Főmenü megnyitása

Wikipédia β

2004-es Formula–1 világbajnokság

A 2004-es Formula–1 világbajnokság volt az FIA Formula–1 világbajnokság 55. kiírása. 2004. március 7-étől október 24-éig tartott, és 18 futamból állt. Mind az egyéni, mind a konstruktőri versenyben bajnoki címvédés történt, a versenyzők között Michael Schumacher hetedik, míg a gyártóknál a Ferrari tizennegyedik világbajnokságát nyerte. Ebben az évben debütált Gianmaria Bruni, Giorgio Pantano, Timo Glock és Christian Klien. Új helyszínként a bahreini illetve a kínai nagydíj került be a versenynaptárba.

2004-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Ferrari 2004
Ferrari 2004
Egyéni világbajnok
Német Michael Schumacher 148
Konstruktőri világbajnok
Olasz Ferrari 262

 ← 2003
2005 → 

A 2004-es szezonban tizenhárom nemzet huszonöt versenyzője vett részt. Legnagyobb számban Brazília képviseltette magát öt versenyzőjével, de Németország és Olaszország is egyaránt négy-négy fővel volt jelen.

Michael Schumacher új rekordot állított fel az egy szezonban megnyert futamok számát tekintve: tizenhárom versenyen intették le elsőnek ez évben. Ezzel saját, 2002-es rekordját döntötte meg, amikor tizenegy futamon volt első.

Tartalomjegyzék

Változások 2004-benSzerkesztés

Két új helyszínen rendeztek versenyt a 2004-es szezonban. A bahreini nagydíj az első közel-keleti futamként, a kínai nagydíj pedig a Föld legnépesebb országában rendezett versenyként került a versenynaptárba. A bahreini futam a harmadik, a kínai verseny pedig a tizenhatodik volt a bajnokság menetrendjében. Az osztrák nagydíj hét év után először nem volt része a sorozatnak. A brazil nagydíj a szezon elejéről az évad végére került át, az amerikai nagydíjat pedig a szokásos szeptember helyett júniusban rendezték meg. Erre azért volt szükség, hogy a szintén észak-amerikai kanadai nagydíjra két egymást követő héten lehessen eljutni, ezáltal is csökkentve a csapatok utaztatási költségeit.

SzabályokSzerkesztés

Ez évtől azon csapatok, melyek az előző évben nem végeztek az első négy hely valamelyikén a gyártók versenyében, a versenyhétvége pénteki napján indíthattak harmadik versenyzőt. E lehetőséggel egyedül a Sauber istálló nem élt, plusz költségekre hivatkozva.

VersenyzőkSzerkesztés

 
Juan Pablo Montoya a Williamsben

A három élcsapat, a Ferrari, a McLaren és a Williams nem változtatott versenyzőin. Michael Schumacher és Rubens Barrichello immár ötödik közös évét kezdte. A McLarennek ez volt a harmadik évadja Kimi Räikkönen, David Coulthard felállásban, a Williams-BMW pedig negyedik szezonjának vágott neki Juan Pablo Montoya és Ralf Schumacher kettősével. Ralf Schumacher az amerikai nagydíjon elszenvedett balesete miatt hat versenyt volt kénytelen kihagyni. E versenyeken Ralfot a csapat két tesztpilótája, Marc Gené és Antônio Pizzonia helyettesítette, előbbi két, utóbbi négy futamon.

 
Jarno Trulli a Renault-ban

A Renault-nál Fernando Alonso és Jarno Trulli második közös szezonjának vágott neki. Az olasz nagydíj után a csapatvezető, Flavio Briatore és Trulli közt azonban oly szinten megromlott a viszony, hogy az olasz versenyző kénytelen volt otthagyni a csapatot. Helyét a hátralévő három versenyen az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve foglalta el. A BAR-Honda két versenyzője a brit Jenson Button és a japán Szató Takuma volt. Button a 2003-as évet már a BAR csapatában versenyezte végig, Szató pedig korábban csak egy alkalommal, a 2003-as japán nagydíjon vett részt a brit alakulat pilótájaként. Felipe Massa egy év kihagyás után visszatért a Sauber istállóhoz, csapattársa a Jordantól átigazolt tapasztalt olasz, Giancarlo Fisichella volt. A Jaguar csapatánál Mark Webber és az újonc Christian Klien volt a két versenyző. A Toyotánál négy pilóta váltotta egymást a szezon során. Az utolsó Formula–1-es évadját teljesítő Olivier Panis tizenhét, Cristiano da Matta tizenkettő, Ricardo Zonta öt, a Renault csapatát otthagyó Jarno Trulli pedig két futam erejéig versenyzett a japán gyárnál. A Jordan, leváltva korábbi versenyzőgárdáját, ez évben Nick Heidfelddel és az újonc Giorgio Pantanóval kezdte meg a szezont. Az olaszt azonban négy futamon a szintén újonc Timo Glock helyettesítette. A Minardi csapatában, a 2003-as évben két versenyt teljesítő Baumgartner Zsolt, valamint az újonc Gianmaria Bruni kapott helyet.

