Főmenü megnyitása

Az 500 kilométeres mozgalom és a 2000 tonnás mozgalom korai sztahanovista kezdeményezések a magyar vasútnál, az 1940-es évek végén és az 1950-es években.

A mozgalom történeteSzerkesztés

1949 körül Magyarországon a vasúttársaságnak nem volt annyi mozdonya, amennyivel ki tudta volna elégíteni az ipar és a mezőgazdaság növekvő igényeit. A meghirdetett mozgalmak célja volt a meglévő mozdonypark fokozottabb kihasználásával a megváltozott teherszállítási igények kiszolgálása.[1]

A mozgalom a Szovjetunióból indult. Az ottani vasutasújságok – mások mellett a Gudok ('Duda') című lap – arról közölt cikksorozatot, hogy a Szovjetunióban a mozdonyok három-négyezer tonnás vasúti szerelvényeket is továbbítanak, és egy-egy mozdony huszonnégy óra alatti hasznos futásteljesítménye akár az ötszáz kilométert is eléri. A Magyar Államvasutaknál a 2000 tonnát, illetve a napi 500 kilométert tűzték ki célként. Ez azt jelentette, hogy az 1940-es évek második felében érvényben lévő forgalmi utasításokban szereplő terhelési értékek felső határait egyes mozdonytípusoknál 50-60%-kal kellett megemelni.[1]

1949. augusztus 15-én egy 411-es mozdony 2200 tonnát szállított Miskolc és Hatvan között megállás nélkül. A 2000 tonnás mozgalom ezt követően terjedt el szélesebb körben, kezdetben önkéntes jelentkezések és versenykihívások formájában. A mozgalomban részt vevő mozdonyvezetők ekkor még kilométer- és túlsúlypénzt kaptak. Később – a forgalmi utasítás módosításával – kötelezővé tették a mozgalomban való részvételt.[2]

Az 500 kilométeres mozgalom első mozdonya – a korabeli Filmhíradó szerint – 1950 márciusában indult útjára, Nyíregyháza és Budapest között, Lengyel József vezetésével.[3]

„Az ötvenes évek elején doktor Sántha [Kálmán] bebizonyította egyetemi előadásában, hogy a sztahanovista mozgalom résztvevőinél gyakran tapasztalhatók erős idegi elhasználódás jelei – ezért el is távolították az egyetemről […], csak 1957-ben rehabilitálták.”[4]

1949. augusztus 15. és 1950. augusztus 15. között 11 477 túlterhelt vonat közlekedett, összesen 3 204 642 tonna többletterheléssel.[2]

A túlterhelés gyakran járt a gőzmozdonyok meghibásodásával, élettartamuk drasztikus csökkenésével. A fékút megnövekedésével nagy mértékben fokozódott a baleseti kockázat, a mozdonyvezetőket jelentősen megviselte a fokozott pszichés terhelés. A munka túlfeszített ritmusa neurotikus panaszokat okozott pár évvel később számos mozdonyvezetőnél.[5]

A mozgalom díjazottjaiSzerkesztés

1950-ben a Kossuth-díj arany fokozatát kapta megosztva a Miskolci fűtőház három munkatársa, Tóth III. János mozdonyvezető, valamint két fűtője – Kertész András és Lokker Antal„a 2000 tonnás mozgalom elindításáért”.[6]

1970-ben a Magyar Népköztársaság Állami Díjának III. fokozatát kapta Tóth János, a Szombathelyi Vontatási Főnökség főintézője, az indoklás szerint „a 2000 tonnás mozgalom bevezetése és kiszélesítése terén végzett eredményes munkájáért, a fiatal vasúti dolgozók nevelésében elért eredményeiért”.[7]

A mozgalom a kultúrábanSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Moldova 268. o.
  2. a b Moldova 268–269. o.
  3. Magyar Filmhíradó 1950/13.
  4. Moldova 267. o. – Moldova tévesen Sántha Pálként említi
  5. Moldova 267–268., 270. o.
  6. Darvasné–Klement–Terjék 113. o. (Tóth János)
  7. Darvasné–Klement–Terjék 447. o.

Külső hivatkozásokSzerkesztés