A Beaumont-család és a Navarra-család

egyértelműsítő lap

Az egykori Navarrai Királyság történetének viharos korszaka volt az I. Blanka (1387-1441) királynő halálával kezdődő, az 1441-től, és Felső-Navarrának a Spanyol Királyság részére történő végleges biztosításáig, az 1524-ig, terjedő időszak. A polgárháborúsnak tekinthető viszonyok között, a navarrai nemesség két részre szakadva küzdött egymással. Az egyik a beaumonteses néven említett csoportosulás volt, amely a nevét e „párt” vezetőerejéről, a Beaumont-család-ról kapta. A másik az „agramonteses” néven említett csoportosulás volt, amely a nevét egy, az eredetét a XII. századra visszavezető navarrai családról, az Agramont-család-ról kapta (a család neve franciául: Gramont, avagy de Gramont). E „párt” vezetőereje azonban, ebben az időszakban, már nem az Agramont-család volt, hanem a Navarra-család, amelyhez a Peralta-család egyes tagjai is csatlakoztak [1]. A közös a Beaumont-családban és a Navarra-családban az, hogy mind a két család – a XIV. században Navarra királyait adó – Évreux-házból származott [2].

A Beaumont-család és a Navarra-család származásaSzerkesztés

  • III. (Évreux-i) Fülöp(1306–1343), Navarra királya, (Fülöp, Évreux grófja); házasság: II. Johanna (1312–1349), Navarra királynője (mind a ketten a Capeting-házból származtak),
    • II. (Gonosz) Károly (1332–1387), Navarra királya; házasság: Franciaországi Johanna (1343–1373), (Valois-ház), házasságon kívüli kapcsolat: Catalina de Lizaso (?–?),
      • (házasságon kívül) Leonel de Navarra(1378–1413), Muruzábal első várgrófja; házasságon kívüli kapcsolat: María Juan (?–?),
        • (házasságon kívül) Felipe I de Navarra (1408 előtt? – 1450), Muruzábal második várgrófja, Navarra marsallja; házasság: Juana de Peralta y Ezpeleta (?–?),
          • Pedro I de Navarra (? -1471), őt lásd lejjebb, a Navarra-család egyes tagjai címszó alatt!;
    • Lajos (1341–1372/1376), Luis I de Beaumont, Beaumont-le-Roger grófja; első házasság (avagy házasságon kívüli kapcsolat): María de Lizarazu (?–?), második házasság (avagy első) házasság: Durazzói Johanna (1344–1387) hercegnő (Anjou-ház),
      • (első házasságból, vagy házasságon kívül) Carlos (Charlot) de Beaumont (1361?–1372) [3], Alférez mayor de Navarra [4], első házasság: María Jiménez de Urrea (?–?), második házasság: Ana de Curton (?–?),
        • (második házasságból) Luis II de Beaumont (1412–1462), őt lásd lejjebb, a Beaumont-család egyes tagjai címszó alatt!
        • (második házasságból) Juan I de Beaumont (1419–1487), őt is lásd lejjebb, a Beaumont-család egyes tagjai címszó alatt!.

A Beaumont-család egyes tagjaiSzerkesztés

Luis II de BeaumontSzerkesztés

Luis II de Beaumont (1412–1462/1464 [5]), az apja Carlos (Charlot) de Beaumont, az anyja Ana de Curton, aki az apjának a második felesége volt; Condestable de Navarra. III. (Nemes, Jó) Károly (1361–1425) navarrai király Lerín első grófjává kreálta.

