1976-os sakkolimpia

22. sakkolimpia

A 22. nyílt és 7. női sakkolimpia 1976. október 26. és november 10. között Izraelben, Haifában került megrendezésre. Helyszíne a Dan Carmel Hotel volt. A versenyt politikai okokból bojkottálták az arab államok, amelyek a hivatalos olimpiával egyidejűleg egy nemhivatalos, úgynevezett anti-izraeli vagy ellenolimpiát szerveztek Tripoliban. A szocialista országok csapatai politikai okokból egyik versenyen sem vettek részt. Ez volt az első olyan olimpia, amelyen egy időben és egy helyszínen került megrendezésre a nyílt[1] és a női verseny. A hivatalos versenyt a nyílt kategóriában az Amerikai Egyesült Államok, a nőknél Izrael válogatottja nyerte.

22. nyílt és 7. női sakkolimpia
(1976)
(22nd Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Izrael
Dátumoktóber 26.november 10.
Csapatoknyílt: 48 csapat 286 versenyző
női: 23 csapat 90 versenyző
HelyszínekDan Carmel Hotel (Haifa rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédőnyílt:  Szovjetunió
női:  Szovjetunió
Győztesnyílt:  Amerikai Egyesült Államok
női:  Izrael

 ← 1974: Nizza1978: Buenos Aires → 

A résztvevőkSzerkesztés

A nyílt versenyen 48 ország 286 versenyzője, köztük 23 nemzetközi nagymester és 29 nemzetközi mester vett részt. A női versenyre 23 ország 90 versenyzője nevezett, akik között 1 női nemzetközi nagymester és 6 női nemzetközi mester volt.

A nyílt versenyen a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott, míg a női versenyen három játékos alkotott egy csapatot, és mellettük egy tartalékot lehetett nevezni. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A nyílt versenySzerkesztés

A sakkolimpiák történetében a versenyt első alkalommal rendezték svájci rendszerben, melynek keretében 13 fordulóra került sor. A sorsolást első alkalommal végezték számítógéppel.

A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a Buchholz-számítás döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

Az olimpiai bajnoki címre esélyesnek számító Szovjetunió, Magyarország és Jugoszlávia távollétében az Élő-pontszámok alapján az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Hollandia és Izrael számított a dobogóra esélyes csapatok közé.

A versenyt szoros küzdelemben az Amerikai Egyesült Államok csapata nyerte Hollandia és Anglia előtt.[2]

A nyílt verseny végeredményeSzerkesztés

Az első 10 helyezett csapat:

H. Csapat O.kód P[3] CsP[4] Buch.[5] + = - 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
1.   Amerikai Egyesült Államok USA 37 21 383.5 9 3 1 IRI
3
CHI
SCO
ITA
2
AUS
4
NED
ENG
2
ARG
GER
2
ISR
SUI
4
COL
3
WLS
2.   Hollandia NED 36½ 23 383.5 10 3 0 LUX
SCO
SUI
ARG
2
NOR
4
USA
ISR
3
ENG
2
CHI
SWE
GER
2
CAN
FIN
3
3.   Anglia ENG 35½ 22 385.5 9 4 0 NZL
FRA
4
ARG
GER
2
ITA
3
PHI
USA
2
NED
2
ISR
2
CAN
3
SWE
3
CHI
AUT
4.   Argentína ARG 33 20 389.5 9 2 2 VEN
4
ESP
ENG
NED
2
SUI
3
GER
PHI
3
USA
IRI
3
AUT
3
ISR
SWE
CAN
2
5.   NSZK GER 31 15 389.0 6 3 4 IRL
FIN
3
AUT
ENG
2
PHI
1
ARG
ESP
3
ISR
USA
2
IRI
4
NED
2
SUI
AUS
6.   Izrael ISR 29½ 17 392.5 8 1 4 URU
AUS
SWE
SUI
DEN
ESP
3
NED
1
GER
ENG
2
USA
½
ARG
PHI
3
PAR
7.   Svájc SUI 29 17 365.0 8 1 4 AHO
4
CAN
NED
ISR
ARG
1
CHI
½
DEN
THA
ESP
2
COL
3
USA
0
GER
FRA
8.   Kanada CAN 28½ 15 372.5 6 3 4 MNC
4
SUI
NOR
1
IRI
SCO
2
WLS
3
ITA
2
ESP
AUS
ENG
1
ISL
3
NED
ARG
2
9.   Spanyolország ESP 28½ 12 355.0 5 2 6 ISV
4
ARG
BEL
SWE
2
VEN
4
ISR
1
GER
1
CAN
SUI
2
CHI
NOR
AUS
SCO
10.   Kolumbia COL 28 14 352.5 6 2 5 PNG
SWE
ISL
VEN
FIN
PAR
2
FRA
3
SCO
NOR
2
SUI
1
AUT
3
USA
1
HON
3

