45 mm-es 1937 mintájú páncéltörő ágyú (53–K)

A 45 mm-es 1937 mintájú páncéltörő ágyú (53–K) (oroszul 45-мм противотанковая пушка образца 1937 года) egy könnyű gyorstüzelő páncéltörő löveg volt, melyet a német-szovjet háború kezdeti szakaszában használt a Szovjetunió hadereje. Tervezését Mihail Loginov végezte. Elégtelen páncélátütő képessége miatt a hosszabb csövű 45 mm-es 1942 mintájú páncéltörő ágyú (M–42) váltotta fel.

45 mm-es 1937 mintájú páncéltörő ágyú (53–K)
53–K a parolai Finn Harckocsimúzeumban
53–K a parolai Finn Harckocsimúzeumban
Gyártási adatok
Típus páncéltörő ágyú
Ország  Szovjetunió
Tervező Mihail Loginov
Alkalmazás
Alkalmazó ország

 Szovjetunió

 Finnország
Háborús alkalmazás Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 45 mm
Lőszer 45×310 mm R
Tömegharci: 560 kg
vontatási: 1,2 t
Gyakorlati tűzgyorsaság15-20 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség760 m/s
Max. lőtávolság4400 m
Oldalirányzás 60°
Magassági irányzás mínusz 8° plusz 25°

TörténetSzerkesztés

 
Hátsó nézet
 
Závárzat

Az 53–K gyári jelű ágyú a 37 mm-es 1931 mintájú páncéltörő löveg módosított alvázának (melyet egy Rheinmetalltól vásárolt dokumentáció alapján építettek) és egy 45 mm-es lövegcsőnek a kombinálásából jött létre. Az így létrejött könnyű félautomata páncéltörő löveget a Vörös Hadsereg 1937-ben rendszeresítette, majd a 45 mm-es 1937-es mintájú páncéltörő löveg névvel látta el. Ezeket az ágyúkat a német-szovjet háború első szakaszában használták, de páncélátütő képességük miatt csak a németek könnyű harckocsijai és páncélautói ellen lehetett ezeket sikeresen alkalmazni. A Panzer III és Panzer IV típusú közepes harckocsik korai típusait kis távolságból ugyan kilőhették, de a szovjet tüzérek így nagyobb veszélynek voltak kitéve. Ezen hátrányosságok miatt az erősebb 1942-es mintájú löveggel váltották le a típust. Az elavult lövegek sorozatgyártását 1943-ban beszüntették. Összesen mintegy 37 354 darab készült a típusból.

A lövészzászlóaljakhoz tartozó páncéltörő szakaszok kettő ilyen löveggel voltak felszerelve. Emellett a lövészhadosztályokhoz tartozó páncéltörő zászlóaljak már 12 darab ilyen ágyúval rendelkeztek. A lövegeket önálló páncéltörő ezredeknél is használták (4-5 üteg, ütegenként 4 löveg).

A 21–K légvédelmi ágyúSzerkesztés

Az 53–K lövegcsövét talapzatra is felerősítették, amely konfigurációt 1934-től a szovjet haditengerészet használta légvédelmi lövegként. Nem volt sikeres ebben a feladatkörben, mivel kézzel kellett tölteni, így a tűzgyorsasága mindössze 25-30 lövés/perc volt, ezek kívül időzítőgyújtóval sem rendelkezett, így csak közvetlen találat esetén sebezhette célpontját.

LőszerSzerkesztés

 
Az 53–К löveghez használt lövedékek
  • Lőszertípusok:
    • Páncéltörő: AP B–240/BR–240, APCR BR–240P
    • Repesz
    • Kartács
    • Füst
    • Páncéltörő vegyi
  • Lövedéksúly (AP): 1,43 kg
  • Páncélátütő képesség:
    • AP lövedék, 90°-os szög
      • 500 méteren: 43 mm
      • 1000 méteren: 32 mm
    • AP lövedék, 60°-os szög
      • 500 méteren: 38 mm
      • 1000 méteren: 23 mm
    • APCR lövedék, 90°-os szög
      • 100 méteren: 88 mm
      • 500 méteren: 66 mm

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

További információkSzerkesztés