I. (Évreux-i) Blanka (1387–1441) királynő halála után, az özvegyen maradt férj, II. (Öreg) János (1397–1479) király (Trastámara-ház ) és az elsőszülött gyermekük, (IV.) Vianai Károly (1421–1461), Viana hercege között – a herceg haláláig tartó – küzdelem kezdődött. A herceg hívei szerint, az apja jogtalanul akadályozta meg azt, hogy Károly Navarra királya legyen. Kettőjük küzdelmében, a Luis II de Beaumont vezette nemesi csoportosulás (a beaumonteses) Károly herceg, míg a Pedro I de Navarra vezette nemesi csoport (az agramonteses) II. János király oldalára állt. A fegyveres harc 1451-ben kirobbant, de még 1451-ben, Aibar mellett, Károly herceg hívei vereséget szenvedtek; a herceg és Luis II de Beaumont egyaránt II. János király fogságába estek. Luis II de Beaumont 1460-ig fogságban is maradt; ekkor Kasztíliába távozott, és ott is, Madridban halt meg. Luis II de Beaumont felesége Juana (Johanna) de Navarra (?–?) volt , III. Károly navarrai király és Maria Miguel de Esparza (?–?) házasságon kívül született leánya. Több gyermekük is született, közöttük Luis III de Beaumont, aki az apja örökébe lépett.

Luis III de BeaumontSzerkesztés

Luis III de Beaumont (1430?–1508), Lerín második grófja; Condestable de Navarra; a Beaumont-család legismertebb tagja; és a beaumontesesagramonteses pártharcnak a legnevezetesebb szereplője. Az apja fogságba esését követően (1451), ő és a nagybátyja, Juan I de Beaumont, vették át a Károly herceget támogató nemesi „frakció” vezetését. Luis III, a vianai herceg halálát (1461), és Károly herceg húga – a navarrai nemesség egy része által megválasztott – II. Blanka (1424–1464) királynő, II. János király általi fogságba vetését (1462) követően; pár évvel később, 1464-ben, a Tarragonában megkötött megállapodással, kiegyezett II. Jánossal.

A megbékülést családi esemény is megpecsételte: Luis III de Beaumont eljegyezte Aragóniai Eleonórát (?–?), II. János király házasságon kívül született leányát (akinek az édesanyjáról nincsenek hiteles adataink); az esküvőre azonban csak jóval később került sor, 1468-ban. A kiegyezésre árnyékot vetett az a gyanú, hogy az időközben a húga javára lemondott, és kolostorba vonult, II. Blanka címzetes királynőt, a húga, Eleonóra (1426–1479) hercegnő (a későbbi I. Eleonóra navarrai királynő), megmérgeztethette. (I. Eleonóra II. Jánosnak és I. Blankának a harmadik gyermeke volt, és már 1455 óta, az apja helyett, mintegy annak „helytartójaként”, kormányozta Navarrát.)

Az 1464. évi megállapodás megkötése után, sem szűntek meg a rivális nemesi csoportok közötti összetűzések.

1471-ben, a Navarrai Királyság fővárosát, Pamplonát, Eleonóra hercegnő, az agramonteses „párt” segítségével, meg akarta szerezni, a beaumonteses „párttól”. Luis III de Beaumont testvére, Felipe (akit az ekkor a fővárostól távollévő Luis III a város vezetésével megbízott), megölte Pedro I de Navarrát, az agramonteses-ek vezérét. Pedro I de Navarrának a fiát, az apja örökébe lépett, Felipe II de Navarrát, pedig 1480-ban megölte Luis III de Beaumont. A két rivális csoport ugyanis megkísérelte a kibékülést, és Felipe II de Navarra eljegyezte Luis III de Beaumont egyik leányát. Később azonban Felipe II de Navarra kihátrált a jegyességből, a küzdelem kiújult, és – állítólag – a jegyesség felbontását bosszulta meg a Beaumont-család feje. I. Eleonóra csak rendkívül rövid ideig (1479. január 19. – 1479. február 12.) volt Navarra királynője, az utódja, a kiskorú unokája lett, I. Ferenc Phoebus (1467-1483), aki a Foix-házból (pontosabban, a Foix–Grailly-i házból) származott. Uralkodása alatt az édesanyja, Valois Magdolna (1443-1495) volt a régensnő. A Felső-Navarrát sújtó pártviszályok miatt, a Pireneusokon túlra, de nem is annyira Alsó-Navarrába, hanem Pau városába, amely a Foix grófjai által uralt, Béarni Algrófság székhelye volt.