Az egyéni legjobb pontszerzőkSzerkesztés

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyző teljesítményét emelték ki. Ezen az olimpián az egyéni teljesítményeket nem díjazták érmekkel.[6]

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
  Jan Timman   Hollandia 11 77,3
  William Hook   Brit Virgin-szigetek 10 13 76,9
  Anthony John Miles   Anglia 9 12 75
  Peter Bíyiasas   Kanada 10 75
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
  Gennadi Sosonko   Hollandia 6 8 75
  Tóth Béla   Olaszország 12 70,8
  Raymond Dennis Keene   Anglia 7 10 70
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
  Marcello Carrión   Dominikai Köztársaság 9 11 81,8
  Miguel Ángel Quinteros   Argentína 10½ 13 80,8
  Larry Melvyn Evans   Amerikai Egyesült Államok 7 9 77,8
  Vernon Small   Új-Zéland 7 9 77,8
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
  Michael Francis Stean   Anglia 8 68,8
  John Grantley Cooper   Wales 10 65
  Andreas Huss   Svájc 10 65
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
  Boris De Greiff   Kolumbia 7 78,6
  William James Lombardy   Amerikai Egyesült Államok 7 9 77,8
  Magnus Wahlborn   Svédország 9 72,2
  Gert Ligterink   Hollandia 9 72,2
  Georges Philippe   Luxemburg 9 72,2
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
  Kim Commons   Amerikai Egyesült Államok 9 83,3
  Paul Delaney   Írország 9 72,2
  Franciscus Kuijpers   Hollandia 5 7 71,4
  Luis Marcos Bronstein   Argentína 5 7 71,4

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményeiSzerkesztés

Amerikai Egyesült Államok[7]

  • Robert Byrne (2540) (+5 -1 =4) (2604)
  • Lubomir Kavalek (2540) (+3 −2 =3) (2486)
  • Larry Melvyn Evans (2540) (+5 −0 =4) (2626)
  • James edward Tarjan (2490) (+3 −2 =2) (2419)
  • William James Lombardy (2520) (+6 −1 =2) (2576)
  • Kim Commons (2420) (+6 −0 =3) (2594)

Hollandia

  • Jan Timman (2550) (+6 −0 =5) (2689)
  • Gennadi Sosonko (2505) (+4 -0 =4) (2632)
  • Jan Donner (2475) (+4 −1 =4) (2539)
  • Hans Ree (2420) (+3 −2 =3) (2424)
  • Gert Ligterink (2400) (+5 −1 =3) (2477)
  • Franciscus Kuijpers (2430) (+4 −1 =2) (2452)

Anglia

  • John Anthony Miles (2510) (+6 -0 =6) (2644)
  • Raymond Dennis Keene (2460) (+4 −0 =6) (2588)
  • William Roland Hartston (2445) (+5 −1 =3) (2555)
  • Michael Francis Steane (2420) (+3 −0 =5) (2554)
  • Andrew Jonathan Mestel (2390) (+2 −2 =2) (2328)
  • John Dennis Martin Nunn (2435) (+4 −2 =1) (2401)

A női verseny eredményeiSzerkesztés

A női verseny 23 csapatát 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első két helyezett jutott az „A” döntőbe, a 3–4. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben és a döntőkben is körmérkőzéses formában zajlott. A döntőbe jutott csapatok az elődöntőbeli egymás elleni eredményüket nem vitték tovább a döntőbe. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

