Főmenü megnyitása

Az 1974-es Formula–1-es szezon volt a 25. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1974. január 13-ától október 6-áig tartott.

1974-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Fittipaldi a brit nagydíjon a McLarennel
Fittipaldi a brit nagydíjon a McLarennel
Egyéni világbajnok
Brazil Emerson Fittipaldi55
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren73

 ← 1973
1975 → 

A harmadik világbajnoki címe után visszavonult Jackie Stewart helyére Emerson Fittipaldi, Clay Regazzoni, Jody Scheckter és Niki Lauda pályázott. Az idény a McLaren és a Ferrari izgalmas párharcát hozta, Fittipaldival és Regazzonival az élen. Bár Lauda kilencszer indult a pole-pozícióból, csak két futamot nyert meg.

Márciusban, a Kyalami pályán tesztelés közben Peter Revson, az utolsó versenyen pedig Helmut Koinigg szenvedett halálos balesetet.

A világbajnoki cím sorsa csak az utolsó versenyen dőlt el, ahova Regazzoni és Fittipaldi pontegyenlőséggel érkezett. Fittipaldi negyedik helyével megszerezte pályafutása második, a McLarennek pedig az első világbajnoki címét.

Az 1974-es évad volt az első bajnokság, amelyen futamról futamra minden versenyző állandó rajtszámmal indult (ezt az előző év közepén vezették be).

Tartalomjegyzék

FutamokSzerkesztés

Az évadnyitó argentin nagydíj időmérő edzésén Ronnie Peterson autózta a legjobb időt a Lotusszal, Regazzoni és Fittipaldi előtt. A rajtot követően Peterson vezetett, míg Regazzoni megcsúszott, káoszt okozva ezzel. Fittipaldit a csapattárs Mike Hailwood ütötte meg, és két kört veszített, amíg szerelői autóját javították. A második helyen haladó James Hunt még az első körben megcsúszott, a második hely Carlos Reutemanné (Brabham) lett. Reutemann megelőzte Petersont a harmadik körben, a svéd pedig hamarosan kiesett fékprobléma miatt. Ennek eredményeképp két McLaren: Hailwood és Denny Hulme haladt a második és harmadik helyen. Hailwoodot Hulme, Jacky Ickx (Lotus), Lauda és Regazzoni is megelőzte, majd Ickx defektet kapott a verseny közepén. Hulme az utolsó előtti körben megelőzte a motorproblémával küzdő Reutemannt, akinek végül elfogyott az üzemanyaga a leintés előtt. A versenyt Hulme nyerte Lauda és Regazzoni előtt.

 
Brabham BT44

Fittipaldi hazai közönség előtt megszerezte a pole-t Brazíliában, Reutemannt és Laudát megelőzve. Reutemann, argentínai balszerencséjét követően megszerezte a vezetést a rajtnál, másodiknak Peterson jött fel. Reutemann csak rövid ideig vezette a versenyt, a 4. körben Peterson és Fittipaldi is megelőzte. A következő 12 körben Peterson a korábbi csapattárs Fittipaldival harcolt, míg a svéd lassúdefektet nem kapott. Fittipaldi ezzel az élre állt és győzött, míg Petersont többen megelőzték. Regazzoni második, Ickx harmadik lett.

Két hónapos szünet után a mezőny Dél-Afrikába érkezett, ahol Laudáé lett a pole. A második helyről José Carlos Pace (Surtees), a harmadikról Arturo Merzario (Iso-Marlboro) indult. Az edzésen Peter Revson autójának meghibásodott az első felfüggesztése, és halálos balesetet szenvedett, miután átrepült a korláton a Shadowjával. Életét már nem tudták megmenteni. A rajt után Lauda megtartotta az első helyet míg Pace és Merzario hamar hátraesett a mezőnyben. Reutemann feljött másodiknak, a 10. körben pedig megelőzte Laudát, és az első helyet a délután hátralévő részében megtartotta. Lauda és Regazzoni a verseny végén kiestek, Jean-Pierre Beltoise lett a második (BRM), Hailwood a harmadik.