Az agramontesesbeaumonteses viszály annyira ellentmondásossá tette a felső-navarrai helyzetet, hogy az új királyt csak 1481. december 8-án lehetett Pamplonában megkoronázni, az agramonteses-ek támogatták Ferenc Phoebust, a beaumonteses-ek viszont bizalmatlanok voltak, mert erősödő francia befolyástól tartottak. A koronázás előtt, mégis kialakult egyfajta „modus vivendi”, amelynek kifejezéseképpen, a koronázás előtt, 1481. november 21-én, a király és Luis III de Beaumont közösen vonultak be a fővárosba.

A békesség törékenynek bizonyult. A Navarrában – csak nagyon rövid időt eltöltő – régensnő és az ifjú király nem bíztak Lerín grófjában, még a megölését is felvetették. A gróf életét – állítólag – a király apai ágú nagybátyja, Pierre de Foix (1449-1490) bíboros mentette meg: Ő figyelmeztette a grófot a veszélyre, aki ezt komolyan véve – amikor 1482. januárban – a király és édesanyja visszatértek a Béarni Algrófságba, lemaradt az uralkodó kíséretétől. A gróf visszatért Pamplonába, a fővárost – gyakorlatilag – a hatalma alá vonta, 1494-ig ([6]). 1483. január 30-án I. Ferenc Phoebus meghalt (állítólag megmérgezték). A trónon a húga követte, I. Katalin (1470-1517) királynő, a testvérek édesanyja, Valois Magdolna, továbbra is régensnő maradt. I. Katalin, 1484-ben, házasságot kötött, férje Jean d’Albret (1477-1516), Albret-i János, Tartas vikomtja (algrófja), aki a felesége jogán Navarra királya lett, ő III. János király.

Az agramonteses-ek közé tartozó Navarra-család támogatta I. Katalint és férjét. A beaumonteses-ek II. (Katolikus) Ferdinánd (1452-1516) aragóniai király pártfogását keresték. (Aragóniai Eleonóra' (?-?), Luis III de Beaumont felesége, II. Jánosnak a házasságon kívül született leánya, II. Ferdinándnak a féltestvére volt, így az aragóniai király és a gróf sógorok voltak. A gróf felesége, II. Ferdinánd és I. Eleonóra tehát mind a hárman, féltestvérek voltak. ) II. Ferdinánd is egyre növekvő ellenérzéssel figyelte a Navarrában megerősödő francia befolyást, és a célja az volt, első feleségével, I. (Katolikus) Izabella (1451-1504), kasztíliai és leóni királynővel együtt, hogy a Navarrai Királyság megszerzésével, a spanyol területek egyesítését teljessé tegyék. II. Ferdinánd egyre gyakrabban be is avatkozott a navarrai ügyekbe ([7]). I. Katalint és III. Jánost csak 1494-ben koronázták meg Pamplonában, addig – jellemzően – Pau városában tartózkodtak [8], közben a gróf befolyása, hatalma, egyre erősödött Felső-Navarrában.

Miután az uralkodói pár megkoronázásának az akadályai elhárultak (amihez hozzájárult a régensnő (és így az uralkodói pár) részéről Orthez városában, míg Luis III de Beaumont részéről Pamplonában elfogadott, 1493. november 6-i keltezésű megállapodás, amellyel a királyi párnak sikerült megegyeznie a beaumonteses-ekkel ([9]), I. Katalin és III. János, 1493. december 21-én, koronázásuk céljából, meg is jelentek Pamplona kapuinál, de azokat mégis zárva találták. Luis III de Beaumont ugyanis, az őszi megegyezés ellenére, nem kívánta az uralkodói párt beengedni a fővárosba, arra hivatkozva, hogy a kíséretükben, túl sokan vannak az agramonteses-ek – a beaumonteses-ek riválisai – közül. I. Katalin és férje, kénytelenek voltak Egüés városkába visszavonulni. Luis III de Beaumont azonban utánuk ment, és az egyeztetésük eredményeképpen, 1494 első napjaiban, meg is nyitotta a kapukat a királyi pár előtt [10]. I. Katalint és III. Jánost, 1494. január 12-én, a pamplonai székesegyházban, királlyá koronázták; de iure és de facto átvették az uralkodást a Navarrai Királyságban.