Csapatok és versenyzőkSzerkesztés

Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajtszám Pilóta Rajtszám Harmadik pilóta Teszt pilóták
  Scuderia Ferrari Marlboro Ferrari F2004 Ferrari 053 3.0 V10 B 1   Michael Schumacher nem volt   Luca Badoer
  Luciano Burti
2   Rubens Barrichello
  BMW WilliamsF1 Team Williams FW26 BMW P84 3.0 V10 M 3   Juan Pablo Montoya nem volt   Antônio Pizzonia
  Marc Gené
4   Ralf Schumacher
  Marc Gené[1]
  Antônio Pizzonia[2]
  West McLaren Mercedes McLaren MP4-19
MP4-19B
Mercedes FO 110Q 3.0 V10 M 5   David Coulthard nem volt   Alexander Wurz
  Pedro de la Rosa
6   Kimi Räikkönen
  Mild Seven Renault F1 Team Renault R24 Renault RS24 3.0 V10 M 7   Jarno Trulli nem volt   Franck Montagny
  Jacques Villeneuve[3]
8   Fernando Alonso
  Lucky Strike BAR Honda BAR 006 Honda RA004E 3.0 V10 M 9   Jenson Button 35   Anthony Davidson   Anthony Davidson
10   Szató Takuma
  Sauber Petronas Sauber C23 Petronas 04A 3.0 V10 B 11   Giancarlo Fisichella nem volt   Neel Jani
12   Felipe Massa
  Jaguar Racing Jaguar R5 Cosworth CR-6 3.0 V10 M 14   Mark Webber 37   Björn Wirdheim   Björn Wirdheim
15   Christian Klien
  Panasonic Toyota Racing Toyota TF104
TF104B
Toyota RVX-04 3.0 V10 M 16   Cristiano da Matta[4] 38   Ricardo Zonta
  Ryan Briscoe
  Ryan Briscoe
  Jarno Trulli[5]
16/17   Ricardo Zonta[6]
17   Olivier Panis[7]
  Jordan Ford Jordan EJ14 Ford RS2 3.0 V10 B 18   Nick Heidfeld 39   Timo Glock
  Robert Doornbos
  Robert Doornbos
19   Giorgio Pantano
  Timo Glock[8]
  Minardi Cosworth Minardi PS04B Cosworth CR-3 3.0 V10 B 20   Gianmaria Bruni 40   Bas Leinders   Bas Leinders
  Tiago Monteiro
21   Baumgartner Zsolt

A 2004-es Formula–1-es szezon versenynaptáraSzerkesztés

Száma Hivatalos Formula–1 Verseny név Nagydíj Pálya Város / Település Dátum Pályarajz
714   Foster's ausztrál nagydíj ausztrál nagydíj Albert Park Grand Prix Circuit Melbourne március 7.  
715   Petronas maláj nagydíj maláj nagydíj Sepang International Circuit Kuala Lumpur március 21.  
716   Gulf Air bahreini nagydíj bahreini nagydíj Bahrain International Circuit Sakhir, Manama április 4.  
717   Grand Prix of San Marino San Marino-i Nagydíj Autodromo Enzo e Dino Ferrari Imola április 25.  
718   Gran Premio Marlboro de Espana spanyol nagydíj Circuit de Catalunya Barcelona május 9.  
719   Grand Prix de Monaco monacói nagydíj Circuit de Monaco Monte-Carlo május 23.  
720   Allianz Grand Prix of Europe európai nagydíj Nürburgring Nürburg május 30.  
721   Grand Prix Air Canada kanadai nagydíj Circuit Gilles Villeneuve Montréal június 13.  
722   Foster's United States Grand Prix amerikai nagydíj Indianapolis Motor Speedway Indianapolis június 20.  
723   Mobil 1 Grand Prix de France francia nagydíj Circuit de Nevers Magny-Cours Magny Cours július 4.  
724   Foster's British Grand Prix brit nagydíj Silverstone Circuit Silverstone július 11.  
725   Großer Mobil 1 Preis von Deutschland német nagydíj Hockenheimring Hockenheim július 25.  
726   Marlboro magyar nagydíj magyar nagydíj Hungaroring Mogyoród augusztus 15.  
727   Belgian Grand Prix belga nagydíj Circuit de Spa-Francorchamps Spa augusztus 29.  
728   Gran Premio Vodafone d'Italia olasz nagydíj Autodromo Nazionale Monza Monza szeptember 12.  
729   Sinopec Chinese Grand Prix kínai nagydíj Shanghai International Circuit Sanghaj szeptember 26.  
730   Fuji Television Japanese Grand Prix japán nagydíj Suzuka Circuit Szuzuka október 10.  
731   Grande Prêmio do Brasil brazil nagydíj Autódromo José Carlos Pace São Paulo október 24.  
  • †: új pálya

2004 versenyeiSzerkesztés

Ausztrál nagydíjSzerkesztés

 
Melbourne Grand Prix Circuit
 
Michael Schumacher győzelemmel kezdte a szezont

Az első versenyt, az ausztrál nagydíjat 2004. március 7-én rendezték meg Melbourneben. A pályán egy kör 5,303 km, a verseny 58 körös volt.

Az időmérő edzésen a Ferrarik könnyedén szerezték meg az első sort. Michael Schumacher az első, míg csapattársa, Rubens Barrichello a második helyről rajtolhatott.[9] A futamon Schumacher rajt-cél győzelmet szerzett, Barrichello pedig második lett. A dobogó harmadik fokára Fernando Alonso állt fel. A negyedik Ralf Schumacher lett a Williamsszel. A további pontszerzők Juan Pablo Montoya, Jenson Button, Jarno Trulli, és David Coulthard voltak. A leggyorsabb kört Michael Schumacher autózta.[10]

A verseny után a bajnokságot Schumacher vezette két ponttal Barrichello előtt.


Maláj nagydíjSzerkesztés

 
Sepang International Circuit
 
Juan Pablo Montoya második lett

A második versenyt, a maláj nagydíjat 2004. március 21-én rendezték meg Sepangban. A pályán egy kör 5,540 km, a verseny 56 körös volt.

A rajtelsőséget a szezonnyitót követően itt is Michael Schumacher szerezte meg, ám második ezúttal a Jaguaros Mark Webber lett. Három versenyző: Giorgio Pantano, Szató Takuma és Fernando Alonso motorcsere miatt tízhelyes rajtbüntetést kapott.[11] A versenyt Schumacher nyerte, a kolumbiai Juan Pablo Montoya és a brit Jenson Button előtt. A pontszerzők további sorrendje Rubens Barrichello, Jarno Trulli, David Coulthard, Fernando Alonso és Felipe Massa volt. Mark Webber kicsúszás, Kimi Räikkönen, Nick Heidfeld és Ralf Schumacher technikai probléma miatt nem fejezte be a futamot.[12]

A verseny után Schumacher már hét ponttal vezette a bajnokságot Barrichello előtt.


Bahreini nagydíjSzerkesztés

 
Bahrain International Circuit
 
Bahrein, az első közel-keleti nagydíj helyszíne.

A harmadik versenyt, a bahreini nagydíjat 2004. április 4-én rendezték meg Szahírban. A pályán egy kör 5,420 km, a verseny 57 körös volt.

A bahreini nagydíj úttörőnek számított, hiszen ez volt a Formula–1 történelmének első közel-keleti, és az 1958-as marokkói nagydíj óta az első arab országban megrendezett futama.

Az időmérő edzésen a Ferrarik újfent megszerezték az első sort. Michael Schumacher és Rubens Barrichello után ezúttal a két Williams, Juan Pablo Montoya és Ralf Schumacher rajtolt. Nick Heidfeld, Baumgartner Zsolt és Kimi Räikkönen tízhelyes rajtbüntetést kapott motorcsere miatt.[13] A futamon Schumacher első, Barrichello második lett, begyűjtve a Ferrari újabb kettős győzelmét. Jenson Button harmadikként ért célba, ezzel a bajnokságban is a harmadik helyre zárkózott fel. További pontszerzők sorrendje Jarno Trulli, Szató Takuma, Fernando Alonso, Ralf Schumacher, Mark Webber.[14]

A bajnokságban Schumacher kilenc ponttal állt Barrichello előtt, a Ferrari pedig huszonkilenc ponttal a Renault előtt.


San Marinó-i nagydíjSzerkesztés

 
Autodromo Enzo e Dino Ferrari
 
Jenson Button indult az első helyről.

A negyedik versenyt, a San Marinó-i nagydíjat 2004. április 25-én rendezték meg Imolában. A pályán egy kör 4,933 km, a verseny 62 körös volt.

Az időmérő edzésen Jenson Button megszerezte saját és csapata első rajtelsőségét. Baumgartner Zsolt és Kimi Räikkönen újfent motorcserére szorult a kvalifikációt követően.[15] A rajt után Button fordult elsőnek, és a nyolcadik körig vezette a versenyt, amikor is Michael Schumacher került az élre. A német ettől kezdve már végig az élen állt és közel tíz másodperc előnnyel ért célba a második Button előtt. Harmadik helyen Juan Pablo Montoya, míg a negyediken Fernando Alonso végzett. Ötödik Jarno Trulli lett, akit Rubens Barrichello és Ralf Schumacher követett. Kimi Räikkönen a rajtrács huszadik pozíciójából ért fel nyolcadiknak.[16]

Michael Schumacher ekkor már tizenhat ponttal állt Barrichello előtt, míg a Ferrari harminchárom ponttal vezette a gyártók versenyét a Renault előtt.


Spanyol nagydíjSzerkesztés

 
Circuit de Catalunya
 
Alonso negyedik lett hazája versenyén.

Az ötödik versenyt, a spanyol nagydíjat 2004. május 9-én rendezték meg Montmelóban. A pályán egy kör 4,627 km, a verseny 66 körös volt.

Michael Schumacher szezonbeli negyedik pole-pozícióját szerezte Spanyolországban. Mellőle Juan Pablo Montoya rajtolt a második helyről, a második sorban Szató Takuma és Jarno Trulli foglalt helyet.[17] Remek rajtjának köszönhetően Trulli fordult elsőként a célegyenes végén, közvetlen Schumacher előtt. Trulli boxkiállását követően Schumacher majd Barrichello került az élre. A brazil kiállása után ismét Schumacher állt az élre és végig vezetve a verseny hátralevő részét nyerte meg a futamot. Barrichello második, Trulli harmadikként ért célba. Fernando Alonso negyedik lett hazája versenyén, őt Szató Takuma, Ralf Schumacher, Giancarlo Fisichella és Jenson Button követte a pontszerző helyeken. Montoya fékproblémái miatt nem tudta teljesíteni a versenyt. A leggyorsabb kört Michael Schumacher futotta.[18]


Monacói nagydíjSzerkesztés

 
Circuit de Monaco
 
Schumacher és Szató

A hatodik versenyt, a monacói nagydíjat 2004. május 23-án rendezték meg Monacoban. A pályán egy kör 3,34 km, a verseny 77 körös volt.

A szűk utcai versenypályán Jarno Trulli pályafutása során először szerezte meg a rajtelsőséget. Ralf Schumacher második időt autózott a kvalifikáción, ám autójában motort kellett cserélni, így a második helyett a tizenkettedik pozícióból volt kénytelen rajtolni.[19] A verseny rajtján Olivier Panis Toyotája leragadt a rajtrácson, s emiatt meg kellett ismételni a rajtot. Az új indulást követően Szató Takuma körökön keresztül füstölő motorral tartotta fel a mögötte autózókat. Giancarlo Fisichella a füstben hátulról beleszaladt az előtte haladó David Coulthardba. Mindketten kiestek a versenyből. A 41. körben Alonso az alagútban megpróbálta lekörözni Ralf Schumachert, de a spanyol megcsúszott és a korlátnak ütközött. A baleset után a biztonsági autó mögött körözött a mezőny. Ekkor Michael Schumacher állt az élen. A biztonsági autó mögött Montoya nagyon közel autózott a német Ferrarijához, és az alagútban a kolumbiai meglökte a németet, aki a betonfalnak ütközött. A versenyt végül a pole-ból induló, élete első futamgyőzelmét szerző Jarno Trulli nyerte, Jenson Button és Rubens Barrichello előtt.[20]


Európai nagydíjSzerkesztés

 
Nürburgring
 
Ralf Schumacher 2004-ben a Nürburgringen

A hetedik versenyt, az európai nagydíjat 2004. május 30-án rendezték meg a Nürburgringen. A pályán egy kör 5,148 km, a verseny 60 körös volt.

