2002-es magyarországi országgyűlési választás

2002-es országgyűlési választások Magyarországon
Flag of Hungary.svg

1998 2002. április 7. és 21. 2006

386 fős országgyűlés
8 országos lista Többség: 194 fő 176 egyéni kerület

Részvétel: 70,5% (Növekedés14,2%p) 5 680 ezer szavazó a 8 061 ezerből
5%-os küszöb: 281 229 szavazat

Hungarian parliamentary election, 2002.svg


Medgyessy in August 2014 (cropped).JPG Orban Viktor Portrait.jpg GaborKuncze.jpg
Listavezető Medgyessy Péter Orbán Viktor Kuncze Gábor
Párt MSZP FideszMDF SZDSZ
Előző választ. 134 fő, 32,92% 165 fő, 32,28% 24 fő, 7,57%
Elnyert helyek
179 / 386   (46%)
188 / 386   (49%)
19 / 386   (5%)
+/– Növekedés 45 Növekedés 23 Csökkenés 5
Listás szavazat 2 361 983 2 306 763 313 084
arány 42,05% 41,07% 5,57%
+/– Növekedés 6,13% Növekedés 8,79% Csökkenés 2%
Egyéni kerület
79 / 176
95 / 176
2 / 176
+/– Növekedés 24 Növekedés 5 ± 0



További eredmények
Lista Lista­vezető Szavazat +/–
MIÉP Csurka István 245 316 4,4% Csökkenés 1,1%
Centrum PártKDNP Kupa Mihály 219 029 3,9% Új
Munkáspárt Thürmer Gyula 121 503 2,2% Csökkenés 1,9%
további 2 lista 45 536 0,9%

Miniszterelnök
a választások előtt
Miniszterelnök
a választások után
Orbán Viktor
Fidesz
Medgyessy Péter
MSZP(-SZDSZ)

A 2002-es magyarországi országgyűlési választás volt a rendszerváltás után az negyedik.[1]

Az első fordulót 2002. április 7-én, a másodikat április 21-én tartották. A megjelenési arány országosan az első fordulóban 70,53%, a másodikban 73,51% volt. Az első fordulóban az 5%-os parlamenti küszöböt három lista haladta meg: az MSZP (42%), a Fidesz-MDF (41%), és az SZDSZ (5,5%). Kiesett négy év után a MIÉP (4,6%), nem került be, de állami támogatásban részesült (a 2006-os választásokig): a Centrum (3,97%) és a Munkáspárt (2,16%). Kiesett (és aztán szét is) az FKGP (0,79%).

Választási rendszerSzerkesztés

A magyar választási rendszer kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer, amely kombinálja a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert. A 386 fős parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal jutnak be. Pártlistáról akkor lehet mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladják az 5%-os küszöböt.

A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavaznak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehet szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlanak el a mandátumok.

Egyéni képviselőjelölt az lehet, aki legalább 750 ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani. Országos listát azok a pártok állíthatnak, amelyek képesek legalább hét területi listát indítani.

A választás időpontjaSzerkesztés

A választásra az Alkotmány alapján az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május havában kerül sor. A konkrét időpontot a köztársasági elnök jelöli ki,[2] legkésőbb 72 nappal a szavazás időpontja előtt. A szavazás napja nem eshet nemzeti ünnepre vagy munkaszüneti napra, illetve az azok előtti vagy utáni napra. A választást a szokásjog szerint vasárnap szokták tartani.[3]

KampánySzerkesztés

Míg az előző választást többnyire a távolmaradás jellemezte, addig a 2002-es választás jóval nagyobb tömeget mozgatott meg. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a választás lényegében kétpólusúvá alakult. A kampány a korábbi országgyűlési választásnál jóval nagyobb számban szólította meg a szimpatizánsokat. A lelkesítő beszédek nagy tömegeket vonzottak a terekre és az utcákra. Ilyen volt a két forduló között a Testnevelési Egyetemen tartott Orbán-beszéd, ahol félelemkampányt hirdetett illetve a Kossuth téri nagygyűlés, amelyre korábban nem volt példa a magyar demokrácia 12 éves történetében.[4]

A Fidesz vezetői az ország általános állapotára, és a jó gazdasági mutatókra tekintettel bíztak abban, hogy eséllyel indulnak a választásokon, sőt annyira biztosak voltak a sikerben, hogy Orbán Viktor ismét távol maradt a nyilvános kampányszerepelésektől. Nehéz volt megjósolni ki nyeri a választásokat, mert megközelítőleg egyensúlyban volt a kormányzópárt és az ellenzék.