Luis III de Beaumont, a rövid ideig tartó, ez úttal is törékeny békességet megtörve, már 1494 szeptemberében, fegyveres harcba kezdett az uralkodók ellen; Lerín grófja egyre inkább úgy látta, hogy túlzott mértékű Navarrában a francia befolyás. Válaszul, 1494 októberében, az uralkodók elrendelték a gróf és családja vagyonának az elkobzását. Az elmérgesedett helyzetben, III. János – 1495. januárban – a gróf meggyilkolását is felvetette, ezt Katalin királynő megakadályozta. A király tervét a kormányzásra nagy befolyással bíró apja, Alain d’ Albret (1440/1448-1522), Albret ura (Nagy Alain) is ellenezte, attól tartva, hogy II. Ferdinánd megbosszulná sógora halálát. A gróf, egyes birtokait, így például a stratégiailag fontos Viana várát, át is adta. Nagy Alain ezért inkább a Navarra uralkodói és az aragóniai király közötti jó kapcsolat fenntartására törekedett. Nagy Alain, 1495. március 4-én, Madridban, meg is állapodott II. Ferdinánddal, egyebek mellett, abban, hogy Luis III de Beaumont elhagyja Navarrát, és az elvett navarrai birtokai fejében, Huéscar márkija lesz. Lerín grófja – 1495. áprilisban – el is hagyta Navarrát; azonban a II. Ferdinándnak átadott birtokai még továbbra is az aragóniai király birtokában maradtak.

A Katolikus Királyok (II. Ferdinánd és I. Izabella) mindig törekedtek arra, hogy családi kapcsolatokat alakítsanak ki a navarrai uralkodókkal. Luis III de Beaumont pedig nem tett le arról, hogy visszatérhessen Navarrába. Az 1500. május 14-én, Sevillában megkötött megállapodás értelmében a felek, egyebek mellett, abban egyeztek meg, hogy Luis III de Beaumont, visszatér Navarrába, visszakapja a birtokait, viselheti a Condestable címet, azaz, a Navarra fő-hadparancsnoka titulust. A felek azonban abban is megállapodtak, ha Lerín grófja újra szembefordulna a navarrai uralkodókkal, akkor ők megbüntethetik a grófot, ez nem tartozik a Katolikus Királyokra. Luis III de Beaumont, 1500. júniusban, vissza is tért Navarrába, a királyi pár kegyelmet adott neki, a gróf irányítása alá vette Vianát (amit, még 1495-ben, ő adott át II. Ferdinándnak).

Hét évig tartott a békés időszak. Luis III de Beaumont ekkor fellázadt a navarrai uralkodók ellen, de csak részsikereket ért el. Ilyen volt az, amikor az általa uralt Viana ellen támadó királyi sereg élén álló, Cesare Borgia (1475-1507) elesett a harcokban (1507. március 12.), ő egyébként III. János sógora volt. Azonban, az esztendő végére, a királyi csapatok kiszorították a grófot Navarrából, és a halálra ítélt Luis III de Beaumont Aragóniába menekült, és Aranda de Jarque településen, 1508-ban, meghalt [11].

Luis III de Beaumont házasságából, akárcsak az édesapja házasságából, több gyermek született, így Luis IV. de Beaumont, aki az apja örökébe lépett.

Luis IV de BeaumontSzerkesztés

Luis IV de Beaumont (?–1530), Lerín harmadik grófja; Condestable de Navarra. Amikor a beaumonteses „frakció” feje lett, változatlanul folytatta az apjának a II. Ferdinándot pártoló politikáját.