A pole-pozíciót ezúttal is Michael Schumacher szerezte meg, mellőle Szató Takuma rajtolt.[21] A rajtnál Ralf Schumacher ütközött Cristiano da Mattaval és mindketten kiestek. A versenyen újfent Schumacher dominált és a verseny nagy részét vezetve nyert. Csapattársa, Barrichello második, Jenson Button harmadik lett. Negyedik helyen Jarno Trulli ért célba, további pontszerzők Fernando Alonso, Giancarlo Fisichella, Mark Webber és Juan Pablo Montoya.[22]

Michael Schumacher ekkor már tizennégy ponttal vezetett Barrichello előtt. A Ferrari negyvenöt ponttal állt a Renault-val szemben.



Kanadai nagydíjSzerkesztés

 
Circuit Gilles Villeneuve
 
Ralf Schumacher kizárását követően Jenson Button lépett föl harmadiknak

A nyolcadik versenyt, a kanadai nagydíjat 2004. június 13-án rendezték meg Montréalban. A pályán egy kör 4,361 km, a verseny 70 körös volt.

Ralf Schumacher volt a leggyorsabb az időmérő edzésen, mellőle Jenson Button rajtolhatott, míg Michael Schumacher csak a hatodik helyet szerezte meg a kvalifikáción.[23] A versenyen többször változott az élen autózó neve, ám végül Michael Schumachert intették le elsőként. Ralf Schumacher ért célba másodikként, de a futam utáni ellenőrzésen a Williams és a Toyota csapat versenyzőit szabálytalan fékvezetékek használata miatt kizárták.[24] Ralf Schumacher így a második, Juan Pablo Montoya az ötödik, Cristiano da Matta a nyolcadik, Olivier Panis pedig a tizedik helyétől volt kénytelen megválni. A megváltozott sorrendben így Rubens Barrichello második, Jenson Button harmadik, Giancarlo Fisichella negyedik, Kimi Räikkönen ötödik, David Coulthard hatodik, az első Formula–1-es futamán induló Timo Glock hetedik, Nick Heidfeld pedig a nyolcadik lett.



Amerikai nagydíjSzerkesztés

 
Indianapolis Motor Speedway
 
Baumgartner Zsolt megszerezte a Formula–1 történetének első magyar pontját

A kilencedik versenyt, az amerikai nagydíjat 2004. június 20-án rendezték meg Indianapolisban. A pályán egy kör 4,195 km, a verseny 73 körös volt.

Az időmérő edzésen ezúttal Rubens Barrichello szerezte meg az első helyet, második csapattársa, Schumacher lett.[25] A verseny rajtbalesettel indult, melynek Gianmaria Bruni, Giorgio Pantano, Felipe Massa és Christian Klien is részese volt, mind a négyen feladni kényszerültek a futamot. A nyolcadik körben Alonso a célegyenes végén, míg a kilencedik körben Ralf Schumacher a pálya ovális részén ütközött a falnak, mindketten defekt miatt. Schumachernek kisebb repedés keletkezett a gerincében, ami miatt az ezt követő hat futamot kénytelen volt kihagyni. A Ferrari ismét kettős győzelemnek örülhetett, Schumacher első, Barrichello második lett, Szató Takuma pedig harmadik, megszerezve ezzel első dobogós helyezését. További sorrend Jarno Trulli, Olivier Panis, Kimi Räikkönen, David Coulthard és az első magyar pontot szerző Baumgartner Zsolt volt.[26]



Francia nagydíjSzerkesztés

 
Magny-Cours
 
David Coulthard 2000-ben nyerni tudott Magny-Coursban, ezúttal hatodik lett

A tizedik versenyt, a francia nagydíjat 2004. július 4-én rendezték meg Magny-Coursban. A pályán egy kör 4,411 km, a verseny 70 körös volt.

Az első rajthely Fernando Alonsoé lett, másodikként Michael Schumacher rajtolt.[27] A verseny is az ő kettőjük csatájáról szólt és a német győzelmével ért véget. Rubens Barrichello a verseny utolsó kanyarjában előzte meg Jarno Trullit, és szerezte meg a dobogó harmadik fokát. Jenson Button ötödik, David Coulthard hatodik, Kimi Räikkönen hetedik, Juan Pablo Montoya pedig a nyolcadik helyen zárt. A sérült Ralf Schumachert a spanyol Marc Gené helyettesítette, aki a tizedik helyen fejezte be a futamot.[28]

A bajnokságot továbbra is Michael Schumacher vezette, a gyártók közt a Ferrarinak pedig kereken dupla annyi pontja volt ekkor, mint a második helyen álló Renault istállónak.


Brit nagydíjSzerkesztés

 
Silverstone Circuit
 
Michael Schumacher 2004-ben már a tizedik futamgyőzelmét szerezte

A tizenegyedik versenyt, a brit nagydíjat 2004. július 11-én rendezték meg Silverstonban. A pályán egy kör 5,141 km, a verseny 60 körös volt.

Kimi Räikkönen futotta a leggyorsabb időt a kvalifikáción, mögötte Rubens Barrichello végzett. A második sorból Jenson Button és Michael Schumacher rajtolt.[29] A futamot újfent Michael Schumacher nyerte, míg Kimi Räikkönen második helyével a McLaren első dobogós helyezését szerezte az évben, harmadik Barrichello lett. További pontszerzők Jenson Button, Juan Pablo Montoya, Giancarlo Fisichella, David Coulthard és Mark Webber voltak. A verseny Jarno Trulli bukásáról maradt emlékezetes, az olasz a Bridge-kanyarban vesztette el uralmát autója felett és törte össze versenyautóját.[30]



Német nagydíjSzerkesztés

 
Hockenheimring
 
Fernando Alonso harmadik helyen végzett

A tizenkettedik versenyt, a német nagydíjat 2004. július 25-én rendezték meg Hockenheimben. A pályán egy kör 4,574 km, a verseny 66 körös volt.