Orbán Viktor a közvélemény-kutatásokból arra következtethetett, hogy a sikeres gazdaságpolitikának köszönhetően megvan az a fölény, ami elegendő a baloldal legyőzéséhez. A politikai elit azonban megosztottá vált a kormány megítélésében. Különösen a nagyvárosi középréteg volt az, amelyik bírálta a kormány azon törekvéseit, mint a tűzijáték árának titkossága, Ezüsthajó Kft., vagy a Kisgazdapárttal való szövetség és a radikális jobboldal felé történő elmozdulás. A Fidesz sikeresen megakadályozta, hogy a kisgazdapárt elnöke Torgyán József köztársasági elnöknek jelöltesse magát. Az FKGP népszerűsége pedig rohamosan csökkent és kisgazda politikusok fordultak el Torgyántól, akik később beálltak a Fideszbe.

Az MSZP szociális intézkedések ígéretével kampányolt. Kormányra kerülésük esetén meghirdették az úgynevezett 100 napos programot, melyben kezdeményezték az alkalmazotti bérek, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók javadalmazásának 50 százalékos emelését és a 13. havi nyugdíjat. Emellett a szocialisták elsősorban a fővárosra és a nagyvárosokra összpontosították kampányerőiket. A szociális program mellett a „Magyarország mindannyiunké, a jogállam is mindenkié” szólamokkal kampányoltak.[5]

Az SZDSZ plakátkampányának központi eleme volt a narancs és Orbán Viktor, melyen diktatórikus, vezérelvű tulajdonságokkal illették a miniszterelnököt.[6]

Országos listákSzerkesztés

Országos listát állított pártok:[7]

(Az első húsz jelölt neve, a miniszterelnök-jelölt vastag betűvel.)

Párt MSZP FideszMDF SZDSZ MIÉP Centrum PártKDNP Munkáspárt
1. Medgyessy Péter Orbán Viktor Kuncze Gábor Csurka István Kupa Mihály Thürmer Gyula
2. Kovács László Dávid Ibolya Pető Iván Balczó Zoltán Bartók Tivadar Vajnai Attila
3. Szili Katalin Harrach Péter Szent-Iványi István ifj. Hegedűs Lóránt Gyenesei István Karacs Lajosné
4. Horn Gyula Pokorni Zoltán Kis Zoltán Lentner Csaba Droppa György Vajda János
5. Jánosi György Áder János Fodor Gábor Rozgonyi Ernő Kónya Imre Urbán Sándor
6. Nagy Sándor Kövér László Magyar Bálint Fenyvessy Zoltán Nagy Tamás Kollát Pál
7. Lendvai Ildikó Szájer József Zwack Péter Bognár László Füzessy Tibor Bánhegyi József
8. Juhász Ferenc Várhegyi Attila Horn Gábor Koós Ferenc Tamás László Kozma Imre Tivadarné
9. Csehák Judit Varga László Kóródi Mária Bakay Kornél Helmeczy László Szöllősiné Fitos Éva
10. Lamperth Mónika Gyürk András Gusztos Péter Csath Magdolna Szántó András Kántor István
11. Vitányi Iván Horváth János Eörsi Mátyás Erkel Tibor Raskó György Fratanolo János
12. Kósa Ferenc Tölgyessy Péter Wekler Ferenc Bogdán Emil Mizsei Zsuzsanna Kerezsi László
13. Mandur László Turi-Kovács Béla Gulyás József Szentmihályi Szabó Péter Petróczki Ferenc Edelényiné Nagy Mária
14. Baja Ferenc Farkas Flórián Béki Gabriella Zakó László Spiegl József Szabó Lászlóné
15. Puch László Hende Csaba Világosi Gábor Kertész Zsuzsanna Szabó József Serbán Zoltán
16. Szekeres Imre Szentgyörgyvölgyi Péter Szalay Gábor Hegedűs Zsuzsanna Márczis Márta Székely Péter
17. Csabai Lászlóné Isépy Tamás Kovács Kálmán Zsichla László Balaton Péter Erős József
18. Tóbiás József Semjén Zsolt Mécs Imre Kovács László Hortobágyi György Tóth István
19. Doszpot Péter Sümeghy Csaba Bőhm András Deák Péter Stocker Antal Blahó István
20. Vári Gyula Dobó László Dióssy László Grespik László Garbera István Havránek Ferenc

