Főmenü megnyitása

Az AIM–120 Slammer, elterjedtebb, a fejlesztés alatt használt betűszavas nevén AMRAAM (Advanced Medium Range Air to Air Missile, azaz „fejlett közép-hatótávolságú levegő-levegő rakéta”) közép-hatótávolságú, aktív lokátoros önirányítású légiharc-rakéta, melyet az Egyesült Államokban a Hughes Aircraft fejlesztett ki az 1980-as évek elejére, a korábban alkalmazott AIM–7 Sparrow rakéták leváltására. Számos vadászrepülőgép, többek között a Magyar Honvédség JAS 39 Gripenjeinek fő fedélzeti fegyvere.

AIM–120 AMRAAM
AIM–120C AMRAAM az Olasz Légierő F–16-osán
AIM–120C AMRAAM az Olasz Légierő F–16-osán

Funkció közép-hatótávolságú légiharc-rakéta
Gyártó Hughes/Raytheon
Szolgálatba állítás 1991 szeptember
Ár 386 000 USD (2003)
530 000 USD (2004, Magyarország)

Irányítás Aktív lokátoros önirányítás,
Tehetetlenségi navigációs rendszer
Robbanótöltet Nagy hatóerejű repesz-romboló
AIM–120A/B: WDU–33/B repesz-romboló
AIM–120C–5: WDU–41/B repesz-romboló
Méret- és tömegadatok
Hossz3,660 m
SzárnyfesztávAIM–120A/B: 0,526 m
Törzsátmérő0,178 m
Indulótömeg152 kg
Repülési jellemzők
Max. sebesség 4 Mach
Hatótávolság 75 km
AIM–120C–5: < 110
Háromnézeti rajz
AIM–120A AMRAAM oldalnézete
AIM–120A AMRAAM oldalnézete

Tartalomjegyzék

A program történeteSzerkesztés

 
Az AMRAAM első lőpróbája 1984-ben, egy QF–102 Delta Dagger célrepülőgép ellen. Bár a rakétában még nem volt robbanótöltet (helyén az adatok továbbítását végző telemetriai rendszer volt), a telitalálat miatt a célrepülőgép megsemmisült.
 
AIM–120C indítása amerikai F–15C-ről
 
AMRAAM indítása F–22-esről. Az AVEL indítóberendezés a gép törzsétől a rakétát messzire ellökte.

A NATO-tagországok közötti megállapodás szerint a NATO tagállamaiban alkalmazott közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétát (AMRAAM) az Egyesült Államok, a rövid hatótávolságú levegő-levegő rakétát (ASRAAM, azaz Advanced Short Range Air to Air Missile – fejlett kis hatótávolságú levegő-levegő rakéta) Nagy-Britannia (British Aerospace Dynamics Group) és az NSZK (Bodenseewerke Gerätetechnik) közösen fejlesztették volna ki. Franciaország nem vett részt a munkában, külön fejlesztette ki saját rakétafegyvereit, a Matra R550 Magic kis hatótávolságú és a Super R530 közép-hatótávolságú légiharc-rakétáját.

Hordozó repülőgépekSzerkesztés

 
AIM–120D függesztése F–22 Raptor belső fegyverterébe

Az Egyesült Államokban az AMRAAM-mal váltották fel az AIM–7 Sparrow típusú, közepes-hatótávolságú levegő-levegő rakétát, mellyel az USAF F–15 Eagle és F–16 Fighting Falcon, valamint az USN F–14 Tomcat és F/A–18 Hornet típusú repülőgépei voltak felszerelve, de az új F–22 Raptor és az F–35 Lightning II vadászbombázók fegyverzetében is megtalálható. A RAF az AMRAAM-ot a Tornado F2 és F3, valamint az Eurofighter, a Brit Királyi Haditengerészet Sea Harrier, a Luftwaffe az F–4F Phantom II repülőgépein állította hadrendbe is. A rakéta emellett több más vadászrepülőgépre függeszthető, ilyen például az F–5 Tiger II, a svéd JA 37 Viggen és a JAS 39 Gripen, a kínai JF–17 Thunder. Tervezik rendszeresítését az indiai Tejas vadászbombázón is.

