4601-es közút

út Budapest, Pest megye és Bécs-Kiskun megye területén

A 4601-es számú közút egy több mint 100 kilométer hosszú, négy számjegyű országos közút Budapest, Pest megye és Bács-Kiskun megye területén; a fővárostól egészen Tiszakécske központjáig húzódik.

4601-es közút
Úttípus összekötő út
Hossza105,5 km
Ország  Magyarország
Tartományok Budapest, Pest megye, Bács-Kiskun megye
Az út eleje Budapest
Az út vége Tiszakécske 4625

Hajdan nagy jelentőségű út lehetett, amely szinte nyílegyenes vonalvezetésű, közvetlen kapcsolatot biztosított Nagykőrös és az ország fővárosa között. Később azonban hosszú szakaszai estek ki a forgalomból, amelyeken így lecsökkent az útkarbantartás intenzitása (vagy az akár meg is szűnt), más szakaszain csak lokális forgalmat bonyolító útként maradt meg.

A Google Térkép és a Google Utcakép felvételei alapján úgy tűnik, hogy forgalom elől elzárt szakasza nincs, de az egykori teljes hosszából két, együttesen mintegy 30 kilométernyi szakaszán mezőgazdasági vagy erdei útként húzódik, csak megfelelő terepjáró adottságokkal bíró járművel járható be. Egy forrás szerint az út egyes szakaszai Gyáltól délre járhatatlanok, sőt már az 1930-as években is azok voltak.[1]

NyomvonalaSzerkesztés

Kilométerszámozása Budapest belvárosától indul, nem kizárt, hogy kezdőpontjának eredetileg a „0” kilométerkő, illetve mindenkori elődje számított, de a városhatáron belüli szakaszai hivatalosan ma már nem tartoznak hozzá, azok – köztük a Gyáli úttal és a Nagykőrösi úttal – fővárosi önkormányzati utaknak minősülnek. 18,085 kilométer után lépi át Budapest határát, majdnem pontosan délkeleti irányban haladva, a XVIII. kerülethez tartozó Erdőskert és Belsőmajor városrészek, illetve Gyál hármashatárán. Ezen a szakaszon közvetlenül mellette, az északi oldalán húzódik a Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonal, amelynek kevéssel ezután eléri Gyál felső megállóhelyét, majd a 18,500-as kilométerszelvény táján keresztezi a vágányokat, és azok túloldalán folytatódik tovább, Kőrösi út néven.

Gyál városközpontjában, kevéssel a huszadik kilométere előtt kissé eltávolodik a vasúttól, így Gyál vasútállomás térségét nem érinti. A 20,500-as kilométerszelvénye táján, egymástól kevesebb, mint száz méterre két elágazása is van: előbb a Vecsési út torkollik bele, a nevének megfelelően Vecsés felől, északkeleti irányból, majd a Bem József utca ágazik ki belőle, Alsónémedi felé, délnyugati irányban. Mindkettő 4602-es útszámmal számozódik, amely így, a két elágazás közti rövidke távon közös szakaszon halad a 4601-essel.

Innentől lassan elhagyja Gyál központját, majd annak iparterületeit is, és a 21,750-es kilométerszelvényénél, felüljárón keresztezi az M0-s autóút nyomvonalát, amely itt a 34. kilométere táján jár. Csomópontja is van az M0-ssal (Gyál–Pestszentimre-csomópont), amelynek négy átkötő ága a 4601-etől délnyugati irányban húzódik és a 90 461–464-es útszámokat viselik. A 23,250-es kilométerszelvénye környékén lépi át az út Gyál és Felsőpakony határát, innét ez utóbbi település területén folytatódik.

Felsőpakony lakott területét elkerüli az út, oda csak a 46 303-as számú mellékút vezet, amely a 23,950-es kilométerszelvénynél ágazik ki belőle délnyugat felé. 26,5 kilométer után eléri Ócsa határszélét, innen egy darabig a két település határvonalát kíséri, majd nagyjából egy kilométer után teljesen ócsai területre ér. A 28. kilométere táján elhalad a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ócsai Bázisa mellett, majd a 28,700-as kilométerszelvényénél egy kereszteződéshez ér: az Üllőtől (sőt a korábbi útszámozás szerint Mende határától) Ócsa központjáig húzódó 4603-as úttal keresztezik egymást, amely itt valamivel a 17. kilométere után jár.

