A 2016-os Tour de France volt a százharmadik kiadása a három hetes körverseny történetében. 2016. július 2-án kezdődött és július 24-én ért véget. Manche régióból indult, átment Andorrába és Svájcba is. Két egyenkénti időfutam (egy sík és egy hegyvidéki) is volt a körversenyben. Öt hegyi befutó volt a három hét alatt.
A nap elején egy négyfős szökevénycsoport tudott elszakadni a mezőnytől, köztük Paul Voss-szal, aki mind a két negyedik kategóriás hegyet elvitte, így megszerezte a pöttyös trikót. A szakasz felénél egy körforgalomból kifele bukott Alberto Contador, aki több horzsolást is szerzett a nap végén pedig több másodperces hátrányba került az esélyesekhez képest. A szökevények közül Alex Howes és Anthony Delaplace tudott ellépni, utóbbi lett a nap legaktívabb versenyzője. 10 kilométerrel a befutó előtt megfogták a szökevényeket, majd a sprinterek csapatai álltak az élre. A sprint elkezdése után Michael Mørkøv bukott hatalmasat, de el tudott indulni a következő szakaszon.[1] A szakaszt végül Mark Cavendish nyerte meg lehajrázva Marcel Kittelt és Peter Sagant, megszerezve a 27. Tour szakaszgyőzelmét.[2][3]
Alberto Contadornak ismét nem volt szerencséje, hiszen 172 kilométerrel a vége előtt belekeveredett egy balesetbe. A végén Voss, Breen, Benedetti és Stuyven léptek el a mezőnytől, közülük csak utóbbi tudott még nagyobb tempóra váltani. A belgát csupán pár száz méterrel a cél előtt tudták megfogni a sprinterek, melyek közül Peter Sagan tudta megnyerni a szakaszt Alaphilippe előtt, így először vehette föl Tour karrierjén a sárga trikót. Az esélyesen közül Contador 48 másodpercet, Richie Porte pedig az utolsó kilométereken kapott defektje miatt kapott több, mint másfél percet.[4]
A versenyzők a szakasz során feltűnően lassú, 37 km/h-s átlagsebességgel haladtak. A nap nagy részét Armindo Fonseca töltötte szökésben, majd később csatlakozott hozzá Thomas Voeckler is, aki ennek köszönhetően lett a nap legaktívabb versenyzője. A végén mezőhajrá döntött a szakaszgyőzelemtől, melyet Mark Cavendish szerzett meg André Greipel előtt, de kettejük közül célfotó döntött.[5]
A szakasz a maga 237 kilométerével a 2016-os Tour leghosszabb szakaszának számított. Kiemelkedő esemény nem történt, a szökevényeket 10 km-mel a vége előtt befogták. A befutó kissé emelkedett, az esélyesek közül Greipel elfogyott, Cavendisht pedig bezárták. Kittelt jól hozte fel az Etixx, Bryan Coquard azonban nagyot sprintelt a végén, végül csak pár milliméter döntött a győzelem sorsáról a német javára.[6]
Az ötödik szakasz volt a Tour első nem-sík szakasza, de csak a vége emelkedett. 30 km-mel a vége előtt Thomas De Gendt és Greg Van Avermaet lépett el a mezőnytől, majd a várttal ellentétben Van Avermaet tudott tempót váltani. A hegyeken a sprinterek, mint Sagan leszakadtak, de meglepetésként Vincenzo Nibali és Thibaut Pinot sem bírta az emelkedőt. Van Avermaet közel 5 percet adott a főmezőnynek, így fölvehette a sárga trikót. Az utolsó emelkedőn Romain Bardet növelte a tempót, mely következtében Contador leszakadt, de csapattársa, Kreuziger nem állt meg neki segíteni, így a spanyol hátránya a szakasz után már másfél percre rúgott.[7]
A Pireneusok előtti utolsó sík szakaszon Jan Bárta és Arasiro Jukija szöktek, a japán meg is kapta a legaktívabb versenyző címet, de a főmezőny 22 km-rel a vége előtt megfogta őket. A sprintet harmadszor is Mark Cavendish nyerte meg Marcel Kittel és Daniel McLay előtt. A brit így már 29 szakaszgyőzelemet szerzett a Touron, amivel az örökranglista második helyére jött fel Eddie Merckx mögé.[8]