Az AIM–9 Sidewinder, az AIM–132 ASRAAM, az angol Sky Flash és az AMRAAM rakéták számára a Hughes Aircraft közös indítósínt fejlesztett ki, ez a (magyar Gripeneken is rendszerben álló) CRL (Common Rail Launcher, azaz „közös indítósín”),[1] de az AMRAAM, megegyező geometriája miatt függeszthető a Sparrow rakéták indítóberendezéseire is, úgy a szárny alatti indítósínekre, mint a Panavia Tornado, az F–4, az F–14 és az F–15 törzsbe süllyesztett indítóberendezéseibe.

Az F–22 Raptoron a rakétákat a törzsben kialakított két középső, nagyobb fegyvertérbe függesztik, a LAU–142/A AVEL (AMRAAM Vertical Eject Launcher – AMRAAM Függőleges Kilövő Indítósín) berendezésre, ez biztosítja a rakéta megfelelő eltávolodását a repülőgéptől akár 100°/másodperc sebességgel végzett elfordulás esetén is. Az indítósínt hidraulikus és pneumatikus munkahengerekkel egy rombusz alakú mechanizmus előre és lefelé kidobja, mintegy 40 g gyorsulással 8 m/s függőleges sebességre gyorsítva azt. A sín végén deflekort helyeztek el, amely a rakéta égéstermék-gázait lefelé eltereli, hogy azok ne okozzanak kárt a fegyvertérben.

Az AMRAAM-ot légvédelmi rakétaként, két fegyverrendszer részeként is alkalmazzák. A Raytheon által gyártott SLAMRAAM (Surface Launched AMRAAM - felszíni indítású AMRAAM) rendszer egy Hummer terepjáróra szerelt ötsínes indítóberendezés, rádiólokátort nem tartalmaz. A norvég Kongsberg a NASAMS (Norwegian Advanced Surface-to-Air Missile System - norvég fejlett légvédelmi rakétarendszer) vontatott utánfutókra szerelt hatos indítóberendezéseket tartalmaz.

Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságokSzerkesztés

Az AMRAAM-nak ugyanaz a felépítése, mint az AIM–7 Sparrownak, vagyis a hossza 3670 mm, a törzsátmérője 178 mm. Tömege csak 148 kilogramm, míg a Sparrow 235 kg. Az AMRAAM teljesen önirányított (autonóm), szuperszonikus sebességű rakéta. Szilárd hajtóanyagú, csökkentett kormányfelülettel, acélszerkezettel.

Az indító repülőgép szükség esetén rádió-összeköttetés segítségével pályamódosítást tud végrehajtani. Az elfogás végső fázisában a rakétát egy automata irányítású aktív lokátor (Hughes Aircraft és Watkins Jonson Co) irányítja. A rakéta 23 kilogrammos robbanófejjel van ellátva. Az AMRAAM első indítását 1984 tavaszára, rendszerbe állítását 1986-ra tervezték.

TípusváltozatokSzerkesztés

AIM–120ASzerkesztés

1988-tól gyártott alapváltozat.

AIM–120BSzerkesztés

1994-től gyártott változat, új, WGU–41/B irányítórendszerrel, melynek vezérlő szoftvere EPROM-on van tárolva, és átprogramozható a CFMRE (Common Field-level Memory Reprogramming Equipment, angolul Közös Csapatszintű Memória-Újraprogramozó Felszerelés) berendezéssel.

AIM–120CSzerkesztés

A P3I (Pre-Planned Product Improvement, angolul Előre Tervezett Termékfejlesztés) továbbfejlesztési program nyomán létrejött, 1996-tól gyártott változat fő külső ismérve a szárnyak és a vezérsíkok külső részének levágása, így a fesztávolság csökkentése, ami lehetővé tette, hogy a rakéta beférjen az ötödik generációs vadászrepülőgépek (F–22, F–35) belső fegyverterébe. Irányító berendezése a WGU–44/B típusú.

