A Rudi Dutschke-merénylet

A Rudi Dutschke-merényletet Josef Bachmann követte el 1968. április 11-én Nyugat-Berlinben Rudi Dutschke baloldali diákvezér ellen. Az antikommunista indíttatású támadást Dutschke túlélte, de 1979-ben belehalt szövődményeibe. Bachmann a börtönben öngyilkosságot követett el.

A Rudi Dutschke-merénylet
Rudi Dutschke baloldali diákvezér
Rudi Dutschke baloldali diákvezér

Helyszín Berlin, Németország
Célpont Rudi Dutschke diákvezér
Időpont 1968. április 11.
Típus Gyilkossági kísérlet
Fegyverek Lőfegyver
Áldozatok Egy sérült
Elkövetők Josef Bachmann
Térkép
Berlin (Németország)
Berlin
Berlin
Pozíció Németország térképén
é. sz. 52° 30′ 03″, k. h. 13° 18′ 46″Koordináták: é. sz. 52° 30′ 03″, k. h. 13° 18′ 46″

A merényletSzerkesztés

Rudi Dutschke a baloldali diákszervezet (Sozialistischen Deutschen Studentenbund) vezetője volt, akit gyakran támadtak a jobboldali újságok, például az Axel Springer-lapok, vagy a szélsőjobboldali Deutsche Nationalzeitung. Josef Bachmann Münchenből érkezett Nyugat-Berlinbe, csak egy sporttáska volt nála, abban két pisztoly és nagyjából száz lőszer. Egyetlen célja volt, a diákvezér meggyilkolása.[1]

1968. április 11-én Bachmann először a Kurfürstendamm utca 140.-ben található SDS-irodában kereste Rudi Dutschkét. Késább az utcán felismerte a diákvezért, aki egyik fia receptjét váltotta ki. Odalépett hozzá, megkérdezte, ő-e Rudi Dutschke, majd kommunista disznónak nevezte, és arcon lőtte. Dutschke elesett, ekkor Bachmann még kétszer rálőtt. A diákvezérnek sikerült felállnia, és megpróbált eljutni az SDS-irodába, de elvesztette az eszméletét, és elájult. Kritikus állapotban volt, amikor kórházba vitték. Bachmann elmenekült, elrejtőzött egy pincében, ahol a rendőrök tűzharc árán elfogták. A bíróság Bachmannt hét évre ítélt. A börtönből levelezett Dutschkéval, majd öngyilkos lett. Dutschkénak újra meg kellett tanulnia beszélni, majd 1979-ben a sebesülése szövődményeként fellépő epilepsziás roham miatt vízbe fulladt.[1][2]

KövetkezményekSzerkesztés

 
Emléktábla a merénylet helyszínén

Tilman Fichter, az SDS tagja kevéssel a lövöldözés után ért a helyszínre. Később azt mondta:„Mindannyian azt hittük, hogy Rudi meghalt. Nem gondoltuk, hogy túléli”. Éjszaka felhívták őket a kórházból, hogy Dutschkének van esélye a felgyógyulásra. A kormányzat nyomást gyakorolt a kórházra, hogy tudassa a szervezettel, a diákvezér állapota stabilizálódott, mert félt attól, hogy halála zavargásokhoz vezet. A diákok nem hittek a kormányzatnak, ezért nem jelentették be Dutschke állapotának javulását.[1]

A merénylet hírére gyülekezés kezdődött az SDS-irodánál és a közeli egyetemnél. A diákok úgy gondolták, hogy a Springer konzorcium a felelős a gyilkosságért, amelynek lapjai hadjáratot folytattak Rudi Dutschke ellen. Este 1500 ember masírozott végig a 15 emeletes Springer-épülethez, amely a falhoz közel állt. Menet közben kövekkel megdobálták az Amerika-házat. A tömeg azt kiabálta, hogy „Springer, Mörder” (Springer, gyilkos).[1]

A tüntetők között volt mások mellett Michael Baumann, egy fiatal munkás, aki később a Június 2. Mozgalom nevű terrorszervezet tagja lett. Memoárjában később azt írta, hogy a Rudi Dutschke elleni merénylet volt az utolsó csepp a pohárban, „Úgy éreztem, hogy azok a lövedékek engem találtak el. Akkorra nyilvánvalóvá vált: most mi csapunk vissza, nincs többé bocsánat.”[1]

A tüntetők megdobálták a Springer-székházat, felborították a parkolóban álló újságszállító járműveket, és többet meggyújtottak. Összesen 27 városban voltak többezres megmozdulások. „Tegnap Martin Luther King, ma Dutschke, holnap mi következünk”, skandálta tömeg. A merénylet jelentős szerepet játszott a radikális baloldal egy részének erőszakossá válásában, többek között a Vörös Hadsereg Frakció megalakulásában.[1]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés