5535 Annefrank
Az 5535 Annefrank egy kisbolygó, melyet Karl Wilhelm Reinmuth német csillagász fedezett fel 1942. március 23-án. Az Augusta család tagja, felszíne kráterekkel szabdalt, körülbelül 4,8 km (6,6 × 5,0 × 3,4 km) átmérőjű. Tömege 1,3·1014 kg, sebessége 20,02 km/s, abszolút magnitúdója 14,2. A kisbolygó a nevét Anne Frank zsidó származású német kislányról kapta, akit a második világháború idején írt naplója tett világhírűvé.
| 5535 Annefrank | |
 | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | K. Reinmuth[1] |
| Felfedezés ideje | 1942. március 23.[1] |
| Felfedezés helye | Landessternwarte Heidelberg-Königstuhl[2] |
| Névadó | Anne Frank |
| Ideiglenes név | 1942 EM, 1978 EK6, 1986 TV14, 1991 BO2 |
| Kisbolygókategória | Augusta family |
| Pályaadatok | |
| Epocha | September 13, 2023 |
| Aphélium távolsága | 2,353 CsE[1] |
| Perihélium távolsága | 2,073 CsE[1] |
| Fél nagytengely | 2,213 CsE[1] |
| Pálya excentricitása | 0,0631[1] |
| Orbitális periódus | 3,29 év[1] |
| Átl. pályamenti sebesség | 20.2 km/s |
| Közepes anomália | 145,286°[1] |
| Inklináció | 4,247°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 120,674°[1] |
| Perihélium szöge | 8,636°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 4,8 km |
| Átlagos sűrűség | 2,3 g/cm³ |
| Forgási periódus | 15,12 h |
| Albedó |
|
| Abszolút fényesség | 14,2[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 5535 Annefrank témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Stardust nevű amerikai űrszonda 1999. február 7-én indult a Wild-2 üstököshöz, hogy a kómájából gyűjtsön porszemcséket. Az üstököshöz vezető úton a szonda – miközben áthaladt a fő kisbolygóövön – 2002. november 2-án találkozott az 5535 Annefrankkal. A Stardust 3079 km-re közelítette meg a kisbolygót és képeket készített róla.
A kisbolygóról visszaverődő fény alapján kapott fénygörbe árulkodik a forgási periódusról, a kisbolygó alakjáról, a forgástengely térbeli helyzetéről, annak precessziójáról, valamint akár az objektum alakját is meg lehet vele határozni. Az alakmodellek elkészítéséhez azért finomabb mérésékre is szükség van. A legegyszerűbb esetben az alakmodellek elkészítése egy háromtengelyű ellipszoid illesztéséből áll. A forgó ellipszoid különböző irányú vetületei okozzák a fényváltozást. Ennek azért van hatalmas szerepe, mert fontos információkat nyújthatnak a kisbolygók időbeli fejlődéséről, a Naprendszerben való ütközéseikről. A égitestek fényvisszaverő képessége, albedója 0,02 és 0,6 között mozog. (A Földé például 0,39). Éppen az 5535 Annefrank esete világított rá, hogy ezek az értékek pontatlanok lehetnek. A Stardust szonda által megvizsgált 5535 Annefrank reflexiós értéke ugyanis a korábban feltételezett érték fele (0,24), amiből az következik, hogy a kisbolygó valójában kétszer akkora, mint azt korábban gondolták.
Jegyzetek szerkesztés
További információk szerkesztés
- Stardust Archiválva 2011. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- 5535 Annefrank
- Adatok magyarul[halott link]