A 31. kilométere táján átlép a Gyáli járásból a Monori járásba, innentől Csévharaszt külterületén folytatódik. Ez a szakasza burkolatlan erdei útként húzódik, ami összefügghet azzal is, hogy a 36-37. kilométerei között közvetlenül egy egykori szovjet laktanya mellett húzódik a nyomvonala, ráadásul a közelében található a több mint 80 éve kiemelt védettségű Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület.

40,8 kilométer után ismét járáshatárt keresztez: innen a Dabasi járáshoz tartozó Újhartyán külterületén húzódik tovább. Kevesebb, mint két kilométer után Újlengyel területére ér, majd keresztezi az Albertirsa és az újhartyáni M5-csomópont közt húzódó 405-ös főutat. Csak innentől folytatódik szilárd burkolatú útként, egyúttal nevet is kap: a Kossuth Lajos utca nevet viseli. 43,9 kilométer után keresztezi a PilisDabas közti 4606-os utat, majd belép Újlengyel lakott területére, változatlan néven.

Nagyjából a 46,400-as kilométerszelvénye táján elhagyja Újlengyel utolsó házait, innentől ismét rossz minőségű mezőgazdasági útként folytatódik, változatlanul a délkeleti irányt követve. Bő fél kilométerrel ezután keresztezi a Dunavölgyi-főcsatorna folyását, majd 50,4 kilométer után Pusztavacs területére ér. Az 51,700-as kilométerszelvénye táján elhalad az ország földrajzi középpontjának jeltornya mellett, a település lakott területét viszont nem érinti, annak legészakibb fekvésű házaitól is 3-400 méterre északra húzódik.

Az 53,150-es kilométerszelvénye táján, burkolatlan erdei útként keresztezi a 4607-es utat, amely Albertirsa és Örkény között húzódva köti össze a 4-es és 5-ös főutakat. Hosszú szakaszon halad így, közben a 60,600-as kilométerszelvényénél átlép a Ceglédi járásba tartozó Csemő területére, ám jó darabon még ott is erdei útként húzódik. Csak a 63,550-es kilométerszelvényénél lévő hantházai buszfordulótól válik újra burkolt úttá, majd pár lépésre onnét kiágazik belőle délnyugati irányban a Lajosmizsére vezető 4608-as út.

Innentől mintegy 4,5 kilométeren keresztül a 4601-es és a 4608-as utak közös nyomvonalon haladnak, kilométer-számozás tekintetében egymással ellenirányban számozódva (lévén, hogy a 4608-as kilométer-számozása Cegléden kezdődik). A 64,800-as kilométerszelvénye táján az út elhalad Hantháza településrész házai és az egykori Cegléd–Hantháza-vasútvonal lakóházakká átépített végállomási épületei mellett, ahol a Pesti út nevet viseli. Ugyanott beletorkollik észak-északkeleti irányból a 46 126-os út: ez köti össze Hantházát Csemő központjával, illetve a zsáktelepülésnek számító Mikebuda is csak erről az útról érhető el.

A 67. kilométerénél (még mindig a 4608-assal közös szakaszon haladva) az út eléri a Nagykőrösi járás és Nagykőrös város határszélét, majd a 68. kilométerét elérve – ahol a 4608-as nyomvonala különválik északkeleti irányban – teljesen nagykőrösi területre ér. A 76. kilométerénél éri el a belterület nyugati szélét, ahol a Pótharaszti út nevet viseli és egyre keletebbi irányt vesz. A 76,600-as kilométerszelvénye táján keresztezi a Cegléd–Szeged-vasútvonalat, Nagykőrös vasútállomás déli szélénél, majd mintegy 400 méterrel arrébb kiágazik belőle, északnyugati irányban az állomást kiszolgáló 46 313-as számú mellékút, amely a Kossuth Lajos út nevet viseli. A delta csomópontú kiágazástól fogva a 4601-es is Kossuth Lajos nevét viseli, és itt már szinte pontosan keleti irányban húzódik.