Az elődöntők eredményeiSzerkesztés

A csoportSzerkesztés

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 Pont CSP B. + = -
1 A   Izrael × 2 3 9 7 18.25 3 1 0
2 A   Ausztrália × ½ 2 4 12.25 1 2 1
3 B   Argentína ½ × 1 3 8.25 1 1 2
4 B   Kolumbia 1 1 × 2 3 7.25 1 1 2
5 C   Ausztria 0 2 1 × 3 8.25 1 1 2

B csoportSzerkesztés

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP B + = -
1 A   Hollandia × 3 3 12½ 9 28.75 4 1 0
2 A   Dánia ½ × 3 3 6 15 2 2 1
3 B   Finnország ½ × 2 2 7 19.25 3 1 1
4 B   Kanada 1 × 2 5 15.75 1 3 1
5 C   Wales 0 0 ½ × 3 6.25 1 1 3
6 C   Japán 0 0 1 1 ½ × 0 0 0 0 5

C csoportSzerkesztés

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP Б + = -
1 A   Anglia × 2 3 12½ 10 32.5 5 0 0
2 A   Spanyolország ½ × 2 3 10½ 8 22 4 0 1
3 B   Franciaország 1 1 × 1 2 3 8 4 7 2 0 3
4 B   Olaszország ½ ½ 2 × 7 5 14.25 2 1 2
5 C   Svédország ½ ½ 1 ½ × 3 2 1.5 1 0 4
6 C   Új-Zéland 0 0 0 0 × 1 3.5 0 1 4

D csoportSzerkesztés

H. Döntő Csapat 1 2 3 4 5 6 Pont CSP B + = -
1 A   Amerikai Egyesült Államok × 3 2 2 3 11½ 9 28.75 4 1 0
2 A   NSZK × 2 ½ 3 7 22.75 3 1 1
3 B   Fülöp-szigetek 0 1 × 3 3 5 11.75 2 1 2
4 B   Írország 1 ½ × 3 4 8.75 1 2 2
5 C   Svájc 1 0 × 2 7 5 14.25 2 1 2
6 C   Skócia 0 0 0 0 1 × 1 0 0 0 0 5

Az „A” döntő végeredményeSzerkesztés

H. Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 Pont CsP B + = -
1   Izrael × 2 3 2 2 3 17 14 67 7 0 0
2   Anglia ½ × 2 1 11½ 8 38.5 3 2 2
3   Spanyolország 1 1 × ½ 2 3 11½ 7 28.75 3 1 3
4   Amerikai Egyesült Államok ½ × 0 2 10½ 8 36.75 3 2 2
5   Hollandia 0 ½ 3 × 6 28.25 1 4 2
6   NSZK 1 ½ 1 × 2 9 5 20.75 1 3 3
7   Ausztrália 1 2 ½ 1 × 1 4 20.75 1 2 4
8   Dánia 0 0 ½ 1 2 × 4 19 1 2 4

Az egyéni legjobb pontszerzőkSzerkesztés

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
  Alla Kusnyir   Izrael A 8 93,8
  Jana Hartston   Anglia A 9 11 81,8
  Smilja Vujosevic   Kanada B 11 68,2
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
  Nava Shterenberg   Kanada B 9 10 90
  Nieves García Vicente   Spanyolország A 11 86,4
  Vanda Veprek   Svájc C 10 75
  Luba Kristol   Izrael A 10 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
  Hyroko Maeda   Japán C 8 81,3
  Matilde Cazón   Argentína B 7 10 70
  Carla Wettstein   Svájc C 10 65
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
4. játékos (tartalék)
  Lea Nudelman   Izrael A 7 92,9
  Ada van der Giessen   Hollandia A 9 72,2
  Ruth Orton   Amerikai Egyesült Államok A 5 8 62,5

JegyzetekSzerkesztés

  1. A nyílt versenyen egyaránt indulhatott férfi és női versenyző.
  2. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  3. Pontszám
  4. Csapatpontszám
  5. A Buchholz-számítás szerinti érték
  6. Individual Medals (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. november 13.)
  7. A név után az Élő-pontszám, a nyert, a vesztett és a döntetlen játszmák száma és a teljesítményérték.

ForrásokSzerkesztés

  • Nyílt verseny: OlimpBase
  • Női verseny: OlimpBase
  • Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006

További információkSzerkesztés