A 8 Flora (a latin Flōra szóból) egy nagy, fényes kisbolygóöv-beli aszteroida. A hetedik legfényesebb kisbolygó, átlagosan 8,7-es oppozíciós magnitúdóval.[7] +7,9-es értéket is elérhet egy kedvező oppozíció során, perihéliumközelben. Ez esett meg 2007 novemberében is.

8 Flora
Felfedezése
FelfedezőJ.R. Hind
Felfedezés ideje1847. október 18.
Felfedezés helyeBishop Observatory[1]
NévadóFlora
Ideiglenes névA847 UA
Kisbolygókategóriakisbolygóöv (Flora-család)
Pályaadatok
Epocha2005. november 26. (JD 2453700,5)
Aphélium távolsága380,850 Gm (2,546 CsE)
Perihélium távolsága277,995 Gm (1,858 CsE)
Fél nagytengely329,422 Gm (2,202 CsE)
Pálya excentricitása0,1561
Orbitális periódus1193,549 d (3,27 a)
Átl. pályamenti sebesség19,95 km/s
Közepes anomália156,401°
Inklináció5,886°
Felszálló csomó hossza111,011°
Perihélium szöge285,128°
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Méret145×145×120 km[2][3]
Átlagos átmérő147,491 km
Tömeg~3,6·1018 kg
Átlagos sűrűség~2,7 g/cm³[4]
Felszíni gravitáció~0,045 m/s²
Szökési sebesség~0,081 km/s
Forgási periódus0,5363 d (12,87 h)[5]
Albedó0,243 (mértani)[2]
Felszíni hőmérséklet~180 K
max: 276 K (+3 °C)
Színkép típusaS típusú kisbolygó
Látszólagos fényesség7,9[6]-től 11,6-ig
Abszolút fényesség6,49
Látszólagos méret0,21" to 0,053"
A Wikimédia Commons tartalmaz 8 Flora témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Egy 1917. március 25-ei megfigyelés során a 8 Florát összetévesztették a TU Leonis csillaggal, ami oda vezetett, hogy annak osztályozását megváltoztatták. A hiba csupán 1995-ben derült ki.[8][9]

Felfedezése és neve szerkesztés

A Florát J. R. Hind fedezte fel 1847. október 18-án. A második felfedezése az Iris után.

Nevét John Herschel javasolta, a virágok és kertek római istennője, Flora után, aki Zephürosz (a nyugati szél megszemélyesülése) felesége volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2024. január 23.)
  2. a b Supplemental IRAS Minor Planet Survey. [2006. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  3. Torppa, J., et al (2003). „Shapes and rotational properties of thirty asteroids from photometric data”. Icarus 164, 346. o. [2015. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)  
  4. Krasinsky, G. A., et al (2002). „Hidden Mass in the Asteroid Belt”. Icarus 158, 98. o.  
  5. Planetary Data System Small Bodies Node, lightcurve parameters. [2006. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  6. Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, p. 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8 
  7. The Brightest Asteroids. [2007. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 16.)
  8. IAUC 6174[halott link]
  9. Schmadel, L. D., Schmeer, P.; Börngen, F. (1996. 08). „TU Leonis = (8) Flora: the non-existence of a U Geminorum star”. Astron. Astrophys. 312, 496. o.