Főmenü megnyitása

A Beaumont-család és a Navarra-család

Az egykori Navarrai Királyság történetének viharos korszaka volt az I. Blanka királynő halálával kezdődő, 1441-től, és Felső-Navarrának a Spanyol Királyság részére történő végleges biztosításáig, 1524-ig, terjedő időszak. A polgárháborúsnak tekinthető viszonyok között a navarrai nemesség két részre szakadva küzdött egymással. Az egyik rész a spanyolul beaumonteses néven említett csoportosulás volt, amely a nevét e „párt” vezetőerejéről, a Beaumont-családról kapta. A másik rész a spanyolul „agramonteses” néven említett csoportosulás volt, amely a nevét egy, az eredetét a XII. századra visszavezető navarrai családról, az Agramont-családról kapta (a család neve franciául: Gramont, avagy de Gramont). E „párt” vezetőereje azonban ebben az időszakban már nem az Agramont-család volt, hanem a Navarra-család, amelyhez a Peralta-család egyes tagjai is csatlakoztak. A közös a Beaumont-családban és a Navarra-családban az, hogy mindkét család – a XIV. században Navarra királyait adó – Évreux-házból eredt.[1]

A Beaumont-család és a Navarra-család eredeteSzerkesztés

  • III. (Évreux-i) Fülöp (1306–1343), Navarra királya, (Fülöp, Évreux grófja); h: II. Johanna (1312–1349), Navarra királynője, (mindketten a Capeting-házból származtak),
    • II. (Gonosz) Károly (1332–1387), Navarra királya; h: Franciaországi Johanna (1343–1373), (Valois-ház), házasságon kívüli kapcsolat: Catalina de Lizaso (?–?),
      • (házasságon kívül) Leonel de Navarra (1378–1413), Muruzábal első várgrófja; házasságon kívüli kapcsolat: María Juan (?–?),
        • (házasságon kívül) Felipe I de Navarra (1408 előtt? – 1450), Muruzábal második várgrófja, Navarra marsallja; házasság: Juana de Peralta y Ezpeleta (?–?),
          • Pedro I de Navarra (? -1471), őt lásd lejjebb, a Navarra-család egyes tagjai címszó alatt!,
    • Lajos (1341–1372) infáns, Luis I de Beaumont, Beaumont-le-Roger grófja; első házasság (avagy házasságon kívüli kapcsolat): María de Lizarazu (?–?), második (avagy első?) házasság: Durazzoi Johanna (1344–1387), (Anjou-ház),
      • (első házasságból, vagy házasságon kívül) Carlos (Charlot) de Beaumont (1361?–1372),[2] Alférez mayor de Navarra;[3] első házasság: María Jiménez de Urrea (?–?), második házasság: Ana de Curton (?–?),[4]
        • (második házasságból) Luis II de Beaumont (1412–1462), őt lásd lejjebb, a Beaumont-család egyes tagjai címszó alatt!
        • (második házasságból) Juan I de Beaumont (1419–1487), őt is lásd lejjebb, a Beaumont-család egyes tagjai címszó alatt!

A Beaumont-család egyes tagjaiSzerkesztés

Luis II de BeaumontSzerkesztés

Luis II de Beaumont (1412–1462),[5] apja Carlos de Beaumont, anyja Ana de Curton, aki az apjának a második felesége volt; Condestable de Navarra. III. (Nemes) Károly (1361–1425) király Lerín első grófjává kreálta.

I. (Évreux-i) Blanka (1387–1441) királynő halála után az özvegyen maradt férj, II. (Trastámara) János (1397–1479) király és az elsőszülött gyermekük, (IV.) Vianai Károly (1421–1461) Viana hercege között – a herceg haláláig tartó – küzdelem kezdődőt. A herceg hívei szerint az apja jogtalanul akadályozta meg azt, hogy Károly Navarra királya legyen. Kettőjük küzdelmében a Luis II de Beaumont vezette nemesi csoportosulás (a beaumonteses) Károly herceg, míg a Pedro I de Navarra vezette nemesi csoport (az agramonteses) II. János király oldalára állt. A fegyveres harc 1451-ben kirobbant, de még 1451-ben, Aibar mellett, Károly herceg hívei vereséget szenvedtek; a herceg és Luis II de Beaumont II. János király fogságába estek. Luis II de Beaumont 1460-ig fogságban is maradt; ekkor Kasztíliába távozott, és ott, Madridban, két évre rá, elhunyt.

