Aétiosz
Aétiosz (Aëtius Antiochenus, Ἁέτιος ὁ Ἀντιοχεύς) (Coele-Syria, 300 – Konstantinápoly, 367) az arianizmus alapítója. Ellenfelei, a trinitáriusok az Ateista néven emlegették.[1]
| Aétiosz | |
| Született | 300 Coele-Syria |
| Elhunyt | 367 (66-67 évesen) Konstantinápoly |
| Állampolgársága | római |
| Foglalkozása | presbiter |
| Tisztsége | püspök |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Placita címen ismert terjedelmes filozófiai enciklopédiáját Hermann Alexander Diels azonosította és rekonstruálta (Diels: Doxographi Graeci 1879, Megaraiak 9.)
Élete és írásai szerkesztés
Aétiosz Coele-Syriában (Koilé-Szíriában) született.[2] és vagy rabszolgaként, vagy nagy szegénységben nőtt fel.[3][4] Később, hogy támogatni tudja özvegy anyját, aranyművesként dolgozott Antiokheiában. Ugyanekkor kezdett filozófiát is tanulni[3] Anyjának halála után tovább folytatta munkáját, tanulmányaiban pedig a keresztény iratok tanulmányozásában, keresztény tanításokban és az orvoslásban merült el.[3]
Miután az aranyművességet és a vincellérkedést is kitanulta, vándororvosként kereste meg kenyerét. Különösen tehetségesnek bizonyult orvosi témákban készült értekezések, viták írásához; érdeklődését azonban hamarosan korának nagy teológiai vitái felé fordította. Egyidejűleg tanulmányozta az ariánusokat, Antiokheiai Paulinusz püspököt, Athanasziosz püspököt és a tarszoszi Antoniusz presbitert is. 350-ben antiokhiai Leontiusz diakónusává szentelték fel, azonban nemsokára a trinitáriusok száműzték a városból. Az első szirmiumi zsinaton győztesen került ki Basziliusszal és Eusztathiusszal homoiousiáról folytatott vitából. 356-ban Eunomiusszal Alexandriába indult, hogy az arianizmus védelmére kelljen. II. Constantius azonban meghiúsította utazási terveit. Később Flavius Iulianus római császár visszahívta a száműzetésből és egy ideig konstantinápolyi udvarában látta vendégül, majd földbirtokot adományozott neki Leszbosz szigeten. Ugyanekkorról Aétioszt püspökké szentelték fel, ő pedig új címét és hatalmát kihasználva az arianizmus megerősödésén munkálkodott, főleg azzal, hogy több ariánust is püspökké kent fel.
Flavius Valens római császár hatalomrajutasa után, 364-ben egy ideig visszavonult leszboszi birtokára, majd nemsokára rá visszatért Konstantinápolyba; itt halt meg 367-ben.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ La Grande Encyclopédie
- ↑ Philostorgius, in Photius, Epitome of the Ecclesiastical History of Philostorgius, 3. könyv, 15. fejezet.
- ↑ a b c Philostorgius, in Photius, Epitome of the Ecclesiastical History of Philostorgius, 3. könyv, 15. fejezet
- ↑ Basil of Caesarea, Against Eunomius, 1. könyv, 6. fejezet
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Aëtius of Antioch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