A pole-pozíciót Michael Schumacher szerezte meg, a második Juan Pablo Montoya lett az időmérő edzésen. Jenson Button a kvalifikáción a harmadik helyen végzett, ám motorcseréje miatt a rajtrács tizenharmadik helyére szorult vissza.[31] A verseny tizenharmadik körében, a célegyenes végén Kimi Räikkönen autójáról leszakadt a hátulsó légterelő szárny. A finn elveszítve kontrollját autója felett, a gumifalba csapódott. Michael Schumacher megnyerte hazája futamát, második Jenson Button, harmadik Fernando Alonso lett. Pontszerző helyeken még David Coulthard, Juan Pablo Montoya, Mark Webber, Antônio Pizzonia és Szató Takuma végzett.[32]



Magyar nagydíjSzerkesztés

 
Hungaroring
 
A Hungaroring célegyenesének bejárata

A tizenharmadik versenyt, a magyar nagydíjat 2004. augusztus 15-én rendezték meg a Hungaroringen. A pályán egy kör 4,381 km, a verseny 70 körös volt.

A rajtrács első sorát ismét a Ferrarik foglalták el, Schumacher, Barrichello sorrendben. Mögülük a második sorból a két BAR-Honda, Szató Takuma és Jenson Button rajtolt.[33] Schumacher rajt-cél győzelmet szerzett, Barrichello pedig második lett. A versenyt 2003-ban megnyert Fernando Alonso harmadikként végzett. Juan Pablo Montoya negyedik, Jenson Button ötödik, Szató Takuma hatodik, Antônio Pizzonia hetedik, Giancarlo Fisichella pedig nyolcadikként ért célba.[34]

A futam után Michael Schumachernek harmincnyolc pontos előnye volt Rubens Barrichelloval szemben, a Ferrari csapata a magyar nagydíj hétvégéjén behozhatatlan előnyre tett szert, és megnyerte a gyártók bajnokságát.


Belga nagydíjSzerkesztés

 
Circuit de Spa-Francorchamps
 
Giancarlo Fisichella a Sauberrel

A tizennegyedik versenyt, a belga nagydíjat 2004. augusztus 29-én rendezték meg Spa-Francorchampsban. A pályán egy kör 6,973 km, a verseny 44 körös volt.

Az időmérő edzést Jarno Trulli nyerte Michael Schumacher és Fernando Alonso előtt. A rajtnál Alonso lerajtolta Schumachert, és a két Renault elsőnek fordult el az első kanyarban. Az első körben a Eau Rouge után Szató Takuma ütközött Mark Webberrel. Ezt próbálta kikerülni Baumgartner és meglökte az előtte autózó Gianmaria Bruni-t. Bruni a gumifalba csapódott majd autója visszakerült az aszfaltra és beleütközött Pantano autójába. A huszonkilencedik körben Jenson Button, Baumgartner lekörözése közben defektet kapott, és kontrollját elveszítve ütközött a magyar Minardijába. A versenyt végül Kimi Räikkönen nyerte szezonbeli első győzelmét szerezve. Második Michael Schumacher, harmadik Rubens Barrichello lett.[35]

A futam után Schumacher negyven ponttal állt Barrichello előtt, ami behozhatatlan előnynek számított, így a német hetedik világbajnoki címét ünnepelhette Belgiumban.



Olasz nagydíjSzerkesztés

 
Autodromo Nazionale Monza
 
David Coulthard a boxban

A tizenötödik versenyt, az olasz nagydíjat 2004. szeptember 12-én rendezték meg Monzában. A pályán egy kör 5,793 km, a verseny 53 körös volt.

A első helyről Rubens Barrichello, a másodikról Juan Pablo Montoya rajtolt a futamon.[36] A harmadik helyről induló Michael Schumacher az első körben hibázott, és a mezőny végéről volt kénytelen folytatni a versenyt. A német végül a második helyen fejezte be a futamot csapattársa, Barrichello mögött. Harmadikként Jenson Button végzett, a szintén BAR-Hondás Szató előtt. Ötödik Juan Pablo Montoya, hatodik David Coulthard, hetedik Antônio Pizzonia, a nyolcadik pedig Giancarlo Fisichella lett. Ez volt Jarno Trulli utolsó versenye a Renault csapatánál, az olasz a japán nagydíjon már a Toyota alakulatával vett részt.[37]



Kínai nagydíjSzerkesztés

 
Shanghai International Circuit
 
A sanghaji pálya célegyense

A tizenhatodik versenyt, a kínai nagydíjat 2004. szeptember 26-án rendezték meg Sanghajban. A pályán egy kör 5,451 km, a verseny 56 körös volt.

Az első rajthelyet ismét Rubens Barrichello szerezte meg, Michael Schumacher az utolsó helyről rajtolt, miután hibázott az időmérő edzésen, kicsúszott és nem teljesített mért kört.[38] A futamon Olaszország után ismét Rubens Barrichello győzött, Jenson Button második, Kimi Räikkönen harmadik lett. A további pontszerzők Fernando Alonso, Juan Pablo Montoya, Szató Takuma, Giancarlo Fisichella és Felipe Massa voltak. Michael Schumacher a verseny alatt többször hibázott, valamint egy defektje is volt, így a német végül a tizenkettedik helyen ért célba.[39]



Japán nagydíjSzerkesztés

 
Suzuka Circuit
 
A szuzukai versenypálya

A tizenhetedik versenyt, a japán nagydíjat 2004. október 10-én rendezték meg Szuzukában. A pályán egy kör 5,807 km, a verseny 53 körös volt.

A pole-pozíciót Michael Schumacher szerezte meg öccse, Ralf Schumacher előtt.[40] A futamon is ez a sorrend maradt. Michael rajt-cél győzelmet szerzett, öccse, Ralf második lett. A harmadik és negyedik helyen a két BAR-Honda, Jenson Button és Szató Takuma ért be. Fernando Alonso ötödik, Kimi Räikkönen hatodik, Juan Pablo Montoya hetedik, Giancarlo Fisichella pedig a nyolcadik helyen fejezte be a futamot. David Coulthard és Rubens Barrichello egymással akadt össze a harmincnyolcadik körben, mindketten kiestek. A Renault-tól való távozását követően itt tért vissza Jarno Trulli, az olasz a megromlott viszonyok miatt hagyta ott régi csapatát, és e nagydíjon a Toyota csapat autójával tizenegyedikként ért célba. A verseny leggyorsabb körét Barrichello autózta.[41]


Brazil nagydíjSzerkesztés

 
Autódromo José Carlos Pace
 
Ferrari szurkolók a lelátón

A tizennyolcadik versenyt, a brazil nagydíjat 2004. október 24-én rendezték meg São Paulóban. A pályán egy kör 4,309 km, a verseny 71 körös volt.