Luis II de Beaumont felesége Juana (Johanna) de Navarra (?–?) volt , III. Károly király és Maria Miguel de Esparza (?–?) házasságon kívül született leánya. Több gyermekük is született, közöttük Luis III de Beaumont (lásd lejjebb), aki az apja örökébe lépett.

Luis III de BeaumontSzerkesztés

Luis III de Beaumont (1430?–1508), Lerín második grófja; Condestable de Navarra; a Beaumont-család legismertebb tagja; és a beaumonteses, agramonteses pártharcnak a legnevezetesebb szereplője.

Az apja fogságba esését követően (1451) ő és a nagybátyja, Juan I de Beaumont, vették át a Károly herceget támogató nemesi „frakció” vezetését. Luis III a vianai herceg halálát (1461), és Károly herceg húga – a navarrai nemesség egy része által megválasztott – II. Blanka (1424–1464) királynő II. János általi fogságba vetését (1462) követően, pár évvel később, 1464-ben, a Tarragona városában megkötött megállapodással, kiegyezett II. János királlyal. A megbékülést családi esemény is megpecsételte: Luis III de Beaumont eljegyezte Aragóniai Eleonórát (?–?), II. János király házasságon kívül született leányát (akinek az édesanyjáról nincsenek hiteles adataink); az esküvőre azonban csak jóval később került sor, 1468-ban. A kiegyezésre árnyékot vetett az a gyanú, hogy az időközben a húga javára lemondott, és kolostorba vonult, II. Blanka címzetes királynőt, a húga, Eleonóra (1426–1479) hercegnő (a későbbi I. Eleonóra királynő), megmérgeztethette. (I. Eleonóra királynő, II. János és I. Blanka harmadik gyermeke, már 1455 óta, az apja helyett, mintegy annak „helytartójaként”, kormányozta Navarrát.)

Az 1464. évi megállapodás megkötése után sem szűntek meg a rivális nemesi csoportok közötti összetűzések:

1471-ben, a Pamplonáért folyó harcban – amikor az agramonteses „párt” meg akarta szerezni a királyság fővárosát a beaumonteses „párttól” –; Luis II de Beaumont testvére, Felipe, megölte az ellenfél vezérét, Pedro I de Navarrát. Az ő fiát, az apja örökébe lépett Felipe II de Navarrát, pedig 1480-ban megölette Luis III de Beaumont. A két rivális csoport ugyanis megkísérelte a kibékülést, és Felipe II de Navarra eljegyezte Luis III de Beaumont egyik leányát. Később azonban kihátrált a jegyességből, a küzdelem kiújult, és – állítólag – a jegyesség felbontását bosszulta meg a Beaumont-család feje.

1483-tól kezdve ismét súlyos konfliktusok voltak a királyságban, a következők miatt:

Ebben az évben meghalt I. Ferenc Phoebus (1467–1483) király (lehet, hogy megmérgezték). (Ő I. Eleonóra királynőnek és férjének, IV. Gastonnak (1423–1472), Foix grófjának (Foix-Grailly ház) az unokája, és Gastonnak (1444?–1470), Viana hercegének a fia volt.) I. Ferenc Phoebus uralkodása alatt az édesanyja, Valois Magdolna (1443–1495) volt a régensnő, VII. Károly francia király (1403–1461) leánya. I. Ferenc Phoebust a trónon a húga követte, I. Katalin (1468–1517) királynő, az édesanyja azonban továbbra is régensnő maradt. I. Katalin 1484-ben házasságot kötött Jánossal, Albret urával (1469–1516) (d'Albret-ház), aki a házasság révén Navarra királya lett (III. János király). Az agramonteses csoport (II. János és I. Eleonóra korábbi hívei) a kezdetektől fogva támogatta mind I. Ferenc Phoebust, mind I. Katalint és a férjét. A beaumonteses csoport nevében pedig Luis III de Beaumont 1486 elején, Pau városában, megállapodott a királyi párral, és a régensnővel, amellyel ez a nemesi csoport is elfogadta mind a házasságot, mind I. Katalinnak és férjének az uralkodását.