1512-ben, egyértelműen II. Ferdinánd pártjára állt, I. Katalinnal és III. Jánossal szemben. Ebben az évben, sorsdöntő fordulat következett be, a Navarrai Királyság történetében. II. Ferdinánd, 1506-ban, másodszor nősült meg; Foix Germánát (1488/1490/1492–1536/1538 [12]) vette feleségül, aki Jean de Foix-nak (1450 körül-1500), Narbonne algrófjának, a néhai navarrai trónkövetelőnek, volt a leánya [13]. II. Ferdinánd, 1512-ben, a felesége jogaira hivatkozással, döntő lépésre szánta el magát: Fadrique Álvarez de Toledo y Enríquez (1460-1531), Alba de Tormes második hercege vezérletével, hadsereget küldött Navarrába. A kasztíliai csapatok a királyság déli részét, Felső-Navarrát megszállták, I. Katalin és III. János északra, a Pireneusokon túlra, Alsó-Navarrába menekültek. 1515-ben pedig a kasztíliai Cortes (a nemesi-rendi parlament) a Navarrai Királyságot a Kasztíliai Királyság részévé nyilvánította.

Luis IV de Beaumont felesége Brianda Manrique de Lara y de Castro (?–?) volt. A házasságukból született Luis V de Beaumont (1504–1565), Lerín negyedik grófja, akinek a felesége Aldonza Folch de Cardona (?–?). A leányuk, Brianda de Beaumont (1540–1588), Lerín ötödik grófnője, a férje Diego Álvarez de Toledo (1541–1583), Alba hercege, az 1512. évi hadjáratot vezető Alba hercegnek a dédunokája. A házasságkötéssel a Lerín grófja cím át szállt az Alba-házra.

Juan I de BeaumontSzerkesztés

Juan I de Beaumont (1419–1487); Carlos de Beaumont és Ana de Curton fia, Luis II de Beaumont öccse [14]. A Jeruzsálemi Szent János Rend lovagjaként, a rendnek a Navarrai Nagyperjele lett. A bátyjával együtt, a beaumonteses csoport vezetője, kitartóan támogatta Károly vianai herceget – akinek a nevelője és a kancellárja volt – a navarrai trón megszerzésében. 1455-ben, Károly herceg sikertelenül támogatta azt a kísérletet, hogy – Juan I de Beaumont – Pamplona érseke lehessen. Az 1457-ben, Pamplonában, Juan I de Beaumont által összehívott Cortes, Károly herceget – akit a távollétében Juan I de Beaumont képviselt –, királlyá választotta. (A herceg azonban soha nem lett megkoronázva, ezért IV. Károly, címzetes király.) A herceg, 1461-ben, Villafranca de Panadésben megkötött megállapodással, megbékült az apjával, II. János királlyal, de váratlanul, még ebben az évben, meghalt. A hívei arra gyanakodtak, hogy a herceget II. János második felesége, Johanna Enríquez y Fernández de Córdoba (1425–1468), Károly herceg „mostohaanyja”, megmérgeztette. Juan I de Beaumont ezután már nem volt a navarrai politikai küzdelmeknek a résztvevője. Házasságon kívüli kapcsolatából [15] két fia született.

A Navarra-család egyes tagjaiSzerkesztés

Pedro I de NavarraSzerkesztés

Pedro I de Navarra (?–1471), Muruzábal harmadik várgrófja, és Navarra marsallja volt.

Az apja Felipe I de Navarra, Muruzábal második várgrófja, az anyja Juana de Peralta y Ezpeleta. Juana szülei az „öreg” (el Viejo) Pierres de Peralta (?–1442) és felesége, Juana de Ezpeleta (?–?) voltak; Juana (Johanna) apja is az agramonteses csoportosulás egyik vezéralakja volt [16]. Az apja halála után, Pedro I de Navarra lett az agramonteses-ek vezére, a kezdetektől fogva II. János király és Eleonóra infánsnő (a későbbi I. Eleonóra királynő) támogatója; Károly, Viana hercege, és a beaumonteses-ek ellenében. 1471-ben, a két „párt” egyik összecsapása során, amikor az agramonteses „párt” – sikertelenül – megpróbálta Pamplonát a beaumonteses csoporttól visszaszerezni, akkor Felipe de Beaumont – Luis III de Beaumontnak a testvére – megölte.

A felesége Inés Enríquez de Lacarra (?–?) volt. Az elsőszülött fiú, Felipe II de Navarra (?–1480) lépett az apja örökébe, ő lett Muruzábal negyedik várgrófja, és Navarra marsallja, valamint az agramonteses „párt” vezetője. A beaumonteses csoporttal való kibékülési kísérlet kapcsán, eljegyezte Luis III de Beaumont gróf egyik leányát, azonban az eljegyzést felbontotta, mire – állítólag bosszúból –, a gróf meggyilkolta. Az öccse, Pedro II de Navarra lépett az örökébe.

