Főmenü megnyitása

A német nagydíj volt az 1982-es Formula–1 világbajnokság tizenkettedik futama.

Németország 1982-es német nagydíj
Az évad 12. versenye a 16-ból
az 1982-es Formula–1 világbajnokságon.
Circuit Hokenheimring old.png
Versenyadatok
Dátum1982. augusztus 8.
Hivatalos elnevezés XLIV. Grosser Preis von Deutschland
Helyszín Hockenheimring, Németország
Versenypálya6,797 km
Táv305.865 km
Körök 45
Időjárás felhős, száraz
Pole-pozíció
VersenyzőFranciaország Didier Pironi
(Ferrari)
Idő 1:47.947
Leggyorsabb kör
VersenyzőBrazília Nelson Piquet
(Brabham-BMW)
Idő1:54.035 (7. a(z) 45-ből)
Dobogó
ElsőFranciaország Patrick Tambay
(Ferrari)
MásodikFranciaország René Arnoux
(Renault)
HarmadikFinnország Keke Rosberg
(Williams-Ford)

FutamSzerkesztés

A Hockenheimringet az előző évi nagydíj óta átépítették, két sikánt alakítottak át még lassúbbá. A versenyt megelőző esős napon Didier Pironi összeütközött Alain Prosttal. A súlyos baleset következményeképpen Pironi lábai olyannyira megsérültek, hogy nem ült többet Formula–1-es versenyautóba. A másnapi versenyen a Pironi által megszerzett első rajtkockát üresen hagyták, mivel hivatalosan nem vonult vissza a futamon való részvételtől. Nelson Piquet vezette a versenyt az Eliseo Salazarral való ütközéséig - amely az egyik új sikánban történt. Piquet a versenye végét jelentő koccanást követően kiugrott autójából és ütlegelni kezdte Salazart. Patrick Tambay nyerte meg a futamot René Arnoux és Keke Rosberg előtt, ez volt az első futamgyőzelme.

Helyezés # Versenyző Csapat/Motor Körök Idő/Kiesés oka Rajthely Pontszám
1 27   Patrick Tambay Ferrari 45 1:27:25,178 5 9
2 16   René Arnoux Renault 45 + 16,379 3 6
3 6   Keke Rosberg Williams-Ford 44 + 1 kör 9 4
4 3   Michele Alboreto Tyrrell-Ford 44 + 1 kör 7 3
5 23   Bruno Giacomelli Alfa Romeo 44 + 1 kör 11 2
6 29   Marc Surer Arrows-Ford 44 + 1 kör 26 1
7 4   Brian Henton Tyrrell-Ford 44 + 1 kör 17  
8 14   Roberto Guerrero Ensign-Ford 44 + 1 kör 21  
9 12   Nigel Mansell Lotus-Ford 43 + 2 kör 18  
10 35   Derek Warwick Toleman-Hart 43 + 2 kör 14  
11 20   Chico Serra Fittipaldi-Ford 43 + 2 kör 25  
Kiesett 7   John Watson McLaren-Ford 36 Kicsúszás 10  
Kiesett 26   Jacques Laffite Ligier-Matra 36 Meghajtás 15  
Kiesett 5   Derek Daly Williams-Ford 25 Motorhiba 19  
Kiesett 18   Raul Boesel March-Ford 22 Gumi 24  
Kiesett 11   Elio de Angelis Lotus-Ford 21 Meghajtás 13  
Kiesett 1   Nelson Piquet Brabham-BMW 18 Ütközés 4  
Kiesett 10   Eliseo Salazar ATS-Ford 17 Ütközés 22  
Kiesett 15   Alain Prost Renault 14 Gyújtás 2  
Kiesett 2   Riccardo Patrese Brabham-BMW 13 Motorhiba 6  
Kiesett 22   Andrea de Cesaris Alfa Romeo 9 Váltó 8  
Kiesett 25   Eddie Cheever Ligier-Matra 8 Üzemanyagrendszer 12  
Kiesett 30   Mauro Baldi Arrows-Ford 6 Üzemanyagrendszer 23  
Kiesett 31   Jean-Pierre Jarier Osella-Ford 3 Kormány 20  
Kiesett 9   Manfred Winkelhock ATS-Ford 3 Kuplung 16  
NI 28   Didier Pironi Ferrari 0 Gyakorlási baleset 1  
NK 33   Tommy Byrne Theodore-Ford    
NK 17   Rupert Keegan March-Ford    
NK 36   Teo Fabi Toleman-Hart        

A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny utánSzerkesztés

H Versenyzők Pont H Konstruktőrök Pont
1.   Didier Pironi 39 1.   Ferrari 58
2.   John Watson 30 2.   McLaren-Ford 54
3.   Keke Rosberg 27 3.   Renault 44
4.   Alain Prost 25 4.   Williams-Ford 40
5.   Niki Lauda 24 5.   Brabham-Ford 36
6.   Riccardo Patrese 19 6.   Lotus-Ford 20

StatisztikákSzerkesztés

Vezető helyen:

  • René Arnoux: 1 (1)
  • Nelson Piquet: 17 (2-18)
  • Patrick Tambay: 27 (19-45)

Patrick Tambay 1. győzelme, Didier Pironi 4. pole-pozíciója, Nelson Piquet 4. leggyorsabb köre.

ForrásokSzerkesztés