A TWA 800-as járatának katasztrófája

repülőbaleset 1996-ban

A TWA 800-as járata egy menetrend szerinti járat volt a New York-i John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtér és a római Fiumicino nemzetközi repülőtér között, párizsi köztes megállással. 1996. július 17-én a járat a felszállást követően kelet felé tartott, majd 12 perccel a felszállást követően - amikor a gép elérte az 500 km/h sebességet -, 20 óra 31 perckor a pilótafülke levált, ezután a gép hátsó része nagyjából további 300 métert emelkedett, majd darabokra hullott és lezuhant Long Island délkeleti partjától 13 kilométerre. A fedélzeten tartózkodó 230 ember közül senki sem élte túl a balesetet.

TWA 800-as járat
Twa 800 in-flight breakup.jpg
Adatok
Dátum 1996. július 17.
Helyszín Long Island, New York, Egyesült Államok közelében
Ok rövidzárlat
Indulási állomás John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtér
Célállomás Róma-Fiumicino nemzetközi repülőtér, Róma, ITA
Halottak 230
Sebesültek 0
Túlélők 0
Repülőgép
Repülőgép Boeing 747
Üzemeltető Trans World Airlines
Utasok 212
Személyzet 18
Térkép
TWA 800-as járat (Észak-Amerika)
TWA 800-as járat
TWA 800-as járat
Pozíció Észak-Amerika térképén
é. sz. 40° 39′, ny. h. 72° 38′Koordináták: é. sz. 40° 39′, ny. h. 72° 38′
A Wikimédia Commons tartalmaz TWA 800-as járat témájú médiaállományokat.

NyomozásSzerkesztés

 
A TWA 800-as járat visszaépített vázának egy része

A járat tragédiája nagy média visszhangot kapott, eleinte ellentmondó információk jutnak napvilágra a balesettel kapcsolatban, sok helyen terrortámadásról tudósítottak, mivel ennek is fennállt a lehetősége, így az NTSB - Amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottság - mellett az FBI is elkezdte a nyomozást a szerencsétlenség kivizsgálásában. A maradványok utáni kutatás távvezérlésű, víz alatti kutatóegységekkel, mélytengeri búvárok segítségével és szonár lokátorokkal zajlott.

A katasztrófát követő négy hónap alatt a darabokra szakadt gép kilencvenöt százalékát összegyűjtötték a tengerből, és a közeli Calvertonban található haditengerészeti bázis egyik hangárában a gép testét gyakorlatilag visszaépítették a robbanás okát kutatva. Miközben a műszaki szakemberek a gép összerakásával foglalkoztak, a nyomozók ellepték a partot, felhívásokat rajzszögeztek ki és szemtanúk után kutattak. 736 ember jelentkezett szemtanúként, közülük mintegy hatvanat rögtön eltanácsoltak, illetve jegyzőkönyvet sem vettek fel az általuk elmondottakról, a többieket részletesen kihallgatták. A strukturális hibát már a nyomozás korai szakaszában kizárták. A laboratóriumi vizsgálatok azonban nitroglicerin, RDX és PETN keveréket találtak a repülőgép 15. és 25. sorai között található ülések háttámláján, az NTSB azt állította, hogy a kémiai anyagok a repülőgép roncsainak felkutatásában résztvevő katonai személyek csizmájáról kerülhettek a roncsra.

A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottság végső jelentése 2000. április 23-án látta meg a napvilágot, a hivatalos jegyzőkönyv szerint a TWA 800-as járatának tragédiáját mechanikai hiba okozta. A robbanást a repülőgép üzemanyagtartályában minden valószínűség szerint egy hibás vezetékből kipattant szikra okozta.[1]

A katasztrófa utánSzerkesztés

Az NTSB 15 pontos javaslatot tett közzé, valamennyi pont a repülőgépek biztonságosabb üzemanyagtartály tervezésére és vezetékezésére vonatkozott.

ÉrdekességekSzerkesztés

A járat az 1996-os atlantai nyári olimpia idején zuhant le, az olimpián részt vett az Olasz labdarúgó-válogatott, a keretében szerepelt volna Christian Panucci is, ám a torna megkezdése előtt nem sokkal megsérült így végül nem nevezték. A játékos rögtön haza akart utazni, hogy otthon kezdhesse meg a felépülést, ám végül úgy döntött, hogy mégsem a legkorábbi járattal tér vissza Milánóba, mert azzal Párizsban át kellett volna szállnia, hanem a közvetlenül Milánóban landoló gépet választja. Ez a döntés mentette meg a játékos életét, hiszen az eredetileg a TWA 800-as járatán utazott volna.[2]

EgyébSzerkesztés

A tragédiáról készült dokumentumfilm magyar nyelven.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A TWA 800-as járat tragédiája. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
  2. PANUCCI, A FEJBEN ERŐS JOBBHÁTVÉD. (Hozzáférés: 2007. december 29.)