Pedro II de NavarraSzerkesztés

Pedro II de Navarra (?–1522/1523), Muruzábal ötödik várgrófja, Navarra marsallja volt.

Pedro I de Navarra és Inés Enríquez de Lacarra kisebbik fia. 1480-ban lépett a bátyja, Felipe II de Navarra, örökébe, és lett az agramonteses csoport feje. A beaumonteses csoport elleni fellépésben – akárcsak a bátyja –, számíthatott az unokatestvérre, ifjabb (el Joven) Pierres de Peralta (?–1492) támogatására. (Ő idősebb Pierres de Peralta és Juana de Ezpeleta (?–?) fia volt.) Hűségesen kitartott I. Katalin és III. János mellett, és amikor 1512-ben, a kasztíliai csapatok elfoglalták Felső-Navarrát, akkor a királyi párral együtt elmenekült északra, a Pireneusokon túlra, Alsó-Navarrába. 1516-ban, III. János királlyal együtt, megkísérelte Felső-Navarra visszafoglalását. A Roncal mellett vívott csatában, a Cristóbal Villalba (1475-1516) hidalgo vezérelte kasztíliai erők, azonban döntő győzelmet arattak Pedro II de Navarra csapatai ellen, aki a kasztíliaiak fogságba esett. 1518-ban, I. Károly (1500-1558) spanyol király (a későbbi V. Károly császár), felajánlotta neki a szabadon bocsátást, azzal, hogy fogadjon neki hűséget. A marsall ezt visszautasította, fogságban maradt, és 1522-ben (avagy 1523-ban), Simancas várbörtönében, lőtt sebbel, holtan találták meg, állítólag öngyilkos lett [17]. Felesége Mayor de la Cueva (?–?), a fiúk, Pedro III de Navarra volt az, aki az apja örökébe lépett.

Pedro III de NavarraSzerkesztés

Pedro III de Navarra (1499?–1566), Muruzábal hatodik várgrófja, Navarra marsallja.

1512-ben, az apjával együtt, követte a menekülő királyi párt Alsó-Navarrába. Navarra királya 1517-ben II. Henrik (1503–1555) lett, III. János és I. Katalin fia. II. Henrik, 1521-ben, francia segítséggel, visszafoglalta Felső-Navarrát, a fővárost, Pamplonát is, megkísérelte a királyság helyreállítását. A siker azonban csak átmeneti volt: az Íñigo Fernández de Velasco y Mendoza (1462–1528) gróf, és Antonio Manrique de Lara (?–1535) herceg vezette spanyol csapatok, 1521. június 30-án, a Noáin melletti csatában, döntő győzelmet arattak, az André de Foix (1490-1547) vikomt vezette seregen. A harcokban, II. Henrik serege egyik vezéreként, Pedro III de Navarra is részt vett. 1524-re a spanyolok Felső-Navarra teljes területéről kiszorították II. Henrik seregét; Felső-Navarra végleg a Spanyol Királyság része lett.