EredményekSzerkesztés

 
Az egyéni választókerületek eredményei

Részvételi adatokSzerkesztés

Első forduló[8]
2002. április 7.
Második forduló[8]
2002. április 21.
7:00-ig 1,41% 2,00%
9:00-ig 8,81% 12,00%
11:00-ig 26,37% 30,27%
13:00-ig 40,19% 42,82%
15:00-ig 51,78% 53,59%
17:30-ig 65,56% 67,87%
Összesen 70,53% 73,51%
Listás mandátumok elosztása[9]
Párt neve Első forduló Második forduló Országos listás
mandátumok
Mandátumok összesen
Száma % +/− Mandátumok Száma % +/− Mandátumok Száma +/− %
MSZP 2.277.732 40,5 +10,7 78 2.361.983 42,1 +9,9 69 31 178 +44 46,1
FideszMDF 2.217.755 39,4 +10,3 95 2.306.763 41,1 +9,8 67 26 188 +23 48,7
SZDSZ 380.982 6,8 −3,4 2 313.084 5,6 −2,3 4 13 19 −5 4,9
MIÉP 257.455 4,6 −1,0 245.316 4,4 −1,1 −14
Centrum PártKDNP 182.256 3,2 új 219.029 3,9 új
Munkáspárt 108.732 1,9 −1,8 121.503 2,2 −1,9
FKGP 67.401 1,2 −12,1 42.338 0,8 −13,0 −48
Új Baloldal Párt 5.597 0,1 új 3.198 0,1 új
Reform Kisgazdapárt 2.758 0,0 új 1.086 0,0 új
Kisgazdapárt a Kisgazda Szövetség Pártja 2.699 0,0 új 451 0,0 új
További pártok 8.660 0,2 1.975 0,0
Közös jelöltek MSZPMSZDP 41.461 0,7
Közös jelöltek MSZPSZDSZ 27.892 0,5 1 1 +1 0,3
Függetlenek 43.215 0,8 −0,9 −1
Összesen 5.624.595 100 176 5.616.726 100 140 70 386 100
Szavazásra jogosult 8.061.101 8.061.101
Összes szavazat 5.685.655 70,5 +14,2 5.685.655 70,5 +14,2
Érvénytelen szavazatok 55.863 1,0 63.897 1,1
Érvényes szavazatok 5.624.595 99,0 5.616.726 98,9

Politikai következményekSzerkesztés

A választásokat az MSZP nyerte, amely koalíciót ajánlott az SZDSZ-nek. Kormányváltásra került sor, Medgyessy Péter lett az új miniszterelnök, és rövidesen megalakult a Medgyessy-kormány.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Országgyűlési Képviselők Választása 2002”, valasztas.hu 
  2. 1949. évi XX. törvény - A Magyar Köztársaság Alkotmánya (magyar nyelven). valasztas.hu]. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  3. Hogyan zajlik egy előre hozott választás? (magyar nyelven). Origo, 2009. március 26. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  4. A kampány rövid története”, politicalcapital.hu, 2002. április 24. (Hozzáférés ideje: 2021. március 8.) 
  5. A 2002-es választások – a fideszesek nem voltak elegen. 24.hu], 2010. február 1. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  6. SZDSZ-plakátok 2002-ből. hir24.hu
  7. Pártok vagy az együtt induló pártok által állított jelöltek és listák”, valasztas.hu, 2002. április 8. (Hozzáférés ideje: 2021. március 8.) 
  8. a b Tájékoztató adatok a választáson megjelentek számáról és arányáról
  9. Florian Grotz und László Hubai: Hungary. In: Elections in Europe: a data handbook. S. 927.

Külső hivatkozásokSzerkesztés