 
BRM P201

Az első európai verseny a spanyol nagydíj volt, a pole-ból Lauda indult, Peterson és Regazzoni előtt. A verseny napján, száradó pályán, Petersonnak sikerült megelőznie Laudát, majd Regazzoni és Ickx is követték. A Lotusok és Ferrarik harca Peterson motorhibájáig tartott, majd Ickx autójáról leesett egy kerék, miután a belga slickekre váltott a boxban. Lauda megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, Regazzoni második helyének köszönhetően a Ferrari kettős győzelmet aratott. Fittipaldi ért célba a harmadik helyen.

Belgiumban Regazzoninak köszönhetően ismét Ferrari indult az első helyről, Scheckter a második, Lauda a harmadik helyet szerezte meg. A verseny elején Regazzoni vezetett, míg Fittipaldi másodiknak jött fel az első kör végére. Később Lauda megelőzte Schecktert a harmadik helyért, végül második lett, mivel Regazzoni egy rosszul sikerült lekörözés miatt a fűre hajtott. A futamgyőzelem Emerson Fittipaldié lett.

 
Lotus 76

Monacóban a két Ferrarié: Niki Laudáé és Clay Regazzonié lett az első két rajthely, és vezették a versenyt. Regazzoni az élen autózva a Rascasse kanyarban hibázott és több pozíciót veszített. Peterson Reutemannal való ütközése után a 6. helyről a vezető Lauda mögé küzdötte fel magát. Az osztrák gyújtásprobléma miatt a 32. körben kiesett, így Peterson nyerte a 78 körös versenyt. Jody Scheckter második, Jean-Pierre Jarier harmadik lett.

Svédországban a két Tyrrell szerezte meg az első sort, Patrick Depailler és Jody Scheckter sorrendben. A Ferrari versenyzői, Niki Lauda és Clay Regazzoni a második sorba kvalifikálták magukat. A rajtnál Scheckter vette át a vezetést, Peterson pedig sikerült Depailler-t is megelőznie. Őket Lauda, Regazzoni és Reutemann követte. Az első néhány körben a sorrend nem változott, míg a 9. körben Peterson Lotusa a féltengely meghibásodása miatt meg nem állt. A 24. körben Regazzoni váltóhiba miatt kiállni kényszerült, így Hunté lett a negyedik pozíció, mivel néhány körrel korábban megelőzte Reutemann-t. Az argentin a 31. körben olajszivárgás miatt kiállt, és Fittipaldi lépett fel az ötödik helyre, akit Hulme követett. Az 57. körben Hulme-nak eltörött a felfüggesztése, így a helyét Vittorio Brambilla örökölte. Lauda hátsó felfüggesztése is meghibásodott, ezért az autót egyre nehezebben lehetett vezetni, lehetővé téve az előzést Hunt számára a 66. körben. Néhány körrel később Lauda váltóhiba miatt feladta a versenyt. A brit ezután üldözőbe vette a Tyrrelleket, de már nem sikerült megelőznie őket. Scheckter megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, aki mögött szorosan Depailler végzett. A dobogó legalsó fokára Hunt állhatott fel. A további pontszerzők Fittipaldi, Jean-Pierre Jarier és Graham Hill voltak.

Hollandiában Lauda megszerezte negyedik pole-ját Regazzoni, Fittipaldi és Hailwood előtt. Lauda a rajttól kezdve vezette a versenyt, míg Hailwood feljött másodiknak. Regazzoni két körrel később visszavette a második helyet, Hailwood McLarenjét ezután Depailler és Fittipaldi is megelőzte. Lauda győzött Regazzoni előtt, Fittipaldi pedig harmadik lett, miután megelőzte a túlkormányzott autójával küzdő Depailler-t.

Franciaországban is Lauda szerezte meg a pole-t, ezúttal Peterson és Pryce előtt. A rajtnál az első két versenyző megtartotta helyezését, míg Pryce Hunttal és Reutemannal ütközött össze. Mindannyian kiestek, így Regazzonié lett a harmadik hely. Lauda és Peterson a verseny elején még harcolt az elsőségért, de később az osztráknak vibrációval kellett megküzdenie. Peterson így le tudta hagyni ellenfelét és 20 másodperc előnnyel győzött. Lauda célba ért másodikként, Regazzoni harmadik lett.