Rubens Barrichello szerezte meg az első rajthelyet hazája versenyén, mögötte a szintén dél-amerikai Juan Pablo Montoya végzett az időmérőn.[42] A verseny folyamán többször váltották egymást az élen autózók, ám végül Montoyát intették le elsőként. Montoyának ez volt az utolsó versenye a Williams csapatában, a kolumbiai 2005-től a McLarennél versenyzett.[43] Második helyen Kimi Räikkönen, a harmadikon pedig Rubens Barrichello ért célba. Negyedik Fernando Alonso, ötödik a szintén utolsó Williamses versenyét futó Ralf Schumacher lett. Szató Takuma hatodik, Michael Schumacher hetedik, Felipe Massa nyolcadikként végzett. Baumgartner Zsoltnak és Gianmaria Bruninak ez volt pályafutása utolsó Formula–1-es versenye. A leggyorsabb kört Juan Pablo Montoya futotta.

VégeredménySzerkesztés

A szezon Michael Schumacher és a Ferrari dominanciájáról szólt. A szezon tizennyolc futamából tizenhármat Schumacher nyert meg, rajta kívül Rubens Barrichello kétszer, Jarno Trulli, Kimi Räikkönen és Juan Pablo Montoya pedig mind egy-egy alkalommal tudott futamot nyerni. A gyártók versenyét már a magyar nagydíj hétvégéjén megnyerte a Ferrari, míg Schumacher a belga nagydíjon lett világbajnok.

NagydíjakSzerkesztés

# Nagydíj Pole Pozíció Leggyorsabb kör Győztes pilóta Győztes konstruktőr Összefoglaló
1   ausztrál nagydíj   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
2   maláj nagydíj   Michael Schumacher   Juan Pablo Montoya   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
3   bahreini nagydíj   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
4   San Marinó-i nagydíj   Jenson Button   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
5   spanyol nagydíj   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
6   monacói nagydíj   Jarno Trulli   Michael Schumacher   Jarno Trulli   Renault Összefoglaló
7   európai nagydíj   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
8   kanadai nagydíj   Ralf Schumacher   Rubens Barrichello   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
9   amerikai nagydíj   Rubens Barrichello   Rubens Barrichello   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
10   francia nagydíj   Fernando Alonso   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
11   brit nagydíj   Kimi Räikkönen   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
12   német nagydíj   Michael Schumacher   Kimi Räikkönen   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
13   magyar nagydíj   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
14   belga nagydíj   Jarno Trulli   Kimi Räikkönen   Kimi Räikkönen   McLaren Összefoglaló
15   olasz nagydíj   Rubens Barrichello   Rubens Barrichello   Rubens Barrichello   Ferrari Összefoglaló
16   kínai nagydíj   Rubens Barrichello   Michael Schumacher   Rubens Barrichello   Ferrari Összefoglaló
17   japán nagydíj   Michael Schumacher   Rubens Barrichello   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
18   brazil nagydíj   Rubens Barrichello   Juan Pablo Montoya   Juan Pablo Montoya   Williams Összefoglaló

VersenyzőkSzerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.-
Pontok 10 8 6 5 4 3 2 1 0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