I. Katalinnak és III. Jánosnak – az uralkodásuk megkezdésekor – komoly kihívójuk akadt: Már I. Ferenc Phoebus halála után az igényét a trónra bejelentette Jean de Foix-Grailly (1450 után – 1500) herceg, I. Eleonóra és IV. Gaston gróf harmadikként született fia, Gaston vianai herceg öccse (a herceg felesége, Valois Mária (1457–1493) XII. Lajos francia király (1462 -1515) testvére volt). Jean (János) herceg, a száli frank törvényre hivatkozással, ami egyébként az önálló Navarrai Királyságban nem volt érvényes, a nőági utódlást nem ismerte el, és maga akart király lenni.(I. Eleonóra és IV. Gaston másodikként született fia, Pierre de Foix-Grailly (1449 -1490) püspök volt, majd bíboros lett, mint egyházi személy, nem jöhetett „számításba” a trónutódlás szempontjából.) János herceg és a királyi pár közötti örökösödési viszálynak I. Katalin és III. János Pamplonában, 1494-ben történt megkoronázása sem vetett végett. Csak 1497-ben ismerte el a herceg I. Katalint királynőnek: Ekkor, a Tarbes városában megkötött egyezmény szerint, János herceg évjáradékban részesült a királynőtől.

Az 1494. évi koronázás előtt a királyi pár Pau városába húzódott vissza. 1493-ban Luis III de Beaumont nyíltan a királyi pár ellen fordult. A beaumonteses „párt” ugyanis – az 1486-ban megkötött megállapodás ellenére –, egyre bizalmatlanabbul figyelte a növekvő francia befolyást, és – Károly vianai herceg korábbi támogatói, II. János és I. Eleonóra korábbi ellenfelei – Aragóniai II. Ferdinánd (1452–1516) király (V. (Katolikus) Ferdinánd, kasztíliai és leóni király) pártfogását keresték, az ő oldalára álltak. (II. Ferdinánd II. János király második házasságából született; I. Eleonóra királynő és Aragóniai Eleonóra – utóbbi Luis III de Beaumont felesége – II. Ferdinándnak a féltestvérei voltak, így az aragóniai király és a gróf sógorok lettek). II. Ferdinánd király is egyre növekvő ellenérzéssel figyelte a Navarrában megerősödő francia befolyást, és a célja az volt, első feleségével, I. (Katolikus) Izabella (1451–1504) kasztíliai és leóni királynővel együtt, hogy a Navarrai Királyság megszerzésével a spanyol területek egyesítését teljessé tegyék; ezért II. Ferdinánd ezekben az években be is avatkozott a navarrai ügyekbe.

Luis III de Beaumont tehát Navarra uralkodói ellen lépett fel, és 1493. decemberében nem engedte be őket a királyság fővárosába. Pamplona polgárai azonban másként döntöttek, 1494. január elején a város kapuit megnyitották az uralkodók előtt, és még ebben a hónapban I. Katalint és III. Jánost megkoronázták.

A koronázás után az uralkodók és a gróf közötti békesség csak rövid ideig tartott: Még ebben az évben, 1494-ben, Luis III de Beaumont ismét az uralkodók ellen fordult, akik elűzték a királyságból, a gróf 1495-ben Kasztíliába távozott. 1495-ben egyébként Madridban, II. Ferdinánd, I. Katalin, és III. János megállapodással rendezték a viszonyukat, amelynek megkötésében III. János apja, Nagy Alain (1440 körül – 1522), Albret ura is részt vett, aki nagy befolyással volt a navarrai uralkodókra. II. Ferdinánd azzal kárpótolta – Navarra elhagyása miatt –, Luis III de Beaumontot, hogy Huéscar márkijává tette.

