35 cm Marinekanone L/45 M. 16

A 35 cm Marinekanone L/45 M. 16 az Osztrák–Magyar Monarchia nehéz ostromágyúja az I világháborúban.

35 cm Marinekanone L/45 M. 16
35 cm Marinekanone L/45 M. 16, nehéz ostromágyú
Gyártási adatok
Típus	nehéz ostromágyú
Ország	Osztrák–Magyar Monarchia
Tervező	Škoda Művek
Gyártó	Škoda Művek
Gyártási darabszám	4
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1914-1918
Alkalmazó ország	Osztrák–Magyar Monarchia
Háborús alkalmazás	I. világháború
Műszaki adatok
Csőtorkolati sebesség	770 m/s
Max. lőtávolság	31000 m
Oldalirányzás	0°

Története

A Monarchia tizenegy ilyen típusú löveget rendelt a Škoda Művektől a háború kitörése előtt, hogy velük szerelje fel az előkészületek alatt álló Ersatz Monarch-osztályú csatahajóit. A háború és ebből fakadó erőforrás hiányok miatt azonban a hajóosztály sosem készült el, így a már elkészült ágyúkat egyéb célokra használták fel.

Az első ágyú 1915. május 15-én készítette el a Škoda Művek, de tesztelésére 1916 áprilisáig nem került sor. Röviddel ezután az olasz frontra került a Caldonazzo-tó közelébe, ahol összesen 122 lövést adott le, mielőtt 1916 májusában visszaszállították a Škoda Művekbe helyreállítás céljából. Eme ágyú katonák között elterjedt beceneve "Georg" volt. A második ágyút a román frontra küldték 1916 novemberében, hogy segítse az átkelést a Dunán, de néhány lövés leadása után visszahívták a csatatérről. 1917 májusában a Škoda jelentése szerint az első ágyú ismét visszakerült a frontra, a másodikat szintén elszállították, a harmadik ágyú szintén elkészült (1917. május 18-án tesztelték), a negyediken pedig az utolsó simításokat végezték. Ekkor a maradék hét ágyú gyártása még javában folyt. A második ágyú az olasz front teljesített szolgálatot 1917 augusztusának végétől Trieszttől északra Santa Croce mellett. 1917. szeptember 23-án felkészítették a Grado és Isonzó közötti part menti olasz csapatok megtámadására. Ez az ágyú adta le az első lövést a Trieszti-öböl felett 1917. október 17-én.

A lövegek sorsa nem tisztázott. Valószínűleg az olaszokhoz a franciákhoz és a szerbekhez kerültek. Így járhatott a negyedik ágyú is, amely nem sokkal háború vége előtt készült el. Az olaszok és a franciák feldarabolták a zsákmányolt ágyúikat, de a szerbek a két világháború között megtartották a sajátjukat.

Források

• Ortner, M. Christian. The Austro-Hungarian Artillery From 1867 to 1918: Technology, Organization, and Tactics. Vienna, Verlag Militaria, 2007 ISBN 978-3-902526-13-7

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 35 cm Marinekanone L/45 M. 16 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.