 
Tyrrell 007

A brit nagydíjon Lauda szokásosan a pole-ból indult, Peterson és Scheckter előtt. A rajtnál az osztrák megtartotta a vezetést, míg Peterson Scheckter és Regazzoni mögé került. Az első négy sorrendje a verseny feléig változatlan maradt, amikor Regazzoni és Peterson a boxba hajtott, miután törmeléken hajtottak át. A verseny végén Lauda defektet kapott, a vezetés Scheckteré lett, aki könnyedén győzött Fittipaldi és Ickx előtt.

A bajnokság kétharmadánál nagyon szoros, négyesélyes verseny alakult ki Lauda, Regazzoni, Fittipaldi és Scheckter előtt.

A német nagydíjon Lauda-Regazzoni sorrendben a Ferrarié lett az első sor, a másik két bajnoki esélyes a második sorból indult. Regazzoni szerezte meg a vezetést a rajtnál, míg Lauda és Scheckter összeütközött, az osztráknak emiatt fel kellett adnia a versenyt. Fittipaldi defektet kapott, ki kellett állnia a boxba. Regazzoni győzött (így átvette a vezetést a bajnokságban), Scheckter második, Reutemann harmadik lett.

Lauda a hazai közönség előtt megszerezte sorozatban az ötödik pole-pozíciót, mögüle Reutemann és Fittipaldi indult. A rajt után Reutemann állt az élre, míg Regazzoni Pace mögé került, de a ferraris hamar visszaelőzte a brazilt. Scheckter, majd ezt követően Lauda és Fittipaldi is kiesett a versenyből, mindhárman motorhiba miatt. Regazzoni a második helyen haladt, amikor lassúdefektet kapott, végül ötödik helyével két pontot szerzett, míg riválisai egyet sem. Reutemanné lett a győzelem, Denny Hulme második, Hunt harmadik lett.

 
Ferrari 312B3

A Ferrari szurkolóinak örömére Lauda Monzában is az első helyről indulhatott, megelőzve Reutemann és Pace Brabhamjeit. A rajt után az első három versenyző sorrendje nem változott, később azonban Regazzoni feljött a második helyre. Az első két helyen a Ferrarik haladtak, de Lauda autójából víz kezdett szivárogni (az osztrák emiatt kiesett), így az élre Regazzoni került. 10 körrel később a svájcinak is fel kellett adnia a versenyt motorhiba miatt, így Petersoné lett a győzelem. Fittipaldi második, Scheckter harmadik lett.

Az utolsó előtti nagydíjat Kanadában rendezték, ahol Fittipaldi szerezte meg a pole-t, Lauda és Scheckter előtt. A rajtnál Lauda megelőzte brazil vetélytársát, a mezőny élén a négy világbajnoki esélyes haladt Lauda-Fittipaldi-Scheckter-Regazzoni sorrendben. Később Scheckter összetörte autóját fékhiba miatt, majd Lauda is balesetet szenvedett, miután törmeléken hajtott (elveszítve ezzel világbajnoki esélyét). Fittipaldi nyerte a versenyt Regazzoni és Peterson előtt.

Az utolsó futam előtt Fittipaldi és Regazzoni ugyanannyi ponttal rendelkezett, míg Scheckter 7 ponttal volt lemaradva tőlük.

Az Egyesült Államokban Reutemann szerezte meg a pole-t Hunt előtt, a harmadik helyről Mario Andretti indult a Parnelli csapat autójával. Scheckter a hatodik, Fittipaldi a nyolcadik, Regazzoni a kilencedik helyről indult csak. A rajtnál Andretti állva maradt a rajtrácson, a harmadik helyre Pace jött fel. Míg az első három eltávolodott a mezőnytől, Lauda igyekezettt feltartani Schecktert és Fittipaldit, hogy Regazzoninak segítsen. Ő azonban autója nehéz vezethetősége miatt egyre hátrébb került a mezőnyben (kétszer is kiállt kereket cserélni, több körös hátrányban ért célba). Lauda és Scheckter is kiesett a verseny közepén, ezáltal Fittipaldi a negyedik helyre jött fel. Pace 4 körrel a leintés előtt megelőzte Huntot, így Reutemann mögött célbaérve, kettős győzelemhez segítette a Brabham csapatot. Hunt harmadik lett, Fittipaldi negyedik helyével pedig 1974 világbajnoka lett, 3 ponttal megelőzve Regazzonit. A konstruktőri versenyt 73 ponttal a McLaren nyerte a Ferrari (65) és a Tyrrell (52) előtt.