Az első igazi hegyi szakaszon egy 29 fős szökevénycsoport alakult ki, melyben többek között a sárga trikós Greg Van Avermaet is részt vett, aki ennek köszönhetően a nap végén meg is tartotta a sárgát. Miután szétesett a csoport Steve Cummings szökött meg és nyerte meg a szakaszt Daryl Impey és Daniel Navarro előtt. A főmezőnyben két francia, Pinot és Barguil is leszakadtak a Col d’Aspen felé vezető úton. Kisebb dráma is történt, hiszen az utolsó kilométert jelző kapu egy néző miatt leeresztett és pont a végén szökni próbáló Adam Yates elé esett be, ami miatt a brit nagyot bukott. A főmezőnyből többen is nagy hátrányt szedtek össze, de végül a három kilométernél lévő sorrendet vették figyelembe.[9]
A nap elején Thibaut Pinot és Rafał Majka szöktek, leginkább a hegyi pontokért, illetve a pöttyös trikóért, a Tourmalet-n a francia tudott először áthaladni. A lejtmenetben Tony Martin is felért rájuk, majd a főmezőny ezt a háromtagú csoportot a harmadik hegyen meg is fogta. A Sky diktálta a tempót melynek meg is lett az eredménye, hiszen a főmezőny 30 főre csökkent. Az utolsó hegyre felérve, amikor mindenki frissített vagy megpihent, Chris Froome meg tudta lepni a mezőnyt. A brit a lejtmenetben elképesztően ment, még a vázra ülve is tekert, ezzel pedig egy 20 másodperces előnyre tett szert. A célig ez a különbség 13-ra olvadt, de a jóváírásnak köszönhetően 23 másodpercet adott legnagyobb riválisának, Quintanának.[10]
A szakasz egy nagy csalódással kezdődött, hiszen az első két szakaszon bukó Alberto Contador mindössze 80 kilométer megtétele után feladta a küzdelmeket, majd mint később kiderült, délelőtt még lázas is volt. A királyetapon azonban sokan szöktek: Sagan a részhajrák miatt, Majka és Pinot pedig a pöttyös trikóért küzdöttek. Közülük Tom Dumoulin tudott tempót növelni és nyerte meg a szakaszt Rui Costa előtt. Az utolsó 10 km-en az andorrai befutó előtt előbb az eső, majd a jégeső hátráltatta a főmezőnyt, de emiatt senki nem szakadt le, egyedült Fabio Aru nem bírta a Sky tempóját és szedett össze 1 percnyi hátrányt az összetettben.[12]
A 10. szakasz már a sprintereknek kedvezett, így ki is alakult egy 15 fős erős szökevénycsoport többek között Sagannal, Nibalival és Avermaet-vel. 20 km-mel a vége előtt már az Orica diktálta a tempót, majd miután Durbridge átvezette őket az utolsó emelkedőn, így márcsak Sagan, Boasson Hagen, Matthews, Van Avermaet, Impey és Samuel Dumoulin maradtak az élem. Impey többször próbálta fárasztani a sprinterek, sikertelenül. A célban végül Van Avermaet indított először, de a sprintet Matthews nyerte megelőzve Sagant, aki így átvette Cavendish-től a zöld trikót.[13]
A szakasz unalmasnak ígérkezett egészen az utolsó 10 km-ig, amikor az oldalszél szétszedte a főmezőnyt, majd Sagan és Maciej Bodnar léptek meg meglepetésszerűen, de ami még meglepőbb volt, hogy Geraint Thomas és a sárga trikós Chris Froome is velük tartott. A kis szökevénycsoportot végül nem sikerült megfogni, így Sagan probléma nélkül nyerte a szakaszt Froome előtt. Sagan végül az nyilatkozta, hogy szívesen átadta volna lengyel csapattársának, de ő végül nem élt a lehetőséggel. Froome végül az időjóváírásnak köszönhetően már közel fél percesre növelte előnyét Adam Yates-cel szemben.[14]
A nap legfontosabb hírének számított, hogy a hatalmas széllökések miatt a mezőny nem engedik fel a Mont Ventoux tetejére, így a befutó 6 kilométerrel lejjebb, a Chalet Reynardon volt.[15]
Felfele a Chalet Reynard-on
