5535 Annefrank

kisbolygó


Az 5535 Annefrank egy kisbolygó, melyet Karl Wilhelm Reinmuth német csillagász fedezett fel 1942. március 23-án. Az Augusta család tagja, felszíne kráterekkel szabdalt, körülbelül 4,8 km (6,6 × 5,0 × 3,4 km) átmérőjű. Tömege 1,3·1014 kg, sebessége 20,02 km/s, abszolút magnitúdója 14,2. A kisbolygó a nevét Anne Frank zsidó származású német kislányról kapta, akit a második világháború idején írt naplója tett világhírűvé.

5535 Annefrank
Felfedezése
FelfedezőK. Reinmuth[1]
Felfedezés ideje1942. március 23.[1]
Felfedezés helyeLandessternwarte Heidelberg-Königstuhl[2]
NévadóAnne Frank
Ideiglenes név1942 EM, 1978 EK6, 1986 TV14, 1991 BO2
KisbolygókategóriaAugusta family
Pályaadatok
EpochaSeptember 13, 2023
Aphélium távolsága2,353 CsE[1]
Perihélium távolsága2,073 CsE[1]
Fél nagytengely2,213 CsE[1]
Pálya excentricitása0,0631[1]
Orbitális periódus3,29 év[1]
Átl. pályamenti sebesség20.2 km/s
Közepes anomália145,286°[1]
Inklináció4,247°[1]
Felszálló csomó hossza120,674°[1]
Perihélium szöge8,636°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő4,8 km
Átlagos sűrűség2,3 g/cm³
Forgási periódus15,12 h
Albedó
  • 0,24
  • 0,311
Abszolút fényesség14,2[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 5535 Annefrank témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Stardust nevű amerikai űrszonda 1999. február 7-én indult a Wild-2 üstököshöz, hogy a kómájából gyűjtsön porszemcséket. Az üstököshöz vezető úton a szonda – miközben áthaladt a fő kisbolygóövön – 2002. november 2-án találkozott az 5535 Annefrankkal. A Stardust 3079 km-re közelítette meg a kisbolygót és képeket készített róla.

A kisbolygóról visszaverődő fény alapján kapott fénygörbe árulkodik a forgási periódusról, a kisbolygó alakjáról, a forgástengely térbeli helyzetéről, annak precessziójáról, valamint akár az objektum alakját is meg lehet vele határozni. Az alakmodellek elkészítéséhez azért finomabb mérésékre is szükség van. A legegyszerűbb esetben az alakmodellek elkészítése egy háromtengelyű ellipszoid illesztéséből áll. A forgó ellipszoid különböző irányú vetületei okozzák a fényváltozást. Ennek azért van hatalmas szerepe, mert fontos információkat nyújthatnak a kisbolygók időbeli fejlődéséről, a Naprendszerben való ütközéseikről. A égitestek fényvisszaverő képessége, albedója 0,02 és 0,6 között mozog. (A Földé például 0,39). Éppen az 5535 Annefrank esete világított rá, hogy ezek az értékek pontatlanok lehetnek. A Stardust szonda által megvizsgált 5535 Annefrank reflexiós értéke ugyanis a korábban feltételezett érték fele (0,24), amiből az következik, hogy a kisbolygó valójában kétszer akkora, mint azt korábban gondolták.

  1. a b c d e f g h i j k l JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  2. JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2023. november 10.)

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz 5535 Annefrank témájú médiaállományokat.