Wikipédia

A Hamlet feldolgozásai

William Shakespeare művei nemcsak a mindenkori drámaírókat, hanem valamennyi művészeti ág alkotóját ihlették feldolgozások, adaptációk szerzésére. Művei közül az egyik legismertebb a Hamlet című tragédia, mely így feldolgozások tekintetében is roppant népszerű téma. Ahogy megjelentek az újabb és újabb tömegkommunikációs eszközök, stílusirányzatok és műfajok, mind újabb Hamlet-feldolgozások és -újraértelmezések láttak napvilágot.[1]

Hamlet-filmek szerkesztés

 

Nemcsak, hogy vannak filmes adaptációi a Hamletnek, hanem igen sikeres művek is keletkeztek a reneszánsz drámából. A XX. század elején több némafilm is megörökítette a darab egy-egy jelenetét, legelsőként az 1900-ban Sarah Bernhardt szereplésével készült filmrészletet tartják számon.[2] A film ötperces részlet az ötödik felvonás vívójelenetéből. Az alkotáshoz a zenét és a szöveget egy fonográfról játszották a képek alá. A némafilm sajátossága, hogy a beszédet erősen teátrális mozdulatok helyettesítik; a némafilm eszközeinek ezért leginkább az érzelmes vagy a mozgalmas jelenetek voltak megfelelők. A némafilm időszakában a Hamlet vívójelenetét számos alkalommal feldolgozták (1907, 1908, 1910, 1913, 1917 és 1920), 1920-ban Asta Nielsen játszotta Hamletet.[3]

A filmművészet legsikeresebb Hamlet-adaptációja Laurence Olivier 1948-as azonos című filmje, melyet Olivier producerként, rendezőként és főszereplőként is jegyzett, hogy aztán egymaga vigye el a következő Oscar-gála legjobb férfi szereplőnek és a legjobb filmnek járó Oscar-díját. A film érdekességei közé tartozott, hogy a Gertrudot alakító színésznő, Eileen Herlie huszonnyolc éves volt, míg a fiát alakító Olivier negyvenegy. Olivier kölcsönözte hangját a Szellemnek is. A film – sikerei ellenére – mindig is vita tárgya volt a kritikusok között. Egyesek szerint ugyanis több olyan szereplőt és jelenetet is kihúzott, amelyek nélkül nehezen érthető a cselekmény, mások szerint viszont Olivier egy igazi klasszikust rendezett.[4]

A Shakespeare-ről több könyvet is publikáló Grigorij Kozincev 1964-es fekete-fehér filmje Borisz Paszternak fordítása alapján készült, Sosztakovics kísérőzenéjével. Hamlet szerepét Szmoktunovszkij alakította. A változat sokak szerint a Hamlet egyik legjobb feldolgozása.[5]

 
Szmoktunovszkij Hamletja postabélyegen

2000-ben Michael Almereyda Hamletje a napjaink Manhattanjében játszódik, főszerepben Ethan Hawke mint Hamlet, a színihallgató, Claudius pedig, akit Kyle MacLachlan formál meg, a Dánia Vállalat vezérigazgatója, aki úgy vette át a cég vezetését, hogy megölte fivérét.[5]

Hamlet-operák szerkesztés

 
Dame Nellie Melba Thomas Hamletjének Opheliájaként

Hamlet a televízióban szerkesztés

A televíziózás térnyerésével természetesen a Shakespeare-darab nemcsak a mozivásznon elevenedett meg, számos televíziós produkció is készült a dán királyfi történetéről. Ezen produkciók egy része játékfilm, de van köztük rögzített színházi előadás is. Ez utóbbi kiváltképp fontos a brit televíziózás és színház szempontjából, ugyanis azon színészek számára, akik mind színpadon, mind képernyőn dolgoznak, a létező egyik legnagyobb elismerés eljátszani a dán királyfi szerepét a Royal Shakespeare Company társulatával. Ilyen színésznek mondhatja el magát például Derek Jacobi (1980; Royal Shakespeare Company, BBC), Kevin Kline (1990), Campbell Scott (2000) and David Tennant (2009; Royal Shakespeare Company, BBC)[10]

