2016-os Phoenix Grand Prix

2016-os IndyCar Series szezon második versenye
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 9.

A 2016-os Phoenix Grand Prix volt a 2016-os IndyCar Series szezon második futama, egyben az első, melyet ovál pályán futottak. A versenyt április 2-án rendezték meg az arizonai Avondale-ben. A versenyt az NBCSN közvetítette.

USA 2016-os Phoenix Grand Prix
Versenyadatok
Dátum2016. április 2.
Hivatalos elnevezés2016 Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix
HelyszínAvondale, Arizona
Versenypálya1,022 mi
Versenytáv250 kör, 255,5 mi
Pole-pozíció
VersenyzőBRA Hélio Castroneves
(Team Penske)
Átlagebesség192,324 mi/h
Leggyorsabb kör
VersenyzőBRA Tony Kanaan
(Chip Ganassi Racing)
Átlagsebesség186,403 mi/h
Dobogó
ElsőNZL Scott Dixon
(Chip Ganassi Racing)
MásodikFRA Simon Pagenaud
(Team Penske)
HarmadikAUS Will Power
(Team Penske)

Nevezési lista

szerkesztés
Csapat Első versenyző Második versenyző Harmadik versenyző Negyedik versenyző
Team Penske 2   Juan Pablo Montoya 3   Hélio Castroneves 12   Will Power 22   Simon Pagenaud
Schmidt Peterson Motorsports 5   James Hinchcliffe 7   Mihail Aljosin
Chip Ganassi Racing Teams 8   Max Chilton 9   Scott Dixon 10   Tony Kanaan 83   Charlie Kimball
KVSH Racing 11   Sébastien Bourdais
A.J. Foyt Enterprises 14   Szató Takuma 41   Jack Hawksworth
Rahal Letterman Lanigen Racing 15   Graham Rahal
Dale Coyne Racing 18   Conor Daly 19   Luca Filippi
Ed Carpenter Racing 20   Ed Carpenter 21   Josef Newgarden
Andretti Autosport 26   Carlos Muñoz 27   Marco Andretti 28   Ryan Hunter-Reay
Andretti Herta Autosport 98   Alexander Rossi

Időmérő

szerkesztés

Az időmérőt április 1-én, délután tartották. A versenyző két kört mehettek a pályán, majd e körök átlagsebességéből alakult ki a rajtsorrend.

Chilton nyitotta az időmérőt egy jó átlagsebességgel, de az utána következő Muñoz autójának hátulja megindult, majd a pilóta háttal csapódott a falba. Muñoz nem vesztette el az eszméletét, csak a térdeit fájlalta a baleset után.

Ezután a St. Petersburgban diadalmaskodó Montoya át vette a vezetést, de nála is gyorsabbnak bizonyult csapattársa, Hélio Castroneves, akinek az utolsó kanyarban kellett nagyot mentenie. Castronevest csak Kanaan tudta megszorongatni, de a meg kellett elégednie a második hellyel.

Graham Rahalnak az első kanyarban kellett korrigálnia, így az utolsó helyre hozta be az autót. Az utána következő Newgarden alatt is ugyanott csúszott meg az autó, ám ő nem emelte el a gázról a lábát, így ideiglenesen az előkelő hatodik helyre hozta be az autót.

A brazil pilóták kisajátították az első két helyet, mögöttük Montoya és Kimball és a szabadedzésen leggyorsabbnak bizonyult Ed Carpenter végeztek. Szató és Hinchcliffe korábban összetörték autóikat, így ők az utolsó rajtsorból várhatták a rajtot.[1]

Helyezés # Versenyző Csapat Átlagsebesség
(mi/h)
1. 3   Hélio Castroneves Team Penske 192,324
2. 10   Tony Kanaan Chip Ganassi Racing 191,511
3. 2   Juan Pablo Montoya Team Penske 191,366
4. 83   Charlie Kimball Chip Ganassi Racing 191,220
5. 20   Ed Carpenter Ed Carpenter Racing 190,780
6. 9   Scott Dixon Chip Ganassi Racing 190,376
7. 21   Josef Newgarden Ed Carpenter Racing 190,094
8. 8   Max Chilton Chip Ganassi Racing 189,972
9. 12   Will Power Team Penske 189,749
10. 22   Simon Pagenaud Team Penske 189,654
11. 27   Marco Andretti Andretti Autosport 189,071
12. 28   Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport 188,966
13. 7   Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports 187,998
14. 98   Alexander Rossi Andretti Hertha Autosport 186,939
15. 11   Sébastien Bourdais KVSH Racing 186,544
16. 19   Luca Filippi Dale Coyne Racing 185,814
17. 41   Jack Hawksworth A.J. Foyt Enterprises 185,046
18. 18   Conor Daly Dale Coyne Racing 184,261
19. 15   Graham Rahal Rahal Lanigen Letterman Racing 179,770
20. 14   Szató Takuma A.J. Foyt Enterprises Sebesség nélkül
21. 26   Carlos Muñoz Andretti Autosport Sebesség nélkül
22. 5   James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports Sebesség nélkül
HIVATALOS VÉGEREDMÉNY

