2016-os Phoenix Grand Prix
A 2016-os Phoenix Grand Prix volt a 2016-os IndyCar Series szezon második futama, egyben az első, melyet ovál pályán futottak. A versenyt április 2-án rendezték meg az arizonai Avondale-ben. A versenyt az NBCSN közvetítette.
2016-os Phoenix Grand Prix | |
Versenyadatok | |
Dátum | 2016. április 2. |
Hivatalos elnevezés | 2016 Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix |
Helyszín | Avondale, Arizona |
Versenypálya | 1,022 mi |
Versenytáv | 250 kör, 255,5 mi |
Pole-pozíció | |
Versenyző | Hélio Castroneves (Team Penske) |
Átlagebesség | 192,324 mi/h |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | Tony Kanaan (Chip Ganassi Racing) |
Átlagsebesség | 186,403 mi/h |
Dobogó | |
Első | Scott Dixon (Chip Ganassi Racing) |
Második | Simon Pagenaud (Team Penske) |
Harmadik | Will Power (Team Penske) |
Nevezési lista
szerkesztésCsapat | Első versenyző | Második versenyző | Harmadik versenyző | Negyedik versenyző | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Team Penske | 2 | Juan Pablo Montoya | 3 | Hélio Castroneves | 12 | Will Power | 22 | Simon Pagenaud |
Schmidt Peterson Motorsports | 5 | James Hinchcliffe | 7 | Mihail Aljosin | ||||
Chip Ganassi Racing Teams | 8 | Max Chilton | 9 | Scott Dixon | 10 | Tony Kanaan | 83 | Charlie Kimball |
KVSH Racing | 11 | Sébastien Bourdais | ||||||
A.J. Foyt Enterprises | 14 | Szató Takuma | 41 | Jack Hawksworth | ||||
Rahal Letterman Lanigen Racing | 15 | Graham Rahal | ||||||
Dale Coyne Racing | 18 | Conor Daly | 19 | Luca Filippi | ||||
Ed Carpenter Racing | 20 | Ed Carpenter | 21 | Josef Newgarden | ||||
Andretti Autosport | 26 | Carlos Muñoz | 27 | Marco Andretti | 28 | Ryan Hunter-Reay | ||
Andretti Herta Autosport | 98 | Alexander Rossi |
Időmérő
szerkesztésAz időmérőt április 1-én, délután tartották. A versenyző két kört mehettek a pályán, majd e körök átlagsebességéből alakult ki a rajtsorrend.
Chilton nyitotta az időmérőt egy jó átlagsebességgel, de az utána következő Muñoz autójának hátulja megindult, majd a pilóta háttal csapódott a falba. Muñoz nem vesztette el az eszméletét, csak a térdeit fájlalta a baleset után.
Ezután a St. Petersburgban diadalmaskodó Montoya át vette a vezetést, de nála is gyorsabbnak bizonyult csapattársa, Hélio Castroneves, akinek az utolsó kanyarban kellett nagyot mentenie. Castronevest csak Kanaan tudta megszorongatni, de a meg kellett elégednie a második hellyel.
Graham Rahalnak az első kanyarban kellett korrigálnia, így az utolsó helyre hozta be az autót. Az utána következő Newgarden alatt is ugyanott csúszott meg az autó, ám ő nem emelte el a gázról a lábát, így ideiglenesen az előkelő hatodik helyre hozta be az autót.
A brazil pilóták kisajátították az első két helyet, mögöttük Montoya és Kimball és a szabadedzésen leggyorsabbnak bizonyult Ed Carpenter végeztek. Szató és Hinchcliffe korábban összetörték autóikat, így ők az utolsó rajtsorból várhatták a rajtot.[1]
Rajtfelállás
szerkesztésSor | Belső ív | Külső ív | ||
---|---|---|---|---|
1. | 3 | Hélio Castroneves | 10 | Tony Kanaan |
2. | 2 | Juan Pablo Montoya | 83 | Charlie Kimball |
3. | 20 | Ed Carpented | 9 | Scott Dixon |
4. | 21 | Josef Newgarden | 8 | Max Chilton |
5. | 12 | Will Power | 22 | Simon Pagenaud |
6. | 27 | Marco Andretti | 28 | Ryan Hunter-Reay |
7. | 7 | Mihail Aljosin | 98 | Alexander Rossi |
8. | 11 | Sébastien Bourdais | 19 | Luca Filippi |
9. | 41 | Jack Hawksworth | 18 | Conor Daly |
10. | 15 | Graham Rahal | 14 | Szató Takuma |
11. | 26 | Carlos Muñoz | 5 | James Hinchcliffe |
Verseny
szerkesztésA versenyt március 13-án délután tartották. Castronev és Tony Kanaan jól rajtoltak, ám legjobban minden kétségen kívül Ryan Hunter-Reay rajtolt, aki a 12. helyről rajtolva, majd az első kanyarban a külső ívet választva, több mint 5 helyet jött előre. Castroneves vezetni tudta az első 39 kört, de jobb első defektje miatt a boxba kellett hajtania, így tetemes hátrányt szedett össze. A pályára visszatérve, az első ovál versenyén induló Luca Filippivel küzdött. De Filippi autója a pálya külső, poros ívére érve megcsúszott, majd a pálya másik oldalán lefulladt. Miután Montoya nagyjából annyi körig vezette a versenyt, mint csapattársa, a boxba hajtott, szintén jobb első defekt miatt, a vezetést pedig Scott Dixon örökölte meg. A 116. körben Muñoz megcsúszott és a falhoz vágta autóját. 18 körrel később Josef Newgarden meg szerette volna előzni Charlie Kimballt, de a két autó összeért és Kimball kicsúszott. A későbbiekben Bourdais Montoyával csatázott, de a külső íven megcsúszott és lekoccolta a falat. Pár körrel később Ed Carpenter is balesetet szenvedett, ám ő nem volt ilyen szerencsés, ki kellett állnia a versenyből. A sárga zászló miatt az élmezőny kiállt egy kerékcserére, melyből Simon Pagenaud jött ki a legjobban, feljőve a második helyre. A verseny végére az első négyes közel került egymáshoz, de Alexander Rossi miatt a versenyt a peace car mögött fejezték be. Dixon a 39. győzelmét szerezte meg, mellyel az örökranglistán a negyedik helyen áll Al Unserrel együtt.[2][3]
Statisztikák
szerkesztésAz élen töltött körök száma
- Scott Dixon: 155 kör (96–250)
- Juan Pablo Montoya: 56 kör (40–95)
- Hélio Castroneves: 39 kör (1–39)
A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után
szerkesztésPozíció | Pilóta | Pontok |
---|---|---|
1 | Simon Pagenaud | 83 |
2 | Scott Dixon | 76 |
3 | Juan Pablo Montoya | 73 |
4 | Ryan Hunter-Reay | 56 |
5 | Tony Kanaan | 54 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ „IndyCar: Castroneves a pole-pozícióban”, formula.hu, 2016. április 2. (Hozzáférés: 2016. március 31.)
- ↑ „Scott Dixon wins ho hum IndyCar return to Phoenix”, 2016. április 3. (Hozzáférés: 2016. április 4.) (angol nyelvű)
- ↑ „IndyCar: Dixon nyert a Penskek defektjei után”, formula.hu, 2016. március 3. (Hozzáférés: 2016. április 4.)