A versenyt beárnyékolta az osztrák Helmut Koinigg halála, aki a korlátnak ütközött, miután defektet kapott a 10. körben.

NagydíjakSzerkesztés

# Verseny Dátum Pálya Pályarajz Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
236   argentin nagydíj Január 13. Oscar Gálvez     Denny Hulme   McLaren-Ford Összefoglaló
237   brazil nagydíj Január 27. Interlagos     Emerson Fittipaldi   McLaren-Ford Összefoglaló
238   dél-afrikai nagydíj Március 30. Kyalami     Carlos Reutemann   Brabham-Ford Összefoglaló
239   spanyol nagydíj Április 28. Jarama     Niki Lauda   Ferrari Összefoglaló
240   belga nagydíj Május 12. Nivelles     Emerson Fittipaldi   McLaren-Ford Összefoglaló
241   monacói nagydíj Május 26. Monaco     Ronnie Peterson   Lotus-Ford Összefoglaló
242   svéd nagydíj Június 9. Scandinavian Raceway     Jody Scheckter   Tyrrell-Ford Összefoglaló
243   holland nagydíj Június 23. Zandvoort     Niki Lauda   Ferrari Összefoglaló
244   francia nagydíj Július 7. Dijon     Ronnie Peterson   Lotus-Ford Összefoglaló
245   brit nagydíj Július 20. Brands Hatch     Jody Scheckter   Tyrrell-Ford Összefoglaló
246   német nagydíj Augusztus 4. Nürburgring     Clay Regazzoni   Ferrari Összefoglaló
247   osztrák nagydíj Augusztus 18. Österreichring     Carlos Reutemann   Brabham-Ford Összefoglaló
248   olasz nagydíj Szeptember 8. Monza     Ronnie Peterson   Lotus-Ford Összefoglaló
249   kanadai nagydíj Szeptember 22. Mosport     Emerson Fittipaldi   McLaren-Ford Összefoglaló
250   amerikai nagydíj Október 6. Watkins Glen     Carlos Reutemann   Brabham-Ford Összefoglaló