II. Ferdinánd később elérte azt, hogy Luis III de Beaumont haza térhetett Navarrába, mégpedig 1500-ban. A békesség azonban most sem tartott sokáig, a gróf 1507-ben ismét fellázadt az uralkodók ellen, a harcokban azonban csak részsikereket ért el: Még 1507-ben legyőzte Cesare Borgiát (1475–1507), aki elesett a gróffal vívott csatában. (Cesare Borgia felesége Charlotte d’Albret (1480 körül – 1514) volt, III. János király testvére; Cesare a sógora segítségére jött Navarrába.) Luis III de Beaumontot még ebben az évben kiszorították a királyságból, halálra is ítélték, azonban elmenekült Aragóniába, 1508-ban ott halt meg, Aranda városában.[6]

A házasságából, akárcsak az édesapja házasságából, több gyermek született, így Luis IV. de Beaumont (lásd lejjebb), aki az örökébe lépett.

Luis IV de BeaumontSzerkesztés

Luis IV de Beaumont (?–1530), Lerín harmadik grófja; Condestable de Navarra. Amikor a beaumonteses „frakció” feje lett, változatlanul folytatta az apjának a spanyolpárti politikáját.

1512-ben egyértelműen II. Ferdinánd pártjára állt, I. Katalinnal és III. Jánossal szemben. Ebben az évben sorsdöntő fordulat következett be a Navarrai Királyság történetében. Ferdinánd 1506-ban másodszor nősült meg; Foix Germána (1488–1538) hercegnőt vette feleségül, aki Foix-Grailly János hercegnek, a korábbi navarrai trónkövetelőnek, volt a leánya. II. Ferdinánd 1512-ben, a felesége jogaira hivatkozással, döntő lépésre szánta el magát: Fadrique Álvarez de Toledo y Enríquez de Quiñones (1460 -1531), Alba hercege, vezetésével hadsereget küldött Navarrába. A kasztíliai csapatok a királyság déli részét, Felső-Navarrát megszállták, I. Katalin és III. János északra, a Pireneusokon túlra, Alsó-Navarrába menekültek. 1515-ben pedig a kasztíliai Cortes (a nemesi-rendi parlament) a Navarrai Királyságot a Kasztíliai Királyság részévé nyilvánította.

Luis IV de Beaumont és a beaumonteses „frakció” – az agramonteses „frakció” ellenében – teljes mértékben támogatta II. Ferdinándot Felső-Navarra elcsatolásában és megvédésében.

Luis IV de Beaumont felesége Brianda Manrique de Lara y de Castro (?–?) volt. A házasságukból született Luis V de Beaumont (1504–1565), Lerín negyedik grófja, akinek a felesége Aldonza Folch de Cardona (?–?). Lányuk, Brianda de Beaumont (1540–1588), Lerín ötödik grófnője, férje Diego Álvarez de Toledo (1541–1583), Alba hercege, az 1512. évi hadjáratot vezető Alba hercegnek a dédunokája. A házasságkötéssel a Lerín grófja cím átszállt az Alba-házra.

Juan I de BeaumontSzerkesztés

Juan I de Beaumont (1419–1487); Carlos de Beaumont és Ana de Curton fia, Luis II de Beaumont öccse. A Jeruzsálemi Szent János Rend lovagjaként a rend Navarrai Nagyperjele lett. A bátyjával együtt a beaumonteses csoport vezetője, kitartóan támogatta Károly vianai herceget, akinek a nevelője és a kancellárja volt, a navarrai trón megszerzésében. 1455-ben Károly herceg sikertelenül támogatta azt a kísérletet, hogy Juan I de Beaumont Pamplona érseke lehessen. Az 1457-ben, Pamplonában, Juan I de Beaumont által összehívott Cortes, Károly herceget – akit a távollétében Juan I de Beaumont képviselt -, királlyá választotta. (A herceg azonban soha nem lett megkoronázva, ezért IV. Károly, címzetes király.) A herceg 1461-ben, Villafranca de Panadésben megkötött megállapodással, megbékült az apjával, II. János királlyal, de váratlanul, még ebben az évben, meghalt. A hívei arra gyanakodtak, hogy a király második felesége, Johanna Enríquez y Fernández de Córdoba (1425–1468), (Károly herceg „mostohaanyja”), megmérgeztette. Juan I de Beaumont ezután már nem volt a navarrai politikai küzdelmeknek az aktív résztvevője. Házasságon kívüli kapcsolatából[7] két fia született.[8]

A Navarra-család egyes tagjaiSzerkesztés

Pedro I de NavarraSzerkesztés

Pedro I de Navarra (?–1471), Muruzábal harmadik várgrófja, és Navarra marsallja volt.