# Versenyző AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   CHN   JPN   BRA   Pontszám
1   Michael Schumacher 1 1 1 1 1 Ki 1 1 1 1 1 1 1 2 2 12 1 7 148
2   Rubens Barrichello 2 4 2 6 2 3 2 2 2 3 3 12 2 3 1 1 Ki 3 114
3   Jenson Button 6 3 3 2 8 2 3 3 Ki 5 4 2 5 Ki 3 2 3 Ki 85
4   Fernando Alonso 3 7 6 4 4 Ki 5 Ki Ki 2 10 3 3 Ki Ki 4 5 4 59
5   Juan Pablo Montoya 5 2 13 3 Ki 4 8 KIZ KIZ 8 5 5 4 Ki 5 5 7 1 58
6   Jarno Trulli 7 5 4 5 3 1 4 Ki 4 4 Ki 11 Ki 9 10 11 12 46
7   Kimi Räikkönen Ki Ki Ki 8 11 Ki Ki 5 6 7 2 Ki Ki 1 Ki 3 6 2 45
8   Szató Takuma 9 15 5 16 5 Ki Ki Ki 3 Ki 11 8 6 Ki 4 6 4 6 34
9   Ralf Schumacher 4 Ki 7 7 6 10 Ki KIZ Ki Ki 2 5 24
10   David Coulthard 8 6 Ki 12 10 Ki Ki 6 7 6 7 4 9 7 6 9 Ki 11 24
11   Giancarlo Fisichella 10 11 11 9 7 Ki 6 4 9 12 6 9 8 5 8 7 8 9 22
12   Felipe Massa Ki 8 12 10 9 5 9 Ki Ki 13 9 13 Ki 4 12 8 9 8 12
13   Mark Webber Ki Ki 8 13 12 Ki 7 Ki Ki 9 8 6 10 Ki 9 10 Ki Ki 7
14   Olivier Panis 13 12 9 11 Ki 8 11 KIZ 5 15 Ki 14 11 8 Ki 14 14 6
15   Antônio Pizzonia 7 7 Ki 7 6
16   Christian Klien 11 10 14 14 Ki Ki 12 9 Ki 11 14 10 13 6 13 Ki 12 14 3
17   Cristiano da Matta 12 9 10 Ki 13 6 Ki KIZ Ki 14 13 Ki 3
18   Nick Heidfeld Ki Ki 15 Ki Ki 7 10 8 Ki 16 15 Ki 12 11 14 13 13 Ki 3
19   Timo Glock 7 15 15 15 2
20   Baumgartner Zsolt Ki 16 Ki 15 Ki 9 15 10 8 Ki Ki 16 15 Ki 15 16 Ki 16 1
21   Jacques Villeneuve 11 10 10 0
22   Ricardo Zonta Ki 10 11 Ki 13 0
23   Marc Gené 10 12 0
24   Giorgio Pantano 14 13 16 Ki Ki Ki 13 Ki 17 Ki 15 Ki Ki Ki 0
25   Gianmaria Bruni HN 14 17 Ki Ki Ki 14 Ki Ki 18 16 17 14 Ki Ki Ki 16 17 0
# Versenyző AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   CHN   JPN   BRA   Pontszám
Helyezés +/- Versenyző Csapat Rajt Győzelem Dobogós helyezés Pole pozíció Leggyorsabb kör Pont
1 0   Michael Schumacher   Ferrari 18 13 15 8 10 148
2 +2   Rubens Barrichello   Ferrari 18 2 14 4 4 114
3 +6   Jenson Button   BAR Honda 18 0 10 1 0 85
4 +2   Fernando Alonso   Renault 18 0 4 1 0 59
5 -2   Juan Pablo Montoya   Williams BMW 18 1 3 0 2 58
6 +2   Jarno Trulli   Renault
  Toyota
17 1 2 2 0 46
7 -5   Kimi Räikkönen   McLaren Mercedes 18 1 4 1 2 45
8 +10   Szató Takuma   BAR Honda 18 0 1 0 0 34
9 -4   Ralf Schumacher   Williams BMW 12 0 1 1 0 24
10 -3   David Coulthard   McLaren Mercedes 18 0 0 0 0 24
11 +1   Giancarlo Fisichella   Sauber Petronas 18 0 0 0 0 22
12 0   Felipe Massa   Sauber Petronas 18 0 0 0 0 12
13 -3   Mark Webber   Jaguar Cosworth 18 0 0 0 0 7
14 +1   Olivier Panis   Toyota 17 0 0 0 0 6
15 +6   Antônio Pizzonia   Williams BMW 4 0 0 0 0 6
16 0   Christian Klien   Jaguar Cosworth 18 0 0 0 0 3
17 -4   Cristiano da Matta   Toyota 12 0 0 0 0 3
18 -4   Nick Heidfeld   Jordan Ford 18 0 0 0 0 3
19 0   Timo Glock   Jordan Ford 4 0 0 0 0 2
20 +4   Baumgartner Zsolt   Minardi Cosworth 18 0 0 0 0 1
21 -5   Jacques Villeneuve   Renault 3 0 0 0 0 0
22 0   Ricardo Zonta   Toyota 5 0 0 0 0 0
23 -6   Marc Gené   Williams BMW 2 0 0 0 0 0
24 0   Giorgio Pantano   Jordan Ford 14 0 0 0 0 0
25 0   Gianmaria Bruni   Minardi Cosworth 18 0 0 0 0 0
  • +/- A versenyző helyezése a 2003-as világbajnoksághoz képest.

KonstruktőrökSzerkesztés

Helyezés Konstruktőr AUS
 
MAL
 
BHR
 
SMR
 
ESP
 
MON
 
EUR
 
CAN
 
USA
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
HUN
 
BEL
 
ITA
 
CHN
 
JPN
 
BRA
 
Pont
1   Ferrari 1 1 1 1 1 Ki 1 1 1 1 1 1 1 2 2 12 1 7 262
2 4 2 6 2 3 2 2 2 3 3 12 2 3 1 1 Ki 3
2   BAR 6 3 3 2 8 2 3 3 Ki 5 4 2 5 Ki 3 2 3 Ki 119
9 15 5 16 5 Ki Ki Ki 3 Ki 11 8 6 Ki 4 6 4 6
3   Renault 7 5 4 5 3 1 4 Ki 4 4 Ki 11 Ki 9 10 11 10 10 105
3 7 6 4 4 Ki 5 Ki Ki 2 10 3 3 Ki Ki 4 5 4
4   Williams 5 2 13 3 Ki 4 8 Kiz Kiz 8 5 5 4 Ki 5 5 7 1 88
4 Ki 7 7 6 10 Ki Kiz Ki 10 12 7 7 Ki 7 Ki 2 5
5   McLaren 8 6 Ki 12 10 Ki Ki 6 7 6 7 4 9 7 6 9 Ki 11 69
Ki Ki Ki 8 11 Ki Ki 5 6 7 2 Ki Ki 1 Ki 3 6 2
6   Sauber 10 11 11 9 7 Ki 6 4 9 12 6 9 8 5 8 7 8 9 34
Ki 8 12 10 9 5 9 Ki Ki 13 9 13 Ki 4 12 8 9 8
7   Jaguar Ki Ki 8 13 12 Ki 7 Ki Ki 9 8 6 10 Ki 9 10 Ki Ki 10
11 10 14 14 Ki Ki 12 9 Ki 11 14 10 13 6 13 Ki 12 14
8   Toyota 12 9 10 Ki 13 6 Ki Kiz Ki 14 13 Ki Ki 10 11 Ki 11 12 9
13 12 9 11 Ki 8 11 Kiz 5 15 Ki 14 11 8 Ki 14 14 13
9   Jordan Ki Ki 15 Ki Ki 7 10 8 Ki 16 15 Ki 12 11 14 13 13 Ki 5
14 13 16 Ki Ki Ki 13 7 Ki 17 Ki 15 Ki Ki Ki 15 15 15
10   Minardi NC 14 17 Ki Ki Ki 14 Ki Ki 18 16 17 14 Ki Ki Ki 16 17 1
Ki 16 Ki 15 Ki 9 15 10 8 Ki Ki 16 15 Ki 15 16 Ki 16
Helyezés Konstruktőr AUS
 