A szakasz elején, mikor Simon Gerrains vezette éppen a főmezőny, a szél kifújta a kerekét és nagyot bukott az Orica versenyzője. A mögötte haladó Team Sky sorából hárman is pórul jártak, ezáltal Froome is megállásra kényszerült. A mezőny előtt ekkor Thomas De Gendt, Serge Pauwels és Daniel Navarro küzdöttek a győzelemért, amit végül De Gendt zsebelt be. A hegyen fölfele Quintana először támadt a Tour során, de a támadások gyengének bizonyultak. Ellenben Richie Porte-tal, aki sikeresen meglépett, sőt Froome és Bauke Mollema is tartotta vele a lépést. Ekkor azonban az út szélén szurkoló nézők miatt azonban a kamerás motorosnak fékezne kellett, így mind három versenyző elesett. Mollema azonnal fölkapta kerékpárját és folytatta, Froome biciklijére azonban egy motoros ráhajtott, használhatatlan lett. Így a kenyai születésű Froome-nak futva kellett folytatnia, mivel se csapattárs, se csapatkocsi nem volt a közelben. Majd a neutrálkocsitól kapott egy pótkerékpárt, de a cipője nem illett a pedálba, így kénytelen volt megvárnia a Team Sky autóját. A versenybírák határozata által Froome és Porte végül Mollema idejét kapta, így Adam Yates nem vehette föl a sárga trikót, helyette megtarthatta Froome.[16]
A Tour első időfutama közel 40 km-resre sikerült. A pályán több emelkedő és lejtő nehezítette a versenyzőket, de ez sokaknak kedvezett is, többek között Tom Dumoulinnek és Chris Froome-nak. A holland végül több, mint egy percet vert a brit versenyzőre, és másfelet a harmadik Oliveirára. Az esélyesek közül Bauke Molleme hatodik lett és így feljött az összetett második helyére, Nairo Quintana azonban csak a 20. leggyorsabb tudott lenni, így hátránya már majdnem három percre nőtt Fromme-mal szemben.[17]
Ismét sík szakasz várt a mezőnyre, melyből Martin Elmiger, Alex Howes, Cesare Benedetti és Jéremy Roy szöktek. Érdekesség, hogy a francia eddig 3 Tour szökése mindig célba ért, de ez a sorozat ezen a napon megszakadt. A sprint ismét Mark Cavendish és Marcel Kittel között dőlt el, de a németnek lassítania kellett, így a brit simán szerezte meg 30. szakaszgyőzelmét a Touron, az idei a negyediket.[18]
A nap a szökevényekről szólt, hiszen már a szakasz elején kialakult egy harminc fős csoport. Többek között Tom Dumoulin, Vincenzo Nibali, Pierre Rolland és Rafał Majka is szökött, de a pöttyös trikót viselő Thomas De Gendt nem, hiszen elsőre nem engedte őt a mezőny, másodszorra pedig már nem próbálkozott. Először Dumoulin próbált elszökni, sikertelenül, sőt még a főmezőny is utolérte Nibalival egyetemben, aki a főmezőny élére állt és ezzel sokat segített Fabio Arunak. A Grand Colombier-re végül csak Majka, Jarlinson Pantano, Sébastien Reichenbach, Alexis Vullermoz és Julian Alaphilippe maradtak, de utóbbi esett, így kiszállt a csatából. A lejtmenetben Pantano és Majka tudott ellépni, és köztük dőlt el a győzelem sorsa az IAM Cycling Kolumbia részére. Majka ezzel átvette a pöttyös trikót, az élmezőny sorrendje azonban nem változott, pedig Valverde, Aru és Bardet is indított sikertelen támadásokat.[19]
A szakasz nagy részét az Etixx versenyzői, Tony Martin és Julian Alaphilippe töltötték szökésben, amiért végül megosztva kapták a legaktívabb versenyzője címet. Az utolsó kilométereken Rui Costa szökött, de Bern macskaköves utcáin befogták. A sprintet végül Peter Sagan nyerte meg a kerékpár-belökésével Alexander Kristoff ellen. A helyi hős Fabian Cancellara is megpróbálkozott a sprinttel, de végül a hatodik helyen zárt a szülővárosában.[20]