1524-ben I. Károly király amnesztiát hirdetett, Pedro III de Navarra hazatért, hűségesküt tett a királynak, aki 1539-ben Cortes márkijává tette. A felesége Ladrona Enríquez de Lacarra (?–?) volt; Pedro III de Navarrának törvényes utódja nem született.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lásd: [1] és [2] - mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  2. A szócikkben a két családnak csak egyes, az adott korszakban jelentősebb szerepet játszó tagjai szerepelnek.
  3. Carlos de Beaumont édesanyja María de Lizarazu volt. Vitatott az, hogy María de Lizarazu Lajos infánsnak (Luis I de Beaumont-nak) az első felesége volt-e, ha igen, akkor a házasságukat érvénytelenítették-e; avagy házasságon kívüli kapcsolatuk volt – Carlos (Charlot) de Beaumontot V. (Bölcs) Károly (1338-1380) francia király Beaumont-le Roger grófságtól megfosztotta.
  4. Az alférez mayor – tulajdonképpen – a királyság legfelsőbb katonai parancsnoka volt. Később ugyanezt a tisztséget a condestable elnevezéssel jelölték.
  5. Van olyan forrás, amely szerint Luis II de Beaumont 1462-ben halt meg, és van olyan forrás, amely szerint 1464-ben. – Egyes forrásmunkákban őt úgy jelölik, hogy „Luis I de Beaumont”. Ez nyilvánvalóan téves, mert a nagyapja, aki szintén Luis keresztnevű volt, és aki Beaumont-le-Roger grófja lett, ő volt Luis I de Beaumont. Az e szócikkbeli számozás indokoltságára, lásd: [3] - hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  6. Lásd: [4] és [5] - mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  7. Az egyik forrás adatai szerint, a beaumonteses-ek részéről, Luis III de Beaumont, 1486 elején, Pau városában, azonban meg tudott egyezni a királyi párral, és a régensnővel. Lásd: [6] - hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  8. Ennek okaira, lásd: [7] -hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  9. Lásd:[8], [9] és [10] - mind a háromhoz hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  10. Van olyan forrás, amely szerint nem Luis III de Beaumont nyitotta meg a városkapukat, hanem a pamplonai polgárok. Kérdéses, hogy ez utóbbi feltevés, mennyire tekinthető életszerűnek, ebben a konkrét szituációban. Lásd: [11] - hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  11. Egy-két forrásmunka – talán a hasonlóság miatt, a spanyol szavakat összetévesztve –, az állítja, hogy Luis III de Beaumontot kivégezték. Ez téves állítás, a gróf száműzetésben halt meg.
  12. A források teljesen eltérő adatokat közölnek, Foix Germána születési évét, illetve halálozási évét illetően.
  13. Jean de Foix és fia, Foix Germána testvére, Gaston de Foix (1489-1512), Nemours hercege, a követelésével, már I. Katalinnal szemben is fellépett.
  14. Egyes forrásokban a szerzők összetévesztik Juan I de Beaumontot, és Juan de II Beaumontot (?–?). Juan II de Beaumont, Luis II de Beaumontnak és feleségének, Navarrai Johannának a fia, azaz, Luis III de Beaumontnak az öccse. Ő megházasodott, a felesége Luisa de Monreal de Uturbie (?–?) volt. Lásd: [12] - hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  15. Az egyik forrásban María de Cristi Erviti (?-?), a másik forrásban Blanca de Navarra (?-?) az élettárs neve.
  16. Van olyan feltételezés, hogy az idősebb Pierres de Peralta, II. Károly navarrai király fiának, Péternek (1366–1412), Mortain grófjának, a házasságon kívüli fia lett volna. Ez téves, a szülei García Martínez de Peralta (?–?) és Ana Sánchez Ruiz de Azagra (?–?) voltak. Lásd: [13] - hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  17. Lásd: [14] - hozzáférés: 2022. szeptember 22.

ForrásokSzerkesztés

  • Diccionario de historia de España, I-III, Madrid, 1968-1969.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
  • Elena Woodacre: Queens Regnant of Navarre.Succession, Politics, and Partnership, 1274–1512. Palgrave Macmillan, New York, 2013.
  • José Maria Lacarra: Historia politica del reino de Navarra, desde sus origenes hasta su incorporacion a Castilla, I-III. [15],[16][17] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  • Álvaro Adot Lerga: Itinerario de los Reyes privativos de Navarra: Juan III de Albret-Catalina I de Foix (1483-1517). [18] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  • Amada López de Meneses: El último infante de Navarra, Carlos de Albret. [19] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  • Víctor Manuel Arbeloa Muru: La desaparición casi inevitable del pequeño reino pirenaico. [20] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  • Gran Enciclopedia de Navarra. [21] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  • Real Academia de la Historia DB~e (Diccionario Biográfico Español de la Real Academia de la Historia). [22] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  • [23] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  • [24] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.
  • [25] – hozzáférés: 2022. szeptember 22.