8 Flora

kisbolygó

A 8 Flora (a latin Flōra szóból) egy nagy, fényes kisbolygóöv-beli aszteroida. A hetedik legfényesebb kisbolygó, átlagosan 8,7-es oppozíciós magnitúdóval.[7] +7,9-es értéket is elérhet egy kedvező oppozíció során, perihéliumközelben. Ez esett meg 2007 novemberében is.

Flora symbol (bold).svg 8 Flora
8 Flora VLT (2021), deconvolved.pdf
Felfedezése
Felfedező J.R. Hind
Felfedezés ideje 1847. október 18.
Felfedezés helye Bishop Observatory[1]
Névadó Flora
Kisbolygókategória kisbolygóöv (Flora-család)
Pályaadatok
Epocha 2005. november 26. (JD 2453700,5)
Aphélium távolsága 380,850 Gm (2,546 CsE)
Perihélium távolsága 277,995 Gm (1,858 CsE)
Fél nagytengely 329,422 Gm (2,202 CsE)
Pálya excentricitása 0,1561
Orbitális periódus 1193,549 d (3,27 a)
Átl. pályamenti sebesség 19,95 km/s
Közepes anomália 156,401°
Inklináció 5,886°
Felszálló csomó hossza 111,011°
Perihélium szöge 285,128°
Központi égitest Nap
Fizikai tulajdonságok
Méret 145×145×120 km[2][3]
Tömeg ~3,6·1018 kg
Átlagos sűrűség ~2,7 g/cm³[4]
Felszíni gravitáció ~0,045 m/s²
Szökési sebesség ~0,081 km/s
Forgási periódus 0,5363 d (12,87 h)[5]
Albedó 0,243 (mértani)[2]
Felszíni hőmérséklet ~180 K
max: 276 K (+3 °C)
Színkép típusa S típusú kisbolygó
Látszólagos fényesség 7,9[6]-től 11,6-ig
Abszolút fényesség 6,49
Látszólagos méret 0,21" to 0,053"
A Wikimédia Commons tartalmaz 8 Flora témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Egy 1917. március 25-ei megfigyelés során a 8 Florát összetévesztették a TU Leonis csillaggal, ami oda vezetett, hogy annak osztályozását megváltoztatták. A hiba csupán 1995-ben derült ki.[8][9]

Felfedezése és neveSzerkesztés

A Florát J. R. Hind fedezte fel 1847. október 18-án. A második felfedezése az Iris után.

Nevét John Herschel javasolta, a virágok és kertek római istennője, Flora után, aki Zephürosz (a nyugati szél megszemélyesülése) felesége volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. JPL Small-Body Database
  2. a b Supplemental IRAS Minor Planet Survey. [2006. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  3. Torppa, J., et al (2003). „Shapes and rotational properties of thirty asteroids from photometric data”. Icarus 164, 346. o.  
  4. Krasinsky, G. A., et al (2002). „Hidden Mass in the Asteroid Belt”. Icarus 158, 98. o.  
  5. Planetary Data System Small Bodies Node, lightcurve parameters. [2006. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  6. Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, p. 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8 
  7. The Brightest Asteroids. [2007. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 16.)
  8. IAUC 6174[halott link]
  9. Schmadel, L. D., Schmeer, P.; Börngen, F. (1996. 08). „TU Leonis = (8) Flora: the non-existence of a U Geminorum star”. Astron. Astrophys. 312, 496. o.