A bajnokság végeredményeSzerkesztés

VersenyzőkSzerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző ARG
 
BRA
 
RSA
 
ESP
 
BEL
 
MON
 
SWE
 
NED
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
AUT
 
ITA
 
CAN
 
USA
 
Pontszám
1   Emerson Fittipaldi 10 1 7 3 1 5 4 3 Ki 2 Ki Ki 2 1 4 55
2   Clay Regazzoni 3 2 Ki 2 4 4 Ki 2 3 4 1 5 Ki 2 11 52
3   Jody Scheckter Ki 13 8 5 3 2 1 5 4 1 2 Ki 3 Ki Ki 45
4   Niki Lauda 2 Ki 16 1 2 Ki Ki 1 2 5 Ki Ki Ki Ki Ki 38
5   Ronnie Peterson 13 6 Ki Ki Ki 1 Ki 8 1 10 4 Ki 1 3 Ki 35
6   Carlos Reutemann 7 7 1 Ki Ki Ki Ki 12 Ki 6 3 1 Ki 9 1 32
7   Denny Hulme 1 12 9 6 6 Ki Ki Ki 6 7 Ki 2 6 6 Ki 20
8   James Hunt Ki 9 Ki 10 Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki 3 Ki 4 3 15
9   Patrick Depailler 6 8 4 8 Ki 9 2 6 8 Ki Ki Ki 11 5 6 14
10   Jacky Ickx Ki 3 Ki Ki Ki Ki Ki 11 5 3 5 Ki Ki 13 Ki 12
11   Mike Hailwood 4 5 3 9 7 Ki Ki 4 7 Ki 15 12
12   Carlos Pace Ki 4 11 13 Ki Ki Ki NK 9 12 Ki 5 8 2 11
13   Jean-Pierre Beltoise 5 10 2 Ki 5 Ki Ki Ki 10 12 Ki Ki Ki HN NK 10
14   Jean-Pierre Jarier Ki Ki Ki 13 3 5 Ki 12 Ki 8 8 Ki Ki 10 6
15   John Watson 12 Ki Ki 11 11 6 11 7 16 11 Ki 4 7 Ki 5 6
16   Hans-Joachim Stuck Ki Ki 5 4 Ki Ki Ki NK Ki 7 11 Ki Ki NK 5
17   Arturo Merzario Ki Ki 6 Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki Ki 4 Ki Ki 4
18   Graham Hill Ki 11 12 Ki 8 7 6 Ki 13 13 9 12 8 14 8 1
19   Tom Pryce Ki Ki Ki 8 6 Ki 10 Ki HN 1
20   Vittorio Brambilla 10 9 Ki 10 10 11 Ki 13 6 Ki NK Ki 1
21   Guy Edwards 11 Ki NK 12 8 7 Ki 15 NK 0
22   David Hobbs 7 9 0
23   Jochen Mass Ki 17 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14 Ki 16 7 0
24   Brian Redman 7 18 Ki 0
25   Mario Andretti 7 Kiz 0
26   Howden Ganley 8 Ki NK NK 0
27   Tom Belsø Ki NK 8 NK 0
28   Rikky von Opel Ki Ki NK 9 9 NK 0
29   Henri Pescarolo 9 14 18 12 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 10 Ki 0
30   Chris Amon Ki NK NK HN 9 0
31   Dieter Quester 9 0
32   Tim Schenken 14 10 Ki NK Ki Nk 10 Ki Kiz 0
33   Helmuth Koinigg NK 10 Ki 0
34   Rolf Stommelen Ki Ki 11 12 0
35   Derek Bell Nk 11 Nk NK NK 0
36   Mark Donohue 12 Ki 0
37   Ian Scheckter 13 NK 0
38   François Migault Ki 16 15 Ki 16 Ki Ki 14 HN NK Ki 0
39   Ian Ashley 14 HN NK NK 0
40   Gijs van Lennep 14 NK 0
41   Eddie Keizan 14 0
42   Richard Robarts Ki 15 17 NK 0
43   Vern Schuppan 15 Ki Ki Kiz NK NK Ki 0
44   Jacques Laffite Ki HN Ki 15 Ki 0
45   Teddy Pilette 17 0
46   Dave Charlton 19 0
  Peter Revson Ki Ki 0
  Leo Kinnunen NK Ki NK Nk NK NK 0
  Mike Wilds NK NK NK NK HN 0
  Gérard Larrousse Ki NK 0
  Paddy Driver Ki 0
  Reine Wisell Ki 0
  Bertil Roos Ki 0
  Peter Gethin Ki 0
  Eppie Wietzes Ki 0
  José Dolhem NK NK Vi 0
  Jean-Pierre Jabouille NK NK 0
  John Nicholson NK 0
  Lella Lombardi NK 0
  Larry Perkins NK 0
  Carlo Facetti NK 0
  David Purley NK 0
Helyezés Versenyző ARG
 
BRA
 
RSA
 
ESP
 
BEL
 
MON
 
SWE
 
NED
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
AUT
 
ITA
 
CAN
 
USA
 
Pontszám

KonstruktőrökSzerkesztés

Helyezés Gyártó Model Motor Gumi Győzelmek Dobogó Első rh. Leggy. kör Pont
1   McLaren-Ford M23 Ford Cosworth DFV G 4 10 2 1 73(75)
2   Ferrari 312B3 Ferrari 001/11 G 3 12 10 6 65
3   Tyrrell-Ford 005
006
007
Ford Cosworth DFV G 2 7 1 3 52
4   Lotus-Ford 72E
76
Ford Cosworth DFV G 3 6 1 2 42
5   Brabham-Ford BT42
BT44
Ford Cosworth DFV G 3 5 1 3 35
6   Hesketh-Ford 308 Ford Cosworth DFV G 0 3 0 0 15
7   BRM P160E
P201
BRM P142 G 0 1 0 0 10
8   Shadow-Ford DN1
DN3
Ford Cosworth DFV G 0 1 0 0 7
9   March-Ford 741 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 6
10   Iso Marlboro-Ford FW
IR
Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 4
11   Surtees-Ford TS16 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 3
12   Lola-Ford T370 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 1
-   Token-Ford RJ02 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
-   Trojan-Ford T103 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
-   Team Penske-Ford PC1 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
-   Parnelli-Ford VPJ4 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
-   Lyncar-Ford 006 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
-   Ensign-Ford N173
N174
Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
-   Amon-Ford AF1 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0
-   Maki-Ford F101 Ford Cosworth DFV G 0 0 0 0 0

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1974-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.