A több, mint 180 km-es szakasz utolsó 30 kilométerén kezdődtek a hegyek, amely jócskán megtizedelte a szökevénycsoportot. Közülük Zakarin, Pantano és Majka tudtak újítani, az orosz pedig viszonylag simán tudta otthagyni a többször is szökő riválisait. Eközben az Astana az utolsó héten már megszokott módon állt a főmezőny élén, ahol az utolsó 10 km-en – ami 8,4%-átlagmeredekségű volt – sikeresen leszakították Tejay van Garderent és Daniel Martint, felhozva Arut az összetett 8. helyére. Az utolsó emelkedőn Valverde készített elő Quintanának, de a kolumbiai nem tudott indulni, sőt a végén le is szakadt 500 méterre a többi esélyestől. Richie Porte el tudott még szakadni a mezőnytől, hozzá pedig csatlakozott Froome is, növelve így az előnyét az összetettben.[21]
A Tour második időfutama következett, ám ezúttal a hegyen kellett a versenyzőknek megküzdeniük. A papírforma érvényesült, Chris Froome 21 másodperccel tudta megelőzni Dumoulint. Az esélyesek közül Fabio Aru és Richie Porte azonos idővel végzett a harmadik helyen, míg Quintana a tizedik lett.[22]
A szakaszon a szökevények nem bírták sokáig, a legtovább maradó Rui Costát is hamar megfogták. A nap elején a rióra készülő Tom Dumoulin bukott nagyot és törte el a csukláját, amivel veszélybe került az olimpiai indulása. Ezután a vizes aszfalt nehezítette a mezőny dolgát, először a szökésben lévő Pierre Rolland, majd Daniel Navarro is belekeveredett egy balesetbe, mely soráb eltörte a kulcscsontját.[23] Ezek után Romain Bardet és egyik segítő elléptek a főmezőnytől, majd a pont utánuk eredő Chris Froome és Vincenzo Nibali csúsztak ki ugyanabban a kanyarban. Bardet végül behúzta az ez évi Tour első francia szakaszgyőzelmét, így feljött az összetett második helyére. Köszönhető volt ez annak, hogy Yates lemaradt, Mollema pedig egy bukás utáni felzárkózásban még egyszer kicsúszott, így a másodikról a tizedik helyre esett vissza.[24]
Ezúttal még az utolsó hegyen is egyben maradt a 30 fős szökevénycsoport, melyből végül Julian Alaphilippe és Jarlinson Pantano támadott. Eközben a főmezőnytől leszakadt Mollema és meglepetésre Fabio Aru is, aki végül 13 percet kapott, így kicsúszott a Top 10-ből. Valószínűleg emiatt támadott a szökevénycsoportban haladó Aru csapattársa, Nibali, aki könnyedén felért Pantanóra. A lejtmenet előtt fölért még kettejükre Jon Izagirre is, aki a vizes lejtmenetben majdnem 20 másodpercet adott a kolumbiainak, és több, mint negyvenek a lejtmenetet kedvelő Nibalinak.[25]
Miután Chris Froome és a Team Sky megünnepelte az újabb Tour de France győzelmet, elindult az utolsó szakasz, a párizsi körözés. Többen is próbálkoztak szökéssel, de mind sikertelennek bizonyult. Szerencsétlenül járt Marcel Kittel, aki defektet kapott, majd új kerékpárján is kereket kellett cserélni, a csapattársai pedig nem jöttek neki segíteni, így nem tudott részt venni a sprintben. Később Bryan Coquard is defektet kapott. A sprint végül Peter Sagan és André Greipel között dőlt el a német javára, aki így 2015 után ismét megnyerte az utolsó szakaszt.
Győztes
Chris Froome (GBR)
Romain Bardet (FRA)
Nairo Quintana (COL)
Pontverseny
Peter Sagan (SVK) 
Hegyi összetett
Rafał Majka (POL)
Fiatalok
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.svg){kind=small}
Chris Froome 
Romain Bardet
Nairo Quintana 
Richie Porte
Alejandro Valverde 
Louis Meintjes
Dan Martin
Roman Kreuziger
Bauke Mollema
Fabio Aru
Sébastien Reichenbach
Peter Sagan 
Marcel Kittel
Alexander Kristoff
Thomas De Gendt
Rafał Majka 
Ilnur Zakarin
Rui Costa
Kristijan Đurasek
Jan Polanc
Eduardo Sepúlveda
Alekszej Lucenko
Patrick Konrad
BMC Racing Team