Albéric Magnard 4. (cisz-moll) szimfóniáját (franciául: Symphonie nº 4, op. 21.) 1913-ban komponálta. A művet 1914. május 16-án mutatták be Párizsban, az előadást René-Emmanuel Baton (vagy közismertebb nevén Rhené-Baton) vezényelte.

4. szimfónia
szimfónia

ZeneszerzőAlbéric Magnard
Opusszámop. 21.
Keletkezés1913
AjánlásUnion des femmes professeurs et compositeurs de musique
Ősbemutató1914. május 16.
 Franciaország, Párizs
vez. René-Emmanuel Baton
Megjelenés1918

Hangnemcisz-moll
Hangszereléspikoló
2 fuvola
2 oboa
angolkürt
2 klarinét
basszusklarinét
2 fagott
4 kürt
3 trombita
3 harsona
üstdob
hárfa
vonósok
Időtartam41 perc
Tételek1. (Modéré. Rythmé. Calme)
2. (Vif)
3. (Sans lenteur et nuancé)
4. (Animé)

Keletkezése szerkesztés

A zeneszerző utolsó szimfóniáját tizennégy évvel a harmadik szimfónia bemutatója után írta baron-i házában. A darabot a Női Zeneszerzők és Zenetanárok Uniójának (Union des femmes professeurs et compositeurs de musique) ajánlotta.

Szerkezete szerkesztés

  1. tétel (Modéré. Rythmé. Calme - Mérsékelten. Pontozva. Csendesen)
  2. tétel (Vif - Élénken)
  3. tétel (Sans lenteur et nuancé - Árnyaltan lassúság nélkül)
  4. tétel (Animé - Vibrálóan)

Hangszerelés szerkesztés

A zenekar felállása a következő: pikoló, 2 fuvola, 2 oboa, angolkürt, 2 klarinét, basszusklarinét, 2 fagott, 4 kürt, 3 trombita, 3 harsona, üstdob, hárfa, vonósok.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Symphonie nº 4 de Magnard című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés