A Scandal egy japán pop-rock együttes. Első turnéjuk 2008 márciusában, az Egyesült Államokban volt, amikor a South by Southwest által rendezett Japan Nite US Tour 2008 összes állomására meghívást kaptak.[1] A zenekarnak ugyan a technikai problémákkal, a nyelv teljes mértékű hiányával és a tapasztalatlanságukkal is meg kellett küzdenie, azonban végül az amerikai utazásukat lezáró Sakura-Con anime találkozón 7000 ember követelte őket ráadásra, először az együttes története során.[2] Első önálló koncertsorozatukra ugyanazon év augusztusában került sor, melynek az középiskola kezdete vetett véget.[3] A következő koncertsorozatuk alkalmával már rangosabb, nagyobb tömeg befogadására képes koncerttermekben léphettek fel, felvételei Scandal First Live: Best Scandal 2009 címmel jelentek meg 2010-ben.[4] A turné népszerűségének köszönhetően 2009 karácsony napján egy ráadás koncertet is adtak. Rákövetkező koncertsorozatukon már nyolc város nyolc zenetermében léphettek fel, viszont nem váltottak vissza különösebb visszhangot. A következő, Scandal Temptation Box Tour 2010: Yeah! tte iei! turnéjuk alkalmával először tehették be a lábaikat előadóként a rangos Zepp koncerttermek ajtóin, a felvételei Everybody Say Yeah!: Temptation Box Tour 2010: Zepp Tokyo címen jelentek meg.[5] Következő koncertsorozatuk alatt kizárólag a Zepp épületeiben léptek fel. A turné szerfelett sikeres lett: telt házas volt mind a hét állomása.[6] 2011 szeptemberében a több kisebb ázsiai fellépés után megtartották első japánon kívüli önálló turnéjukat, a Scandal Virgin Hall Tour 2011: Baby Action egyfajta beharangozójaként. Mindként koncertkörút sikeresnek bizonyult, mivel az összes jegy elkelt minden egyes megállóján.[7]
A Scandal: Give Me P.P. Tour 2008 Summer a Scandal japán pop rock együttes első önálló koncertsorozata, amely 2008. augusztus 18. és 29-e között, az iskolai nyári szünetükben tartottak a Yah! Yah! Yah! Hello Scandal: Maido! Scandal Deszu! Yah Yah Yah! című középlemezük népszerűsítéseként. Az augusztus 24-ei előadást leszámítva, ahol a The Condors előzenekara voltak, egymagukban léptek fel.
A First One-Man Live Tour a Scandal japán pop rock együttes második önálló koncertsorozata, amely 2009. december 4. és 24-e között tartottak a Best Scandal című bemutatkozó stúdióalbumuk népszerűsítéseként. A turné eredetileg három állomásból állt volna, ám a nagy érdeklődés eredményeként tartottak egy ráadáskoncertet a ebiszui Liquidroomban, amelyet a japán WOWOW élőben közvetített szenteste főműsoridőben.
A december 24-ei Best Xmas elnevezésű koncert felvételei 2010. június 6-án Scandal First Live: Best Scandal 2009 címen jelent meg. Az album az ötödik helyen mutatkozott be az Oricon zenei DVD és az összesített DVD eladási listáján is.[8] A tokiói állomáson mutatták be a Sunkan Sentimental című dalukat, ami 2010. február 3-án jelent meg.
A Scandal: Sunkan szakura zenszen Tour 2010 Spring a Scandal japán pop rock együttes harmadik önálló koncertsorozata, első amely a Temptation Box című stúdióalbumukat népszerűsítette. A turné 2010. március 23-án kezdődött a fukuokai Beat Station színpadán és április 10-én ért véget a kóbei Varitban.
A koncertek alatt előadták a ZoneSecret Base (kimi ga kureta mono) című dalát is, amelyet a rajongók hatszáz dal közül választottak ki. A szám később digitális kislemez formájában is megjelent, valamint az R-Girl’s Rock! elnevezésű feldolgozásalbumukra is felkerült. A turné összefoglaló kisfilmje a Temptation Box korlátozott példányszámú kiadásának DVD-jén látható.
A turné alatt a minden állomáson más dalt játszottak hetedikként és nyolcadikként. Nagojában a Avanai cumori no, genki de ne és a Bitter Chocolate, Umedában a Hello! Hello! és a Switch, Hirosimában a Sakura Goodbye és a Rock ’n Roll, míg Tokióban a Burn és a Harukaze című dalokat játszották.
A turné alatt a ráadás dalok eltérőek voltak; bár általában a Standard, a Place of Life és az Everybody Say Yeah! tette ki azt. A turné nyitóestjén és a február 10-i óitai fellépésen a Space Ranger váltotta a Standardot, míg a január 29-i tacsikavai, a március 13-i ócui és az április 19-i okinavai állomásokon a Sódzso S-t, a február 14-i hirosimai fellépésen a Bitter Chocolate-ot, a február 21-i oszakai koncerten a Welcome Home-ot, míg egy nappal később egy új, a turné alatt írt számot játszottak, melyet a koncertsorozat összes további állomásán előadtak a Place of Life helyett. A február 26-i takamacui, a március 7-i morikokai és a március 8-i mijagi állomásokon a Standard helyett a Rainyt játszották. Február 28-án Fukuokában, március 12-én Kakogavában, illetve március 15-én Narában ismét a Welcome Home-ot adtak elő a Standard helyett. A március 1-i nagaszaki fellépésen visszakerült a Standard, ami a következő koncerten is előadtak, a dal a március 21-i nagaokai állomáson is visszakerült a számlistába és egészen az április 5-i aszahikavai fellépésig játszották. Az április 11–12-i tokió fellépéseken a Harukaze váltotta a Standardot.
Nemzetközi koncertek
Az Everybody Say Yeah! című dal bevezetője az Isino Takkjú által újrakevert változat volt.[18]
Az április 26-i londoni, a május 10-i tajpeji és a május 22-i anaheimi fellépésen az Avanai cumori no, genki de nét, az április 30-i asseni, a május 15-i chicagói és a május 23-i Los Angeles-i koncerten a Harukazét, a május 8-i szingapúrin a Rainyt, míg a május 29-i hongkongi előadáson a Kagerót játszották a Sódzso S helyett a ráadás első számaként.
A május 15-i chicagói koncerten nem adták el egyik szólódalukat, így a Hon vo jomut, a Kan Beert vagy az Ojaszumit sem, illetve a Kagen no cuki és az Onegai Navigation helyet cserélt a számlistán.[19]
A május 20-i mexikóvárosi koncerten miután az Everybody Say Yeah! után megünnepelték Szaszazaki huszonötödik születésnapját (miközben az közönség a Las Mañanitast énekelte) ráadásként még eljátszották a Kagerót.[20]
A május 29-i hongkongi koncerten a Your Song és a Joake no rjúszeigun helyet cserélt a számlistán.
↑(Angolul)A. Amith, Dennis: An Iterview with SCANDAL (PDF). J!-ENT, 2011. július 19. [2011. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 26.)
↑ ab(Angolul)Live. Kitty Records. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 26.)