A feldolgozott Hamlet szerkesztés

A Hamletnek azonban vannak olyan feldolgozásai is, melyek esetében az eredeti műtől merőben eltér az adott mű cselekménye, narratívája, ellenben a karaktereket, illetve a darab egyéb elemeit használja az így készített új alkotás. A legismertebb ilyen feldolgozás minden bizonnyal Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című abszurd darabja, melyet 1966-ban írt a szerző. Minthogy Stoppard a későbbiekben a filmiparban is sikeres lett, a darabot 1990-ben megfilmesítette Tim Roth (Guildenstern) és Gary Oldman (Rosencrantz) főszereplésével. Stoppard feldolgozásában az eredeti történetet Hamlet két jóbarátjának szemszögéből követhetjük. A feldolgozás alapvető tézise, hogy a történetet mindenki ismeri, a szereplők pedig nem menekülhetnek végzetük elől, így mutatva be az ember tehetetlenségét és a sors kiszolgáltatottságát.[11]

W. S. Gilbert angol színpadi drámaíró Rosencrantz és Guildenstern című 1874-es színdarabja szintén e két szereplő sorsára fókuszál, ám ebben az esetben a mű hangvétele komikus, és sokkal inkább Ophelia szerelmének elnyerésére koncentrál, mint az eredeti konfliktusra. Lee Blessing Fortinbras című drámája szintén vígjáték, a cselekménye pedig az eredeti mű egyfajta fiktív epilógusa, melyben az elhalálozott szereplők szellemként térnek vissza.[12]

Caridad Svich amerikai drámaíró Ophelia karakterét vizsgálta saját zenés darabjában, a Tizenkét Opheliában. A mű kezdetén Ophelia feltámad egy medencében – az első előadást egy brooklyni uszodában tartották –, így ez a darab is az eredeti Hamlet epilógusaként működik. Heiner Müller Hamletgép című feldolgozása mára a posztmodern művészet egyik klasszikusa. A darab lazán kezeli az eredeti cselekményt, a hangsúlyt sokkal inkább a karakterek interakcióira és a párbeszédekre helyezi.[13]

John Updike Gertrud és Claudius című regénye a Hamlet előzményeit, Gertrúd és Claudius szerelmének kibontakozását rajzolja meg, nála a királyfi csak mellékszereplő.[14]

Magyar érdekeltségű feldolgozásról is beszélhetünk, hiszen 1967-ben Kovásznai György képzőművész elkészítette a saját Hamlet-filmjét. Az egyes jelenetekben Kovásznai egy-egy festményét az eredeti mű szövegrészleteivel (Arany János fordításában) narrálta.[15]

Megemlítendő Bereményi Géza Halmi vagy a tékozló fiú c. színműve is.

Hamlet-videójáték szerkesztés

A Hamlet témáját feldolgozó videójáték a Hamlet or The Last Game Without MMORPG Features, Shaders and Product Placement (Hamlet, avagy az utolsó játék MMORPG-vonások, Shaders grafikus motor és termékelhelyezés nélkül). Az indie játék cselekménye szerint egy tudós visszautazik egy fiktív múltba, ahol találkozik a Hamlet szereplőivel, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megmentse Opheliát. A játékmenet hasonlít egy hagyományos kalandjátékhoz, vannak benne rejtvények, boss-fight (harc a főellenséggel). A játékoson múlik a történet végkimenetele, és amennyiben sikerrel jár, sokkal kevesebb karakter hal meg, mint az eredeti darabban, ezzel igazítva a történetet a Hollywoodhoz szokott közönséghez.[16]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Apertúra, Sreitmann
  2. ↑ Biography.com
  3. ↑ MTVA Archívuma
  4. ↑ Filmtett, Márton Imola
  5. ↑ a b IMDb
  6. ↑ Németh Amadé: Operaritkaságok. Budapest, 1980. Zeneműkiadó. 42. l. ISBN 9633303494
  7. ↑ Winkler Gábor: Barangolás az operák világában. Budapest, 2004. Tudomány K. II. köt. 1341. l. ISBN 963819443X
  8. ↑ Seeger, Horst: Opernlexikon. 3. ... überarb. ... Aufl. Berlin, 1986. Henschelverlag. S. 289 ISBN 3362000142
  9. ↑ Seeger: Opernlexikon
  10. ↑ Royal Shakespeare Company Organization Webpage
  11. ↑ Jim Hunter
  12. ↑ Charles Boyce
  13. ↑ Thomas Irmer: Heiner Müller Hamletgépe
  14. ↑ Könyvajánló: Updike, John - Gertrud és Claudius. www.hardrock.hu (2006. július 28.) (Hozzáférés: 2014. november 8.) arch
  15. ↑ Mezei Ottó, 1999
  16. ↑ Game Let Game

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Hamlet_feldolgozásai&oldid=24903749”