Rajtfelállás

szerkesztés
Sor Belső ív Külső ív
1. 3   Hélio Castroneves 10   Tony Kanaan
2. 2   Juan Pablo Montoya 83   Charlie Kimball
3. 20   Ed Carpented 9   Scott Dixon
4. 21   Josef Newgarden 8   Max Chilton
5. 12   Will Power 22   Simon Pagenaud
6. 27   Marco Andretti 28   Ryan Hunter-Reay
7. 7   Mihail Aljosin 98   Alexander Rossi
8. 11   Sébastien Bourdais 19   Luca Filippi
9. 41   Jack Hawksworth 18   Conor Daly
10. 15   Graham Rahal 14   Szató Takuma
11. 26   Carlos Muñoz 5   James Hinchcliffe

A versenyt március 13-án délután tartották. Castronev és Tony Kanaan jól rajtoltak, ám legjobban minden kétségen kívül Ryan Hunter-Reay rajtolt, aki a 12. helyről rajtolva, majd az első kanyarban a külső ívet választva, több mint 5 helyet jött előre. Castroneves vezetni tudta az első 39 kört, de jobb első defektje miatt a boxba kellett hajtania, így tetemes hátrányt szedett össze. A pályára visszatérve, az első ovál versenyén induló Luca Filippivel küzdött. De Filippi autója a pálya külső, poros ívére érve megcsúszott, majd a pálya másik oldalán lefulladt. Miután Montoya nagyjából annyi körig vezette a versenyt, mint csapattársa, a boxba hajtott, szintén jobb első defekt miatt, a vezetést pedig Scott Dixon örökölte meg. A 116. körben Muñoz megcsúszott és a falhoz vágta autóját. 18 körrel később Josef Newgarden meg szerette volna előzni Charlie Kimballt, de a két autó összeért és Kimball kicsúszott. A későbbiekben Bourdais Montoyával csatázott, de a külső íven megcsúszott és lekoccolta a falat. Pár körrel később Ed Carpenter is balesetet szenvedett, ám ő nem volt ilyen szerencsés, ki kellett állnia a versenyből. A sárga zászló miatt az élmezőny kiállt egy kerékcserére, melyből Simon Pagenaud jött ki a legjobban, feljőve a második helyre. A verseny végére az első négyes közel került egymáshoz, de Alexander Rossi miatt a versenyt a peace car mögött fejezték be. Dixon a 39. győzelmét szerezte meg, mellyel az örökranglistán a negyedik helyen áll Al Unserrel együtt.[2][3]

Helyezés # Versenyző Csapat Futott kör
(Idő/Kiesés oka)
Rajthely Élen töltött
körök száma
Pont
1. 9   Scott Dixon Chip Ganassi Racing 250
(1:49:38,3855)
6 155 53
2. 22   Simon Pagenaud Team Penske 250 10 40
3. 12   Will Power Team Penske 250 9 35
4. 10   Tony Kanaan Chip Ganassi Racing 250 2 32
5. 15   Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing 250 19 30
6. 21   Josef Newgarden Ed Carpenter Racing 250 7 28
7. 8   Max Chilton Chip Ganassi Racing 250 8 26
8. 11   Sébastien Bourdais KVSH Racing 250 15 24
9. 2   Juan Pablo Montoya Team Penske 250 3 56 23
10. 28   Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport 250 12 20
11. 3   Hélio Castroneves Team Penske 250 1 39 21
12. 83   Charlie Kimball Andretti Autosport 250 4 18
13. 27   Marco Andretti Andretti Autosport 250 11 17
14. 98   Alexander Rossi Bryan Herta Autosport 250 14 16
15. 14   Szató Takuma A.J. Foyt Enterprises 249 20 15
16. 18   Conor Daly Dale Coyne Racing 249 18 14
17. 7   Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports 248 13 13
18. 5   James Hinchcliffe Team Penske 248 22 12
19. 41   Jack Hawksworth A.J. Foyt Enterprises 246 17 11
20. 19   Luca Filippi Dale Coyne Racing 243 16 10
21. 20   Ed Carpenter Ed Carpenter Racing 195
(baleset)
5 9
22. 26   Carlos Muñoz Andretti Autosport 116
(baleset)
21 8
HIVATALOS VÉGEREDMÉNY

Statisztikák

szerkesztés

Az élen töltött körök száma

A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után

szerkesztés
Pozíció Pilóta Pontok
1   Simon Pagenaud 83
2   Scott Dixon 76
3   Juan Pablo Montoya 73
4   Ryan Hunter-Reay 56
5   Tony Kanaan 54
  1. IndyCar: Castroneves a pole-pozícióban”, formula.hu, 2016. április 2. (Hozzáférés: 2016. március 31.) 
  2. Scott Dixon wins ho hum IndyCar return to Phoenix”, 2016. április 3. (Hozzáférés: 2016. április 4.) (angol nyelvű) 
  3. IndyCar: Dixon nyert a Penskek defektjei után”, formula.hu, 2016. március 3. (Hozzáférés: 2016. április 4.) 

További információk

szerkesztés

Hivatalos weboldal