A város történelmi központjában, körforgalmú csomóponttal keresztezi a CeglédKecskemét közt húzódó 441-es főutat, utóbbi itt a 16,700-as, míg a 4601-es a 78,400-as kilométerszelvényénél jár. A folytatásban megint egy kicsit délebbi irányba fordul és Szolnoki út lesz a neve; így húzódik a város keleti széléig, ahol – a 80,700-as kilométerszelvénye előtt – egy elágazáshoz ér. A 4601-es számozást a kelet-délkeleti irányba induló út viszi tovább, a kelet-északkeleti irányba vezető út pedig a 4613-as számot veszi fel; ez Szolnok déli határszéléig vezet.

A 86,750-es kilométerszelvénye táján lép át az út a következő település Kocsér területére, melynek legnyugatibb házait nagyjából két kilométer után éri el. A neve végig a községben Szabadság utca; pár lépéssel a 90. kilométere előtt kiágazik belőle észak-északkelet felé a Kőröstetétlen felé vezető 46 122-es út; mintegy 300 méterrel arrébb pedig, a helyi temető előtt elhaladva kilép a falu házai közül. Ettől függetlenül sokáig a kocséri határban húzódik még, nyílegyenesen; amikor mégis két kisebb iránytöréshez ér, a 95. kilométere előtt, azok jelzik, hogy az út elérte Pest megye délkeleti szélét: a második irányváltás után már Bács-Kiskun megye Tiszakécskei járásában, azon belül is a névadó település területén folytatódik.

Tiszakécske külterületén, a 99. kilométerét elhagyva, egy egészen enyhe iránytöréssel újra visszatér a korábban több tíz kilométeren át követett délkeleti irányhoz, így érkezik el, a 102,700-as kilométerszelvénye táján egy elágazáshoz: a délnyugat felől érkező út a Szentkirály határában induló 4623-as, a 4601-es pedig egy rövid szakaszon északkelet felé folytatódik, a 4623-assal közös szakaszon. A közös szakasz hossza nem több 400 méternél, ami után szétválnak, a 4623-as egyenes irányban halad tovább Tiszabög-Tiszajenő felé, a 4601-es pedig ismét délkeletnek fordul, és a városközpont felé veszi az irányt.

Mintegy másfél kilométer után keletnek fordul, így keresztezi nem sokkal azután a Szolnok–Kecskemét-vasútvonalat, Tiszakécske vasútállomás déli szélén, majd kiágazik belőle északi irányba az állomást kiszolgáló 46 326-os mellékút. Utolsó szakasza, már a város belterületén a Kőrösi utca nevet viseli, így ér véget, beletorkollva a Szolnokot Kiskunfélegyházával összekötő 4625-ös útba, annak 34,900-as kilométerszelvénye táján.

Teljes hossza, az országos közutak térképes nyilvántartását szolgáló kira.gov.hu adatbázisa szerint 105,546 kilométer.

TörténeteSzerkesztés

Az út a régmúltban kétséget kizáróan jelentős útvonal lehetett az ország fővárosa és Nagykőrös, illetve a város térsége közt; abba az úthálózatba illeszkedett bele, amelynek fő ágai ma is sugárirányban kötik össze Budapestet az ország távolabbi részeivel. Fontosságát az is növelhette, hogy a kiterjedt külterületekkel bíró, kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező alföldi városok, mint amilyen Nagykőrös is, igen komoly szerepet játszottak a főváros élelmiszerellátásában. Magyarország 1780-1784 között végzett első katonai felmérésének térképei lényegében ugyanezen a közel nyílegyenes nyomvonalon tüntetik fel a Pest–Nagykőrös közti utat.

Az, hogy a településektől távolabb eső szakaszok elvesztették jelentőségüket, és így kiestek a mindenkori útfenntartók érdeklődési köréből, részben azzal függhetett össze, hogy a homokos puszta gyakori felületváltozásai, az erdősítés előtti dűnevándorlások aránytalanul költségessé tehették ezen szakaszok járhatóságának fenntartását.[2] Emellett a lábon hajtva történő élőállat-szállítás visszaszorulása, majd eltűnése és a vasúti fuvarozás térnyerése is erősíthette a korábban fontos út funkcióvesztését.

Települések az út menténSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • kira.gov.hu, lekérdezés időpontja: 2020. június 28.

JegyzetekSzerkesztés

  1. André Zoltán: Pótharaszt – a puszta lelke. magyarmezogazdasag.hu, 2015. június 12. (Hozzáférés: 2020. június 29.)
  2. Zöldi Péter: Úttalan utakon. Iho.hu, 2016. december 23. (Hozzáférés: 2020. június 28.)