Az apja Felipe I de Navarra, Muruzábal második várgrófja, az anyja Juana de Peralta y Ezpeleta. Juana szülei az „öreg” (el Viejo) Pierres de Peralta (?–1442) és felesége, Juana de Ezpeleta (?–?) voltak; az apja is az agramonteses csoportosulás egyik vezéralakja volt.[9]

Az apja halála után Pedro I de Navarra lett az agramonteses csoport vezére, a kezdetektől fogva II. János király és Eleonóra infánsnő támogatója; Károly, Viana hercege, és a beaumonteses csoportosulás ellenében. 1471-ben, a két „párt” egyik összecsapása során, amikor az agramonteses „párt” – sikertelenül – megpróbálta Pamplonát a beaumonteses csoporttól visszaszerezni, akkor Felipe de Beaumont – Luis III de Beaumont testvére – megölte.

A felesége Inés Enríquez de Lacarra (?–?) volt. Az elsőszülött fiú, Felipe II de Navarra (?–1480) lépett az apja örökébe, ő lett Muruzábal negyedik várgrófja, és Navarra marsallja, valamint az agramonteses „párt” vezetője. A beaumonteses csoporttal való kibékülési kísérlet kapcsán eljegyezte Luis III de Beaumont gróf egyik leányát, azonban az eljegyzést felbontotta, mire – állítólag bosszúból –, a gróf meggyilkoltatta. Az öccse, Pedro II de Navarra (lásd lejjebb), lépett az örökébe.

Pedro II de NavarraSzerkesztés

Pedro II de Navarra (?–1523), Muruzábal ötödik várgrófja, Navarra marsallja.

Pedro I de Navarra és Inés Enríquez de Lacarra kisebbik fia. 1480-ban lépett a bátyja, Felipe II de Navarra, örökébe, és lett az agramonteses csoport feje. A beaumonteses csoport elleni fellépésben – akárcsak a bátyja –, számíthatott az unokatestvérre, ifjabb (el Joven) Pierres de Peralta (?–1492) támogatására. (Ő idősebb Pierres de Peralta és Juana de Ezpeleta (?–?) fia volt.) Hűségesen kitartott I. Katalin és III. János mellett, és amikor 1512-ben a kasztíliai csapatok elfoglalták Felső-Navarrát, akkor a királyi párral együtt elmenekült északra, a Pireneusokon túlra, Alsó-Navarrába.

1516-ban megkísérelte Felső-Navarra visszafoglalását, azonban Roncal mellett, a Cristobal Villalba (1475–1516) hidalgo vezette spanyol csapatoktól vereséget szenvedett, és fogságba esett. 1518-ban I. (Habsburg) Károly (1500–1558) spanyol király (V. Károly német-római császár) felajánlotta neki a szabadon bocsátást, azzal, hogy hűséget fogad neki. Pedro II de Navarra ezt visszautasította, fogságban maradt, és 1523-ban (avagy 1522-ben), Simancas várbörtönében, lőtt sebbel, holtan találták meg, állítólag öngyilkos lett.

Felesége Mayor de la Cueva (?–?), a fiúk, Pedro III de Navarra (lásd lejjebb), aki az apja örökébe lépett.

Pedro III de NavarraSzerkesztés

Pedro III de Navarra (1499?–1566), Muruzábal hatodik várgrófja, Navarra marsallja, az agramonteses „párt” feje.

