A–4 Skyhawk
Az A–4 Skyhawk könnyű támadó repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban terveztek és gyártottak, az Amerikai Haditengerészet igényei alapján.
A–4 Skyhawk | |
Az Amerikai Tengerészgyalogság VMA–214 'Blacksheep' századának A–4M Skyhawk repülőgépei kötelékben | |
Funkció | Könnyű harcászati vadászbombázó repülőgép |
Gyártó | McDonell Douglas |
Tervező | Ed Heinemann |
Gyártási darabszám | 2960 db |
Ár | 860 000 USD a gyártás elején |
Fő üzemeltetők | Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága Izraeli Légierő Argentin Légierő Brazil Légierő Kuvaiti Légierő Szingapúri Légierő Új-Zélandi Királyi Légierő Indonéz Légierő Maláj Királyi Légierő |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | 1954. június 22. |
Szolgálatba állítás | 1956. október. |
Méretek | |
Hossz | 12,22 m |
Fesztáv | 8,38 m |
Magasság | 4,57 m |
Szárnyfelület | 24,15 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 4750 kg |
Max. felszállótömeg | 11 136 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney J52-P8A gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 41 kN |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 1077 km/h tengerszinten |
Hatótávolság | 3220 km |
Legnagyobb repülési magasság | 12 880 m |
Emelkedőképesség | 43 m/s |
Szárny felületi terhelése | 344,4 kg/m² |
Tolóerő-tömeg arány | 0,51 |
Fegyverzet | |
Beépített fegyverzet | 2 db Colt Mk 12 gépágyú, egyenként 200 db lőszerrel |
Háromnézeti rajz | |
Az A–4M Skyhawk háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A–4 Skyhawk témájú médiaállományokat. |
Az egyszerű, jó manőverezőképességű repülőgépet több országba exportálták. A hidegháború időszakának szinte összes színterén fontos szerepet játszott: részt vett a vietnámi háborúban, a jom kippuri háborúban az Izraeli Légierő, a Falkland-szigeteki háborúban az Argentin Légierő, valamint az öbölháborúban a Kuvaiti Légierő állományában. Napjainkban is több országban szolgálatban áll. Az Amerikai Haditengerészetnél az A–7 Corsair II, a Tengerészgyalogságnál az AV–8 Harrier váltotta föl.
Története szerkesztés
Gyártása szerkesztés
Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok szerkesztés
Típusváltozatok szerkesztés
- Prototípusok
- XA4D–1: Prototípus
- YA4D–1 (YA–4A, később A–4A): repülési tesztekhez gyártott gépek és elősorozatok.
- A–4A
- A4D–1 (A–4A): első típusváltozat, összesen 166 darab épült.
- A–4B
- A4D–2 (A–4B): erősebb szerkezetű változat, melybe már beépített légiutántöltő csonk is fel lett szerelve. Továbbfejlesztett navigációs és repülésvezérlő rendszerek, az AGM–12 Bullpup rakéta integrálva lett a fegyverrendszerébe. Összesen 542 darab épült.
- A–4P: újragyártott A–4B-k az Argentin Légierő részére, melyet az argentinok A–4B-nek neveznek.
- A–4Q: újragyártott A–4B-k, melyeket az Argentin Haditengerészet vett meg.
- A–4S: 50 darab A–4B újragyártva a Szingapúri Légierőnek.
- TA–4S: 7 darab oktatóváltozat Szingapúrnak. Eltér a többi, hagyományos műszerekkel felszerelt TA–4-től, mivel ezek törzse 71,12 cm-rel (28 hüvelyk) hosszabb, melybe a két kabin önálló, egymástól független, az oktató a növendék mögött-felett foglal helyet az SR–71B-hez és a MiG–25PU/RU-hoz hasonlóan.
- TA–4S–1: 8 darab átépített oktatóváltozat Szingapúrnak. Típusjelölése a korábbi hétgépes sorozat megkülönböztetéséhez kellett.
- A4D–3: fejlesztett avionikával felszerelt B, de sohasem építették meg.
Fegyverzet szerkesztés
Megrendelő és üzemeltető országok szerkesztés
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete szerkesztés
Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága szerkesztés
Argentin Légierő szerkesztés
Brazil Légierő szerkesztés
Brazília 1998-ban vásárolt haditengerészete számára 23 A–4KU repülőgépet Kuvaittól 70 millió USD-ért, melyek egyetlen repülőgép-hordozóján, a NAe São Paulón szolgálnak, ezek közül 12-t 2009-ben korszerűsítenek.[1]
Izraeli Légierő szerkesztés
A hatnapos háború után több, mint 200 gépet vásárolt, ebből a jom kippuri háborúban 53 gép veszett oda. Az utolsó 22, kiképzésre használt gép kivonását 2008 decemberében határozták el.[2] A gépeket fokozatosan, néhány év alatt tervezik kivonni, helyüket a tervezett új kiképzőgépek helyett F–16-osok veszik át.[3]
Kuvaiti Légierő szerkesztés
A Kuvaiti Légierő 36 darab A–4KU-t rendelt az 1970-es években az USA-tól. Ebből 29 darab maradt az iraki inváziót megelőzően. Az 1990. augusztus 2-ai támadás alatt a gépek némelyike teljesített harci bevetéseket az iraki inváziós erők ellen, autópályáikat szükségrepülőtérként használva. Az ország területének lerohanása előtt azonban a 29 gépből 24 darabot (az üzemképeseket) sikerült áttelepíteni a szomszéd Szaúd-Arábiába. Az átmenekített gépek az F.1-eseikkel együtt Szabad Kuvaiti Légierő néven tevékenykedett tovább az ország visszafoglalása utánig, a koalíciós erők kötelékében. Az öbölháborúban természetesen bevetésre kerültek, összesen 1361 bevetést teljesítettek a „Sivatagi vihar” idején. A konfliktust végül 23 darab gép vészelte át, ugyanis egy gépet elvesztettek a felszabadító harcok során. A gépeket később Brazília haditengerészete vette meg 70 millió USD értékben, a gépekből 12-t korszerűsítenek, a NAe São Paulo repülőgép-hordozón teljesítenek szolgálatot.
Szingapúri Légierő szerkesztés
Új-Zélandi Királyi Légierő szerkesztés
Harci alkalmazása szerkesztés
Vietnámi háború szerkesztés
Jom kippuri háború szerkesztés
Falkland-szigeteki háború szerkesztés
Öbölháború szerkesztés
Korszerűsítési programok szerkesztés
További információk szerkesztés
- A-4 Skyhawk A FAS.org típusismertetője
- McDonnell Douglas A-4 Skyhawk Attack Bomber – www.aerospaceweb.org
- Skyhawk Association
- A-4 Skyhawk – A Harcirepülők.hu oldalon
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Válság idején az új helyett a felújított régi is jó. JETfly Internetes Magazin. (Hozzáférés: 2009. április 24.)
- ↑ BEARCAT: Izrael nyugdíjazza Skyhawk-jait. HTKA, 2008. december 15. [2009. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
- ↑ Tovább erősítené légierejét Izrael. JETfly Internetes Magazin. (Hozzáférés: 2009. március 4.)