AIM–120C–4Szerkesztés

1999-től gyártott változat, továbbfejlesztett, WDU–41/B robbanótöltettel.

AIM–120C–5Szerkesztés

A 2000 júliusától gyártott rakéta új, rövidebb, WCU–28/B irányítóberendezést kapott, így az új, WPU–16/B rakétahajtómű hossza megnőhetett, nagyobb hatótávolságot eredményezve.

AIM–120C–6Szerkesztés

Korszerűbb TDD (Target Detection Device) berendezéssel gyártott változat.

AIM–120C–7Szerkesztés

A 2006-tól szállított változat nagyobb hatótávolsággal és zavarvédettséggel rendelkezik.

AIM–120DSzerkesztés

Az eredetileg AIM–120C–8 nevű változat 50%-kal nagyobb hatótávolsággal, kétirányú adatbusszal és GPS-sel kiegészített navigációs rendszerrel rendelkezik.

Harci alkalmazásaSzerkesztés

MegrendelőkSzerkesztés

  Az Amerikai Egyesült Államok LégierejeSzerkesztés

  Magyar LégierőSzerkesztés

A JAS 39 Gripenekhez 2004-ben 40 darab AIM–120C–5-ös éles rakétát (ezek darabára 530 004 USD volt) és 10 darab gyakoroló CATM–120-ast (ára 32 328 USD) vásároltak, a szerződés összértéke 25 389 904 USD volt.[2]

  Brit Királyi LégierőSzerkesztés

  Ausztrál Királyi LégierőSzerkesztés

  Belga LégierőSzerkesztés

  Bahreini Királyi LégierőSzerkesztés

  Chilei LégierőSzerkesztés

  Cseh LégierőSzerkesztés

  Dán Királyi LégierőSzerkesztés

  Dél-Koreai LégierőSzerkesztés

  Egyesült Arab Emírségek LégierejeSzerkesztés

F–16C-ihez 224 darab AIM–120C–7 rakétát vásárolt, 2011-12-es szállítással.[3]

  Finn LégierőSzerkesztés

  Fülöp-szigeteki LégierőSzerkesztés

  Görög LégierőSzerkesztés

  Holland Királyi LégierőSzerkesztés

  Izraeli LégierőSzerkesztés

  Japán Légi VéderőSzerkesztés

  Jordán Királyi LégierőSzerkesztés

F–16A-ihoz 50 AIM–120C rakétát rendelt 2004-ben, 39 millió USD-ért.[4]

  Lengyel LégierőSzerkesztés

  Maláj Királyi LégierőSzerkesztés

  Marokkói Királyi LégierőSzerkesztés

  Norvég Királyi LégierőSzerkesztés

  Ománi Királyi LégierőSzerkesztés

  Pakisztáni LégierőSzerkesztés

  Portugál LégierőSzerkesztés

  Svájci LégierőSzerkesztés

  Svéd Királyi LégierőSzerkesztés

  Spanyol LégierőSzerkesztés

  Szaúdi Királyi LégierőSzerkesztés

  Szingapúri LégierőSzerkesztés

  Kínai Köztársaság LégierejeSzerkesztés

  Thai Királyi LégierőSzerkesztés

  Török LégierőSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. The Common Rail Launcher (CRL) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 3.)
  2. Zord, Gábor László: Viking keszi. Air Power Blog, 2008. december 22. (Hozzáférés: 2008. december 29.)
  3. Shamim, Asif: UAE to get 224 latest AMRAAMS for F-16s (angol nyelven). F-16.net, 2009. február 23. (Hozzáférés: 2009. február 23.)
  4. Jordan, Al Quwwat al Jawwiya al Malakiya al Urduniya, Royal Jordanian Air Force - RJAF – F-16.net

Lásd mégSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz AIM–120 AMRAAM témájú médiaállományokat.
  • Air et Cosmos