1512-ben, az apjával együtt, követte a menekülő királyi párt Alsó-Navarrába. Navarra királya 1517-ben II. Henrik (1503–1555) lett, III. János és I. Katalin fia. II. Henrik 1521-ben, francia segítséggel, visszafoglalta Felső-Navarrát, a fővárost, Pamplonát is, megkísérelte a királyság helyreállítását. A siker azonban csak átmeneti volt: az Íñigo Fernández de Velasco y Mendoza (1462–1528) gróf és Antonio Manrique de Lara (?–1535) herceg vezette spanyol csapatok már 1521. június 30-án, a Noáin melletti csatában, döntő győzelmet arattak az André de Foix (1490–1547) vikomt vezette seregen. A harcokban, II. Henrik serege egyik vezéreként, Pedro III de Navarra is részt vett. 1524-re a spanyolok Felső-Navarra teljes területéről kiszorították II. Henrik seregét; Felső-Navarra végleg a spanyol királyság része lett; az agramonteses, beaumonteses szembenállás okafogyottá vált.

1524-ben I. Károly király amnesztiát hirdetett, Pedro III de Navarra hazatért, hűségesküt tett a királynak, aki 1539-ben Cortes márkijává tette.

A felesége Ladrona Enríquez de Lacarra (?–?) volt; Pedro III de Navarrának törvényes utódja nem született.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A szócikkben a két családnak csak egyes, az adott korszakban jelentősebb szerepet játszó tagjai szerepelnek.
  2. Carlos de Beaumont édesanyja María de Lizarazu volt. Vitatott az, hogy María de Lizarazu Lajos infáns (Luis I de Beaumont) első felesége volt-e, ha igen, akkor a házasságukat érvénytelenítették-e; avagy házasságon kívüli kapcsolatuk volt.
  3. Az alférez mayor – tulajdonképpen – a királyság legfelsőbb katonai parancsnoka volt. Később ugyanezt a tisztséget a condestable elnevezéssel jelölték.
  4. Carlos de Beaumontot V. (Bölcs) Károly (1338-1380) francia király Beaumont-le Roger grófságtól megfosztotta.
  5. Egyes forrásmunkákban őt jelölik úgy, mint Luis I de Beaumont. Ez nyilvánvalóan téves, mert a nagyapja, aki szintén Luis keresztnevű volt, és aki Beaumont-le-Roger grófja lett, ő volt Luis I de Beaumont. Az e szócikkbeli számozás indokoltságára lásd: [1].
  6. Egy-két forrásmunka – talán a hasonlóság miatt a spanyol szavakat összetévesztve –, az állítja, hogy Luis III de Beaumontot kivégezték. Ez téves állítás, a gróf száműzetésben halt meg.
  7. Az egyik forrásban María de Cristi Erviti, a másik forrásban Blanca de Navarra az élettárs neve.
  8. Egyes forrásokban a szerzők összetévesztik Juan I de Beaumontot, és Juan de II Beaumontot (?–?). Juan II de Beaumont Luis II de Beaumontnak és feleségének, Navarrai Johannának a fia (Luis III de Beaumontnak az öccse); Navarra – és nem Károly herceg – főkancellárja volt; a felesége Luisa de Uturbia (Luisa de Monreal) (?–?). (Lásd: [2] Archiválva 2014. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben.)
  9. Van olyan feltételezés, hogy az idősebb Pierres de Peralta II. Károly navarrai király fiának, Péternek (1366–1412), Mortain grófjának, a házasságon kívüli fia lett volna. Ez téves, a szülei García Martínez de Peralta (?–?) és Ana Sánchez Ruiz de Azagra (?–?) voltak. (Lásd: [3] Archiválva 2014. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben.)

ForrásokSzerkesztés

  • José Maria Lacarra: Historia politica del reino de Navarra, desde sus origenes hasta su incorporacion a Castilla, I-III, Pamplona, 1972-1973.
  • Diccionario de historia de España, I-III, Madrid, 1968-1969.
  • Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen, Sigmaringen, Thorbecke Verlag, 1993.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

  • [4] – 2014. április 17.
  • [5] – 2014. április 17.
  • [6] – 2014. április 17.
  • [7] – 2014. április 17.
  • [8] – 2014. április 17.
  • [9] – 2014. április 17.
  • [10] – 2014. április 17.
  • [11] – 2014. április 17.