MAL
 
BHR
 
SMR
 
ESP
 
MON
 
EUR
 
CAN
 
USA
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
HUN
 
BEL
 
ITA
 
CHN
 
JPN
 
BRA
 
Pont
Helyezés +/- Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajt Győzelem Dobogó Pole pozíció Leggyorsabb kör Pont
1 0   Ferrari F2004 Ferrari B 18 15 29 12 14 262
2 +3   BAR 006 Honda M 18 0 11 1 0 119
3 +1   Renault R24 Renault M 18 1 6 3 0 105
4 -2   Williams FW26 BMW M 18 1 4 1 2 88
5 -2   McLaren MP4-19
MP4-19B
Mercedes M 18 1 4 1 2 69
6 0   Sauber C23 Petronas B 18 0 0 0 0 34
7 0   Jaguar R5 Cosworth M 18 0 0 0 0 10
8 0   Toyota TF104
TF104B
Toyota M 18 0 0 0 0 9
9 0   Jordan EJ14 Cosworth B 18 0 0 0 0 5
10 0   Minardi PS04B Cosworth B 18 0 0 0 0 1
  • +/- A csapat helyezése 2003-hoz képest

KözvetítésekSzerkesztés

A 2004-es szezonban az RTL Klub csatorna közvetítette élőben az időmérő edzéseket és a futamokat. A magyar idő szerint kora reggeli versenyeket délután meg is ismételték. A magyar nagydíj kivételével valamennyi futamot a budapesti stúdióból kommentálták. A kommentátorok Palik László és Czollner Gyula voltak, Palikot szükség esetén Wéber Gábor helyettesítette szakkommentátorként. A helyszíni riporter Szujó Zoltán volt. A stúdióműsorokat Gyulai Balázs és Héder Barna vezették, állandó vendégeik Wéber Gábor és Szabó Róbert voltak.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Gené a 10. és a 11. futamon helyettesítette Ralf Schumachert.
  2. Pizzonia a 12., 13., 14. és a 15. futamon helyettesítette Ralf Schumachert.
  3. Villeneuve az utolsó három futamon helyettesítette Jarno Trullit.
  4. da Matta az Ausztráltól a német nagydíjig volt a Toyota versenyzője.
  5. Trulli az utolsó két versenyen a Toyota csapatában versenyzett.
  6. Zonta a 13., 14., 15., 16. és a 18. futamon vett részt versenyzőként.
  7. Panis a japán nagydíj után visszavonult a Formula–1-ből.
  8. Glock a 8., a 16., a 17. és a 18. futamon helyettesítette Giorgio Pantanót.
  9. Schumié a pole, Zsolt 17. lett Melbourne-ben. origo.hu, 2004. március 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  10. A Ferrari tönkreverte a mezőnyt, Baumgartner kiesett Melbourne-ben. origo.hu, 2004. március 7. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  11. Ferrari Malajziában is verhetetlen. origo.hu, 2004. március 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  12. Schumacher Malajziában is tarolt. origo.hu, 2004. március 21. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  13. Schumacheré az első bahreini pole. origo.hu, 2004. április 3. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  14. Schumacher Bahreint is meghódította. origo.hu, 2004. április 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  15. Button körrekorddal verte a Ferrarikat Imolában. origo.hu, 2004. április 24. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  16. Schumit Imolában sem lehetett megverni. origo.hu, 2004. április 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  17. Schumacheré a barcelonai pole. origo.hu, 2004. május 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  18. Ámokfutó zavarta meg a spanyol nagydíjat. origo.hu, 2004. május 9. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  19. Trulli parádézott a monacói időmérőn. origo.hu, 2004. május 22. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  20. Schumacher ütközött, Trulli nyert Monacóban. origo.hu, 2004. május 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  21. Schumi visszaállította a rendet. origo.hu, 2004. május 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  22. Schumacher nyerte az európai nagydíjat. origo.hu, 2004. május 30. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  23. Ralf Schumacher nyerte a kanadai edzést. origo.hu, 2004. június 12. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  24. Kanadai GP: kizárták a Williamst és a Toyotát. origo.hu, 2004. június 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  25. Barrichello indulhat az élről Indianapolisban. origo.hu, 2004. június 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  26. Baumgartner pontot szerzett Indianapolisban. origo.hu, 2004. június 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  27. Alonso gyorsabb volt Schumachernél. origo.hu, 2004. július 3. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  28. A Ferrari kimatekozta Schumi újabb győzelmét. origo.hu, 2004. július 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  29. Feltámad a McLaren: Räikkönené a silverstone-i pole. origo.hu, 2004. július 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  30. Schumacher Silverstone-ban is nyert. origo.hu, 2004. július 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  31. Schumacheré a hockenheimi pole. origo.hu, 2004. július 24. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  32. Nagy csata volt Schumi mögött Hockenheimben. origo.hu, 2004. július 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  33. A Ferrarié a hungaroringi első sor. origo.hu, 2004. augusztus 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  34. Schumi megdöntötte saját világcsúcsát. origo.hu, 2004. augusztus 15. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  35. Räikkönen nyert, Schumi világbajnok lett. origo.hu, 2004. augusztus 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  36. Barrichello indul az élről Monzában. origo.hu, 2004. szeptember 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  37. Barrichello Schumi előtt nyert Monzában. origo.hu, 2004. szeptember 12. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  38. Schumacher elszállt a kínai időmérőn. origo.hu, 2004. szeptember 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  39. Barrichello nyerte az első kínai nagydíjat. origo.hu, 2004. szeptember 26. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  40. Schumacher nyerte a szuzukai időmérőt. origo.hu, 2004. október 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  41. Dupla Schumacher-uralom Szuzukában. origo.hu, 2004. október 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  42. Schumi égett, Barrichello remekelt. origo.hu, 2004. október 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  43. Montoya győzelemmel búcsúzott a Williamstől. origo.hu, 2004. október 24. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)

VideókSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 2004-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.