown megnyugtatta, hogy erre még sosem került sor, és nem is fog. Miután a verseny négyes holtversennyel zárult, Valenzuela élcelődve kérdezte Brownt, hogy ilyenkor ki is pontosan a győztes.

A versenyt Chilében, Brazíliában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Magyarországon is közvetítették, annak ellenére, hogy ezek az országok nem vettek részt. A műsorvezetőnő rájuk is gondolt nyitó beszédében, és "Jó estét!" felkiáltással a magyar nézőket is köszöntötte.[2]

A szavazás szerkesztés

A szavazás ugyanúgy zajlott, mint az előző években: a részt vevő országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Jugoszlávia volt az első szavazó, és Finnország az utolsó.

A szavazás során összesen öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után még Németország állt az élre, ám az Egyesült Királyság rögtön átvette a vezetést. Ezután a brit, a francia és a spanyol dal felváltva állt az élre. Hollandia csak a tizennegyedikként szavazó francia zsűritől kapott hat pontnak köszönhetően csatlakozott az élbolyhoz. Az utolsó előtti zsűri pontjai után három ország holtversenyben állt az élen, majd a finn zsűritől kapott egy pontnak köszönhetően csatlakozott hozzájuk a brit dal is, így végül négyes holtversennyel ért véget a pontosztás. Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság és a házigazda Spanyolország egyaránt tizennyolc ponttal állt az élen. Mivel a szabályok nem tértek ki arra, hogy mi a teendő döntetlen esetén, mind a négy országot győztesként hirdették ki. Ha a döntetlenre vonatkozó – később bevezetésre kerülő – szabály érvényben lett volna, akkor Franciaország nyert volna.

A négy ország mindegyike már korábban is nyert. Franciaország lett az első ország, amely négyszer is megnyerte a versenyt, Hollandia harmadszor győzött, az Egyesült Királyság és Spanyolország másodszor. Spanyolország lett az első ország, mely egymást követő két évben tudott diadalmaskodni.

Érdekesség, hogy az EBU 2012. április 1-jén, tréfaként egy cikket tett közzé a hivatalos oldalán, miszerint kiválasztják, ki a valódi győztes.[3]

Probléma adódott abból, hogy a győzteseknek szánt érmekből nem volt elég a helyszínen. Szerencsére pont négy volt, így legalább az énekesek kaptak. A dalszerzőknek és szövegíróknak később küldték el a plaketteket.[1]

Az eredménnyel sok ország elégedetlen volt, emiatt a következő, 1970-es versenytől többen visszaléptek, és a szavazási rendszer megváltoztatását szorgalmazták.[1]

Eredmények szerkesztés

# Ország Nyelv Előadó Dal Magyar fordítás Helyezés Pontszám
01   Jugoszlávia szerbhorvát[a] Ivan & 3M Pozdrav svijetu Üdvözlet a világnak 13. 5
02   Luxemburg francia Romuald Catherine Katarina 11. 7
03   Spanyolország spanyol Salomé Vivo cantando Az éneklésnek élek 1. 18
04   Monaco francia Jean Jacques Maman, Maman Anya, anya 6. 11
05   Írország angol Muriel Day The Wages of Love A szerelem ára 7. 10
06   Olaszország olasz Iva Zanicchi Due grosse lacrime bianche Két nagy fehér könny 13. 5
07   Egyesült Királyság angol Lulu Boom Bang-a-Bang Bumm beng beng 1. 18
08   Hollandia holland Lenny Kuhr De troubadour A trubadúr 1. 18
09   Svédország svéd Tommy Körberg Judy, min vän Barátom, Judy 9. 8
10   Belgium holland Louis Neefs Jennifer Jennings 7. 10
11   Svájc német[b] Paola del Medico Bonjour, Bonjour Jó napot, jó napot 5. 13
12   Norvégia norvég Kirsti Sparboe Oj, oj, oj, så glad jeg skal bli Jaj, jaj, jaj, milyen boldog leszek 16. 1
13   Németország német Siw Malmkvist Primaballerina Balett-táncos 9. 8
14   Franciaország francia Frida Boccara Un jour, un enfant Egy nap, egy gyermek 1. 18
15   Portugália portugál Simone de Oliveira Desfolhada portuguesa Portugál kukoricafosztás 15. 4
16   Finnország finn Jarkko & Laura Kuin silloin ennen Úgy, mint akkor 12. 6
1.a: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést spanyol, német, francia, angol, holland, olasz, orosz, illetve finn nyelven is.
2.b: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést francia nyelven is.

Ponttáblázat szerkesztés

Zsűrik
Össz                                
  Jugoszlávia 5 1 1 3
  Luxemburg 7 1 3 1 1 1
  Spanyolország 18 1 2 3 1 3 1 3 2 2
  Monaco 11 2 4 2 2 1
  Írország 10 1 1 1 3 1 3
  Olaszország 5 1 1 1 1 1
  Egyesült Királyság 18 2 4 3 1 5 1 1 1
  Hollandia 18 2 1 3 1 4 1 6
  Svédország 8 1 3 1 3
  Belgium 10 2 3 1 2 2
  Svájc 13 2 3 2 1 1 2 2
  Norvégia 1 1
  Németország 8 3 2 1 1 1
  Franciaország 18 1 2 4 4 2 1 1 1 2
  Portugália 4 2 1 1
  Finnország 6 1 1 1 1 1 1

Visszatérő előadók szerkesztés

Előadó Ország Előző év(ek)
Romuald Figuier   Luxemburg 1964 (Monaco színeiben)
Louis Neefs   Belgium 1967
Kirsti Sparboe   Norvégia 1965, 1967
Siw Malmkvist   Németország 1960 (Svédország színeiben)
Simone de Oliveira   Portugália 1965

Térkép szerkesztés

 
  Részt vevő országok
  Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1969-es Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.